A film közösségi élmény

A film közösségi élmény

A zentai Bolyai Filmműhelyben lassan hagyománnyá válik, hogy tagjai a tanév végén az érdeklődő közönségnek is bemutatják legújabb alkotásaikat. Az Alkotóházban összegyűltek ezúttal néhány hosszabb-rövidebb, különféle témájú filmet láthattak.

Közöttük volt az Isten áldása!? című, amely a középiskolások idei vetélkedőjén a legjobb filmnek járó díjat érdemelte ki, valamint a Beautiful days c. alkotás, a zsűri szerint a legjobb animációs film. A jelenlevők ugyancsak nagy tetszéssel fogadták a Volt egyszer egy mozi… című összeállítást, amelyre a szakma a külföldi fesztiválokon is felfigyelt.

A Bolyai Filmműhely 2005-ben iskolai szakkörként alakult meg a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban és Kollégiumban. A tanulók azon kívül, hogy az oktatási intézmény eseményeit is rögzítik, riport- és dokumentumfilmeket, rövid játékfilmeket, animációs filmeket kreálnak. Egyik fontos feladatuknak tartják a hagyományőrzést és az értékmentést, vagyis a régi, kihalófélben lévő szakmák megörökítését és bemutatását, például a juhász, kovács, borbély, szűcs, keramikus mesterségek ismertetését. A csoport művészeti vezetői Horváth Mihály és Póth Imre újvidéki filmrendezők, valamint Megyeri Gábor informatikai mérnök. Nyári és téli táboraik rendkívül népszerűek, ezekre a foglalkozásokra azok is visszajárnak, akik már kikerültek a középiskolai padokból. Az egyik alapelv, amit a tanár uraktól sajátítottak el, hogy a filmet nemcsak nézni kell, hanem mögé is kell látni.
A vetítés délutánjának kezdetén a tavalyi nyári tábor válogatott képsorai peregtek le, majd az elsősök első filmje, a Rém kötötte le néhány percre a figyelmünket. Következett az …és mégis mozog Bajcsi Áron rendezésében, a Mozgás Forma (vágó: Szakály László, rendező: Szabados Noémi), a Szremkó Bettina nevéhez fűződő Trafficing és Beautiful days, valamint a Prison: Oximoron Making Of „werkfilm”, amelyért Szénási Eszter kapta meg a legjobb vágónak járó elismerést az idei KSZFV-n.

Az Isten áldása!? című alkotásban Szakály László rendező és vágó Leikauf István operatőrrel a zentai „özönvizet” örökítette meg. 2010 nyarán ugyanis olyan bőséges csapadék ömlött a városra, hogy egyes utcákban térdig érő víz hömpölygött. A drámai képsorok pár év távlatából is a székhez szegezik, néma csöndre késztetik nézőjüket.

A Volt egyszer egy mozi… című dokumentumfilm (rendezte Kiss Júlia, vágta Víg Dániel), nemcsak terjedelmével, hanem mondanivalójával is kitűnik a Bolyai Filmműhely eddigi terméséből.

A diákok először úgy gondolták, a Régi mesterségek sorozatban bemutatnak egy mozigépészt is, de amikor beszélgetni kezdtek Géza bácsival, annyi érdekfeszítő dolgot hallottak tőle, hogy megszületett az ötlet: feldolgozzák a mozi, illetve a zentai filmszínházak történetét. Elmondásuk szerint a kutató- és műhelymunka majdnem két évig tartott, miközben több órányi nyersanyag gyűlt össze. A kész mű több mint félórás lett, ami szokatlan ugyan a Bolyai Filmműhelytől, de a hosszúság nem vált a tartalom kárára. Esetleg az ismert és már klasszikusnak számító filmbejátszásokon lehetett volna rövidíteni… A pergő kockákat nosztalgiával nézik azok, akik valamikor jártak moziba, de a mai fiatalok is számos információhoz jutnak. Megtudhatják például, hogy valamikor Zentán három mozi is működött, a tanárok viszont nem mindig lelkesedtek azért, ha a diákjaik filmnézéssel töltötték a szabadidejüket.

A vetítésen jelen volt Siflis Zoltán filmrendező is. Elmondta, nagyon örül a zentai műhelynek, és érdeklődéssel kíséri a fiatalok tevékenységét.

— Valamikor a mozi igazi közösségi élmény volt, amire az ifjú alkotók sikeresen hívják fel a figyelmünket. De ugyanilyen fontos, hogy közösen nézzük meg a tanulók munkáját, akik szintén közösségben, egymást segítve dolgoztak. Az egyikük kijelentette, az árvízről, vagyis a valóságról készített dokumentumfilm volt a legnagyobb élménye, de az idős néni a piacon is arról beszélt, hogy azokat a filmeket szerette leginkább, amelyek az életünkről szóltak. Azt hiszem, a filmes szakmával ismerkedő és barátkozó középiskolás mozgóképíróknak ezen az úton kellene továbbhaladniuk. Ma nem bírálni, hanem biztatni jöttem, és megköszönni a filmműhely tagjainak, hogy kitartóan dolgoznak, rendíthetetlenül dokumentálnak. Remélem, néhányukkal később is lesz alkalmam találkozni.
 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A film közösségi élmény
Heti Interjúnk
A film közösségi élmény
Riport
Facebook

Támogatóink