* A fogyasztóvédelem az a jogi terület, amely inkább a morál, a lelkiismeret és a tisztesség kérdésköreit öleli fel, és kevésbé a száraz paragrafusokét vagy törvényekét. Mégis hogyan lehet meghatározni azokat a jogi vagy morális határvonalakat, amelyek a fogyasztókat védik?

— Egyetértek azzal, hogy a fogyasztóvédelmi szabályozás több ponton kapcsolódik a morál, a lelkiismeret és a tisztesség kérdésköréhez. Hasonló ebben a tisztességes verseny megteremtését célzó szabályozáshoz. Több mint száz éve fogadták el a tisztességes versenyről szóló 1923. évi V. törvényt, mely általános szabályként rögzítette: üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe vagy általában a jó erkölcsbe ütköző módon folytatni. A törvény indokolása szerint „az erkölcs kategorikus imperativusának érvényesülnie kell a kereskedelem és ipar terén lezajló küzdelemben is, ha nem akarjuk az egyéni önzést teljesen rászabadítani a forgalomra, ha nem akarjuk kiirtani a kereskedelem terén a tisztességes boldogulás lehetőségébe vetett hitet”. Az indokolás arra is rámutatott, hogy „az erkölcs követelményével csakis a tisztességes és becsületes eszközökkel folytatott küzdelem egyeztethető össze”. Amint azt Kuncz Ödön 1924-ben aláhúzta, „a törvény a tisztességes kereskedő eljárását, szokásait és erkölcsét sűríti jogszabállyá, amidőn azokat minden egyes kereskedőre egyaránt kötelezővé teszi”. 1927-ben pedig Bányász Rezső kifejtette, „az üzleti erkölcs, a tisztultabb erkölcsi felfogás lesz az az út, amelyen elindulva eljutunk az üzleti tisztesség alapján álló kereskedő és iparos típusához, aki üzleti ténykedésében nem csupán a maga anyagi hasznát nézi, hanem annak az életpályának a becsületét, jó erkölcseit is”. Összességében azt mondhatjuk, hogy a fogyasztóvédelem célja a fogyasztók vállalkozásokhoz viszonyítottan gyengébb helyzetének sajátos eszközökkel történő ellensúlyozása. A fogyasztóvédelem igen szerteágazó terület, amely magában foglalja például a termékbiztonság vagy éppen az árak feltüntetésének szabályozását, az általános szerződési feltételek egyes kérdéseinek rendezését, de a jótállás, a szavatosság, továbbá a panaszok kezelésének kérdését is.

* Egyértelműen a fogyasztói társadalom korát éljük, ami sem a gyártókra, sem a forgalmazókra vagy az eladókra, sem pedig a fogyasztókra nézve nem különösebben hízelgő. Maga a fogyasztói társadalom ugyanis igencsak negatív előjelű fogalom, amiben (pontosabban a túlfogyasztásban) valamilyen formában mindenki vétkes. Az is, aki gyártóként a túlfogyasztásra tervez, és az is, aki fogyasztóként mértéktelenül és feleslegesen vásárol. Lehetséges-e egyáltalán mindezt optimálisan szabályozni?

— Köszönöm a kérdést, mely rámutat, hogy a túlfogyasztás nem kizárólag a vállalkozások, hanem a fogyasztók felelőssége is, nem vitatva, hogy sokszor a vállalkozások különféle marketingeszközökkel mesterségesen idéznek elő fogyasztás, túlfogyasztás iránti igényt. De mit is értünk túlfogyasztáson? Az ökológiai értelemben vett túlfogyasztás jelentheti azt, hogy az emberiség, illetve az emberek egy csoportja (például egy ország) az erőforrások tekintetében többet fogyaszt, mint amennyi újra tud termelődni. Túlfogyasztáson azonban azt is érthetjük, hogy a fogyasztó tényleges szükségleteit meghaladóan fogyaszt, vásárol árukat, cserél le még használható termékeket. Bármilyen értelemben is közelítjük meg a túlfogyasztás fogalmát, az ebbe állami szabályozás útján való beavatkozás elfogadhatóságát, a beavatkozás mértékét kellő körültekintéssel kell mérlegelni. A vállalkozói és a fogyasztói magatartások nemcsak jogi szabályozással befolyásolhatóak, hanem más eszközökkel, ösztönzőkkel is. Célként fogalmazható meg a fenntartható fogyasztás támogatása, amikor a lehető legalacsonyabb szintre csökken a környezeti károk mértéke, a természeti források és a mérgező anyagok használata, a szennyező anyagok és a hulladék kibocsátása. E cél elérésének egyik eszköze lehet a fogyasztói magatartás módosulásának támogatása, megcélozva a fogyasztás kultúrájának megváltozását, valamint a fogyasztók és a vállalkozások tájékoztatása, oktatása, magatartásuk ennek útján történő befolyásolása, de egyes területeken természetesen a jogi szabályozás módosítása is szükséges.

* Manapság egyre közismertebb a fogyasztóvédelmi tudatosság kifejezés. De mit is értünk ezen? Egyszerűbben fogalmazva: miben kellene a vásárlóknak folyamatosan tudatosabbnak lenniük?

— Meg kell különböztetnünk az általános értelemben vett fogyasztói tudatosságot és egy konkrét fogyasztói döntés (például egy termék megvásárlása) kapcsán érvényesülő tudatosságot. Az általános értelemben vett fogyasztói tudatosság azt feltételezi, hogy a fogyasztó ismeri az őt fogyasztóként megillető jogokat, birtokában van az ezen jogok érvényesítési képességének, valamint az ehhez szükséges tudásnak is, fogyasztói döntéseit pedig kellő tájékozódás után megfontoltan hozza meg, és nemcsak a saját érdekeit tartja szem előtt, hanem fogyasztói magatartásának környezeti, társadalmi és gazdasági hatásaira is odafigyel, nem feledve a fogyasztással szembeni fenntarthatósági és etikai követelményeket sem. Egy fogyasztói döntés (például vásárlás) esetében érvényesülő tudatosság alapjában azt feltételezi, hogy a fogyasztó nemcsak a konkrét termékre, szolgáltatásra, hanem annak helyettesítőire, a piacon fellelhető többi lehetőségre is kiterjedő, szükség esetén a szerződési feltételek átolvasását is magában foglaló előzetes tájékozódás, információgyűjtés után megfontolt döntést hoz, mérlegelve a döntés következményeit is.

* Melyek a legelterjedtebb ügyek, illetve visszaélések, melyek folyamatosan a hatóság látókörébe kerülnek?

— Vannak olyan problémák, amelyek gyakorta felmerülnek, mind a hagyományos, mind az online kereskedelem esetében. Ilyen például az eladási ár és az egységár feltüntetésére vonatkozó előírások megsértése, a nem megfelelő tájékoztatás a szavatossági jogokról és a jótállásról, de megemlíthetőek a jótállási jegy, illetve a használati és kezelési útmutató átadásával, tartalmával kapcsolatos hiányosságok is. Az online kereskedelem, a webáruházak esetén sajátos problémák is jelentkezhetnek, így például a vállalkozást nyilvántartásba vevő szerv megnevezésének és a tárhelyet nyújtó szolgáltatóra vonatkozó információk közlésének az elmulasztása, hiányos tájékoztatás az elektronikus szerződéskötés egyes körülményeiről, lépéseiről, vagy éppen az általános szerződési feltételek hozzáférhetővé tételével kapcsolatos előírás megsértése. A webáruházak esetén gyakorta lehet még találkozni azzal, hogy a fogyasztók nem kapnak megfelelő tájékoztatást az őket megillető elállási/felmondási jogról és az ezzel járó költségek viseléséről, de sokszor a fizetési módokról, a szállítási költségről és a szállítás feltételeiről, a szállítási határidőről sem, illetve az is előfordul, hogy a fogyasztók nem részesülnek megfelelő tájékoztatásban az esetleges panaszok kezeléséről.