A fenntartható vadászat mindenki közös érdeke
Kartali Róbert
2021.10.22.
LXXVI. évf. 42. szám
A fenntartható vadászat mindenki közös érdeke

A Vajdasági Magyar Vadászok Társaságának (VMVT) megalakítása már régóta dédelgetett álma a vajdasági magyar vadászoknak. A Budapesten megrendezett Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás szervezőitől érkezett felkérés pedig alkalmat teremtett arra, hogy Topolyán létrejöjjön ez a hiánypótló szervezet. A VMVT céljairól, jövőképéről, valamint az első nagy kihívásról Brindza Lajos, a társaság elnöke nyilatkozott lapunknak.

— Már többször szóba került, hogy kellene egy ilyen társaság, de a fő indítványozó ok a tavalyi jótékonysági vadászat volt, melyet magyarországi felkérésre rendeztünk meg december 27-én. Fejes László, a kezdeményezés ötletgazdája keresett fel bennünket, hogy ezt az akciót szervezzük meg Vajdaságban. Akkor több mint 5000 eurót gyűjtöttünk össze a bajmoki Pál Gajódi Olivér javára. Öröm számomra, hogy mi, vadászok is hozzájárulhattunk a gyógykezeléséhez. A társaság megalakításához vezető út utolsó mozzanata volt a budapesti világkiállítás, melyre meghívtak bennünket, hogy képviseljük Vajdaságot. Ekkor tizenkét vajdasági vadász részvételével egy alapító közgyűlést tartva létrehoztuk a VMVT-t, azaz a Vajdasági Magyar Vadászok Társaságát.


Fotó: Kartali Róbert

* Hogyan sikerült a budapesti szereplés?

— Elkaptuk a világkiállítás nagyszínpadát 3 órára. Ez alatt az idő alatt szakmai előadásokat tartottunk, és volt egy táncos fellépés is. Nagy Tibor történész, társaságunk alelnöke a híres vajdasági vadászokról és az agarakról tartott előadást, Papp László a délvidéki vadászat múltját feldolgozó monográfiáról beszélt, Búza Tibor pedig a sólymait mutatta be. Minderről egy ismertetőfüzet is megjelent, melyben a térség egykori legnagyobb vadászait szerepeltetjük: Damaszkin Arzént, Tallián Emilt, Vojnich Oszkárt és Fernbach Bálintot. Érdekes, hogy ha nincs Damaszkin Arzén, akkor a híres Kittenberg Kálmán, aki úgy maradt meg a köztudatban, mint nagy vadász és Afrika-kutató, nem megy ki Afrikába. Erre az alkalomra nyomtattuk újra Vojnich Oszkár Hogyan vadásszunk veszélyes vadra? című könyvét is. Ez az I. világháború idején íródott, és ismereteink szerint csupán két darab maradt belőle. Voltunk a Vajdaság Erdei Közvállalat standjánál, melyet a többi szerbiai szereplővel együtt állítottak fel, és Szerbiát formázta meg, a bejáratát pedig szimbolikusan a határátkelőhelyekről mintázták. A kiállításon ez volt az egyik legszebb, ami a külföldi standokat illeti. Az erdélyiek helyet adtak a többi külhoni területről érkezőknek, így mi ott állítottuk ki a különféle érdekességeket a szabadkai múzeumból, valamint Nagy Róbert pacséri vadász gyűjteményéből vittünk fel régi fegyvereket, de Kókity Attila bajsai íjkészítő íját is bemutattuk, melyet egy Törökbecse melletti, Árpád-kori lovas harcos sírjából előkerült íj alapján rekonstruált. Ő ezzel előzőleg Magyarországon első díjat kapott a Magyar Íj Alapítvány versenyén. Egyébként kétszáz embert utaztattunk fel a világkiállításra. Találtunk támogatásokat, így ez ingyenes volt a vadászoknak.

* Milyen céllal alakult meg a VMVT?

— Célul tűztük ki a vadászat fejlődésének elősegítését, a vadászattal kapcsolatos magyar könyvek, szakirodalom és újságok kiadását, a vajdasági magyar vadászok szakmai fórumokon való képviseletét. Ápoljuk a vadászetikát és a vadászhagyományokat. A fiatal vadászgenerációk képzését is felvállalnánk, a fiatalok körében szeretnénk népszerűsíteni a vadászatot, előadásokat tartani vagy vadásztáborokat szervezni. Törekszünk a természetvédelmi szervezetekkel való együttműködésre. Nagy álmunk egy vadászati múzeum és adatbázis létrehozása. Nagy Tibor húsz éve kutatja Vajdaságban a vadászat múltját. Nagy értékű dolgaink vannak itt, ennek egy részét most fel is vittünk a vadászkiállításra. Amikor ezek visszakerülnek, jó lenne, ha egy helyen lennének. El kellene majd kezdeni a gyűjtést, és a fellelt tárgyak helyet kapnának a múzeumban. Régi kellékek, különleges trófeák Afrikából vagy Ázsiából. A világkiállításra készülődve kiderült, hogy a szabadkai múzeumban, de más helyeken is rengeteg vadászörökség található. Félünk, hogy ezek az értékek tönkremennek, a trófeákat megeszik a molyok. Egy hatalmas szakirodalmi anyag is van, akár egy könyvtárat is ki lehetne alakítani a múzeumban. Az egykori, híres vajdasági vadászoknak is emléket lehetne állítani. A múzeumnak egy felújított régi kastély felelne meg leginkább, ahová a gyerekeket is el lehetne vinni osztálykirándulásra.

* Beszéljünk egy kicsit magáról a vadászatról, mely elég megosztó. Az állatvédők gyakran elítélik, pedig velük együtt a vadászoknak is az az érdekük, hogy minél több vad legyen. Hogy is van ez?

— A vadászoktól azt várja el az állam, hogy gazdálkodjanak a vaddal, és bérleményt kell fizetni az országnak azért, hogy vadászhassunk. Közben a mezőgazdászok azt szeretnék, hogy minél kevesebb vad legyen, hogy ne tegye tönkre a termést. Az utakon közlekedők, ha elütnek egy vadat, akkor is a vadásztársaságokat szokták elővenni. Emiatt állandóan bíróságra járunk. Bizonyítani kell, hogy ki van-e téve a vadveszélyre figyelmeztető tábla. Ha ki van, akkor az autós fizeti a kárt, ha pedig nincs, és megvan az elütött vad, akkor a vadásztársaság. Ez lehet bonyolultabb is, mert ha egy értékes őzbakot ütött el az illető, akkor a vadásztársaság kifizeti a keletkezett kárt, de a sofőrnek is lesz kötelezettsége, mert egy őzbak több ezer euró értékű is lehet. Ebből adódóan az autósoknak az felel meg, hogy ne legyen se őzike, se nyúl, se róka az úton. Nekünk, vadászoknak, csakúgy mint a természetvédőknek és az állatvédőknek, az az érdekünk, hogy minél több vad legyen a természetben. És itt jön a kérdés: hogy lesz több vad? Hát úgy, ha több erdő, több szélvédő sáv és olyan érintetlen mező lenne telepítve, ahol a vad tud szaporodni. Ez közös érdek. Például egyes országokban megszabták, hogy ha valakinek meghatározott mennyiségű földje van, akkor abból hány százalékot kell erdőként, illetve ősgyepként tartani. Az állam meghatározza és előír egy olyan magkeveréket, amellyel be kell vetni a földet. Ez országonként változó, van, ahol 2, de van, ahol 5 százalékig is felmegy ez az érték. Ez alapján ha valaki 100 hektár földet művel, akkor 5 hektár erdőt kell telepítenie, ami nem kevés. Vajdaságban 2, 2 millió hektárnyi mezőgazdasági terület van, egy ehhez hasonló rendelet által rengeteg erdővel és mezővel gyarapodnának a természetes élőhelyek. Itt nem csupán a vadászható fajok, hanem mindenféle apróbb állat és madár, tehát a nem vadászható fajok is otthonra lelnének. Emellett a folyóink tisztaságára is ügyelni kell, mert például a Krivaja már annyira szennyezett, hogy oda már nem száll le a kacsa. Tehát a környezetvédőkkel van miről beszélni, van miért közösen fellépni.

* A vadászok továbbá etetik, itatják és számolják is a vadat.

— A vadgazdálkodás része, hogy figyelemmel kísérjük a vadállományt. Ha valami oknál fogva csökken az egyedszám, akkor megszüntetjük a vad vadászatát. Szárazság idején az itatás fontos, de etetjük is a vadat, sózókat is folyamatosan rakunk ki. Ezt egész évben tesszük, télen mégis az a legfontosabb, hogy amikor minden le van fagyva, akkor szénát, kukoricát és ocsút hordunk ki. Az etetés helyén pedig nem lehet korlátozni, hogy csak az őz, a nyúl meg a fácán egyen, ott megjelenik mindenféle éhes vad, a kisebb madaraktól a nagyobb vadakig.

* Az egyedszámokra visszatérve fontos, hogy meglegyen az egyensúly?

— Ezért vannak a számlálások. A vadászati törvényekben meg vannak határozva a minimumok és a maximumok. Ha egy vad túlszaporodik, akkor azt vadászni kell. Vagy van az a minimum, amely alatt be kell szüntetni a vadászatot. Tartani kell azt a számot, amely elfogadható, amely még jó a földműveseknek, de a vadászoknak is. Az észszerű vadászat eredményezi a fenntarthatóságot, mert ez a legfontosabb. Szerbiában a vadászat még gyerekcipőben jár, ezért tanítani kell, mi az a fenntartható vadászat. Mert ez mindenki közös érdeke, és ha ezt követjük, akkor évtizedek múlva is ugyanúgy lehet majd vadászni, mint ma, vagy talán még jobban, mert lesz mit és hol.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..