Bosnyák Ernő 1876. január 2-án (más források szerint 1-jén) született Zomborban. Felmenői bunyevác származásúak voltak. Szülővárosában inasként kitanulta a nyomdászmesterséget, majd mesterlevele megszerzése után utazgatni kezdett: bejárta az egykori Osztrák—Magyar Monarchia területét. Járt Szabadkán, Zentán, Szegeden és Szombathelyen is. Később Budapestre, majd Bécsbe került. A magyar fővárosban a neves Légrády testvérek nyomdájában dolgozott. A legtöbb időt Párizsban töltötte, összesen tizennégy évet volt távol, 1906-ban tért haza a Délvidékre.

Bosnyák Ernő portréja (a fotók forrása: ravnoplov.rs)

Hazatérése után Bosnyák Ernő a Bácska Nyomdában kezdett dolgozni mint gépész és munkavezető. 1907-től a Kinematograf című hetilap társszerkesztője lett, s ő szervezte meg szülővárosának első mozielőadását. Korábban Zomborban csak vándormozik működtek, ám Bosnyák Párizsból — számos nyomdatechnikai és egyéb újítás mellett — egy Léon Gaumont filmvetítőt is magával hozott, ennek köszönhetően kezdhette meg önálló filmvetítéseit, eleinte a városi színházteremben. A mozigépész a filmeket Budapestről szerezte be, kiterjedt kapcsolatai segítségével.

Bosnyák Ernő 1909-ben vásárolta meg első saját kameráját, Etelkát (így becézte a gépet) — ekkor kezdett bele a filmkészítésbe. Leginkább dokumentumfilmeket forgatott, legfőbb témája Zombor kisebbségei (horvátok, szerbek, németek, ruszinok) népszokásainak, táncainak megörökítése volt.

1909-ben Terpsihoro birodalmában címen helybéli lányok játékos szórakozását örökítette meg 120 méternyi filmszalagon. A film a zombori Megyeháza előtti parkban játszódik: a leányok táncolnak, majd jön egy zivatar, és a fák lombjai alatt keresnek menedéket. A képek sejtelmes ködösségét Bosnyák úgy oldotta meg, hogy segítői a közelben avarkupacokat gyújtottak fel, a heves zápor effektusát pedig tűzoltók segítségével imitálta. Ez a film sajnos nem maradt fent az utókor számára.

A néhai Aréna mozi épülete a Párizsi utcában

Bosnyák a filmjeit többnyire Zomborban, illetve a környéken forgatta. A Kedves bölcsőm című melodrámájának 1924. évi jelenetei például a városi parkban, a Vámoser-szállásnál és Monostorszeg környékén játszódnak. A Dr. Orlov című alkotás természeti jelenetei az Apatin környéki erdőkben kerültek filmszalagra. Érdekesség, hogy a rendező/operatőr — elsőként az országban — németül feliratozta némafilmjeit.

Hazájában ő alkalmazta először a mozgó kamerát (svenk), mégpedig 1912-ben, II. Rákóczi Ferenc zombori szobrának ünnepélyes leleplezésekor. Ertel Werke márkájú kameráját egy lovas kocsira helyezte, így vette fel az ünneplő tömeget (érdemes megjegyezni, hogy az amerikai operatőr, Wark Griffith is csak egy évvel később alkalmazta először ezt a technikát).

Megemlítendő, hogy operatőrként Bosnyák Ernő 1916-ban Budapesten részt vett IV. Károly király koronázási ceremóniáján is.

Bosnyák és társa, Karlo Cviršic — elektromos gépezetekkel foglalkozó üzletember — 1909-ben felépítették Zombor (és egyúttal Vajdaság) első állandó moziját, mégpedig az egykori Vásártéren, a Megyeháza mögött. Az Aréna névre keresztelt mozi kezdetben egy fából ácsolt épület volt, mely 450 ülőhelyet foglalt magában, a belépőjegy 20 fillérbe került, az előadásokat pedig — egyedülálló módon — elektromos zongora hangja kísérte. 1912-ben Cviršic a Párizsi utcában felépítette — immár téglából, szecessziós stílusban — az Aréna mozi következő épületét, ahol Bosnyák mozigépészként dolgozott. 1945 után más néven, Zvezda moziként működött tovább. Az impozáns épületben sokáig kínai üzlet működött, most pedig fogadóiroda található benne — sic transit gloria mundi, mondhatjuk jogosan.

Bosnyák Ernő 1914-ben kérvényezte először egy állami filmgyár felépítését Zomborban, de elutasították. Egyes források szerint Újvidék városa viszont örömmel látta volna a filmvállalatot, ám az I. világháború kitörése közbeszólt, és a tervekből nem lett semmi. Az eltökélt szakember 1923-ban végül saját tőkéből hozta létre filmvállalatát, mely a tulajdonos nevének kezdőbetűi alapján a Boer Film nevet kapta. Ez lett a néhai Jugoszlávia első filmvállalata. Nyugat-Európában a Kristiansen cég által forgalmazta filmjeit, illetve ugyanennek az együttműködésnek köszönhetően Max Linder-alkotásokhoz (Linder francia filmszínész volt, a némafilmek sztárja a maga korában) jutott, melyek a moziban nagy népszerűséget hoztak neki.

A Boer Film logója

A cég székhelye a Petar Bojović körúton, a mai zeneiskola mellett volt. Rengeteg külföldi mecénás támogatta a Boer Filmet: Németországból, Ausztriából is pénzelték a filmjeit, még a neves francia Pathé Frères vállalat érdeklődését is felkeltette, de mindhiába, a cég így is anyagi nehézségekkel küszködött. Bosnyák számos filmjében neje, Novák Irén játszotta a főszerepet. A tulajdonos minden pénzét a vállalatába ölte, ám 1925-ben csődöt jelentett, és visszatért eredeti szakmájához, a nyomdászathoz. Kiadói tevékenysége igen jelentős: ő alapította meg a Bácskai Mozi, a Bácskai Sport, az Alkalmi Újság, a Zombori Újság, a Vojvodina, valamint a Sport és Mozi című lapokat. Az utóbbi folyóiratok szerb, magyar és bunyevác nyelven is megjelentek. A II. világháború alatt Bosnyák elvesztette nyomdáját, nagyon elszegényedett.

„Annyira tönkrement, hogy filmjeit méterre vágva volt kénytelen eladni helyi drogériáknak és női fodrászoknak, hogy azok körömlakkot készítsenek belőle” — írta Fekete J. József a Magyar Szó hasábjain.

„1948-ban Bosnyák Ernő pecsétkészítő műhelyt alapított Zombor belvárosában, ekkor már egyáltalán nem foglalkoztatta a filmkészítés. Idős korában grafikusként plakátokat is tervezett, azzal kereste kenyerét. Sem az első magyar szakkiadvány (Filmlexikon, 1964), sem a második (Film Kislexikon, 1964) nem vett tudomást Bosnyákról. A jugoszláv filmlexikonok jegyzik nevét, a jugoszláv filmtörténet pedig — a macedón Milton Manaki életművével együtt — fontos előzményként tartja számon munkásságát” — írja Kalapis Zoltán.

A belgrádi Kinoteka halála előtt életműdíjjal és elismerő oklevéllel jutalmazta az agg mestert, így tisztelgett jelentős munkássága előtt. Bosnyák Ernő mégis elfeledve, nyolcvannyolc éves korában halt meg szülővárosában 1963. augusztus 9-én. Sírja a zombori Szent Rókus temetőben van, a vajdasági magyar mozgókép napján (október 13-án) minden évben koszorúzással emlékeznek meg róla, illetve tevékenységéről.

2013-ban, az operatőr halálának 50. évfordulója alkalmából, három szervezet kezdeményezte, hogy Zomborban szobrot állítsanak Bosnyák Ernőnek. Az indítványt jóváhagyták az illetékesek, majd a városi tanács is. Megegyezés született arról, hogy az emlékmű a Čitaonička utca sarkára kerüljön, hiszen ebben az utcában volt Bosnyák nyomdája és pecsétmetsző üzeme.

Most, Gobby Fehér Gyula távozása alkalmából is fontos megemlékeznünk Bosnyák Ernőről, hiszen a bácsfeketehegyi szerző írt zenés játékot A Duna menti Hollywoodban (1985) címmel, mely a művészetet ellehetetlenítő közegéről ad képet.

Források: Fekete J. József: Szobrot kap Bosnyák Ernő. Magyar Szó, 2013. április 16.; Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz I. Újvidék, 2002, Forum Könyvkiadó; Janovics Mária: Bosnyák Ernő munkássága a Vajdaságban. Létünk, 2010/2.:156; Milan Stepanović: Ernest Bosnjak — Čovek koji je od Sombora želeo da načini Holivud (www.ravnoplov.rs)