A XX. század egyik legnagyobb hatású művésze, örök kísérletező, filmkészítő, aki önmagát leginkább festőként definiálta, s akit a század legkülönlegesebb látásmódú avantgárd fotográfusaként emlegetnek. A dadaizmus és a szürrealizmus egyik meghatározó alakja. Ő Man Ray, aki 1890. augusztus 27-én született, azaz 130 éve. A megérdemelt elismerés már csak halála utána érte utol, 1999-ben az ARTnews című amerikai művészeti magazin a XX. század huszonöt legmeghatározóbb művésze közé sorolta.
Emmanuel Radnitzky néven született Dél-Philadelphiában, egy orosz zsidó, emigráns család legidősebb gyermekeként. Apja szabóságában, próbababák, vasalók, varrógépek, tűk, fonalak és szabásminták között nőtt fel testvéreivel. 1912-ben az erősödő antiszemitizmus miatt a Radnitzky család a nevét Rayre változtatta. Manny még tovább ment, és lerövidítette keresztnevét Manre, vagyis egyszerűen emberre. 1904-től 1908-ig egy fiúgimnáziumban tanult, gyakran járta a különféle múzeumokat, a régi mesterek munkáit tanulmányozta. A gimnázium befejezése után ösztöndíjjal építészetet, majd festészetet tanult. Otthon berendezett, kis műtermében dolgozott, pénzét reklámrajzolással és műszaki rajzok készítésével kereste. 1912 őszén beiratkozott a Ferrer Schoolba.
A következő év tavaszán rendezték meg New Yorkban a századelő legfontosabb amerikai kiállítását, az Armory Show-t, mely az európai modern művészet mellett a főhangsúlyt az amerikai művészet egészének bemutatására helyezte. Itt összeismerkedett Marcel Duchamp-mal meg Picabiával, és segítségükkel elindította a New York-i dadaista mozgalmat. A show-n látott modern művek mély benyomást tettek rá, és ettől kezdve tevékenysége az absztrakció irányába mozdult el. 1921-ben Párizsba utazott, a művésznegyedben, azaz a Montparnasse-on telepedett le. Rövidesen összeköltözött a negyed híres modelljével, Kiki de Montparnasse-szal, akit több alkotásán is lehet látni (például: Ingres hegedűje). Számos neves művésszel barátkozott össze: Max Ernst, Joan Miró, Pablo Picasso, André Breton, Philippe Soupault és Paul Éluard bevonták őt az akkoriban kibontakozó szürrealista mozgalomba. A megélhetés végett előbb barátai festményeit dokumentálta, majd portrékat és divatfotókat is készített. Fényképei különlegesek: nem csupán a téma beállításával és megvilágításával érte el a kívánt hatást, hanem a nagyítások kidolgozásakor is speciális technikákat alkalmazott. Gyakran filmkockákat másolt egymásra, máskor szolarizációs hatást ért el, vagy torzította a fotóit.
Párizsban 1922-ben készítette el az első rayogramot, vagyis az absztrakt fotó, a fotogram általa létrehozott változatát. Nem használt fényképezőgépet, hanem különböző tárgyakat helyezett a fényérzékeny fotópapírra (esetleg filmre), és azt megvilágítva alakította ki a képet. Man Ray hat rövidfilmet is készített, segédkezett Marcel Duchamp és Fernand Léger szürrealista-dadaista alkotásainak elkészítésében is, illetve művészfilmben is feltűnt: René Clair Entr’acte című művében egy rövidke jelenetben Duchamp-mal sakkozik. 1940-ben a közeledő II. világháború miatt hazautazott Amerikába. Los Angelesben telepedett le. Röviddel hazaérkezése után ismerkedett meg Juliet Browner táncosnővel, modellel, majd 1946-ban feleségül is vette. 1963-ban kiadta önéletrajzi kötetét Önarckép címmel. 1976-ban halt meg.
Mindig nagyon vigyázott arra, hogy soha ne lehessen valamiféle „stílusa”, mindig újjászülethessen a változó korral, a robogó modernitással együtt, hogy ne legyen semmiféle művészi „identitása”, villámgyors, megfoghatatlan fénysugárember maradjon. Sikerült.
