A felzárkóztatás a cél
Bíró Tímea
2020.03.28.
LXXV. évf. 13. szám
A felzárkóztatás a cél

Sikerekről és az egyesület dicséretre méltó küldetéséről beszélgettünk.

* Sikerült-e elérni a megalakuláskor kitűzött célokat?

— Az egyesületünk 2002. március 5-én lett bejegyezve civil szervezetként. Az volt a célunk, hogy azokat a családokat segítsük, amelyeknek valamilyen fogyatékossággal élő tagjuk is van. Ez valószínűleg abból ered, hogy én is olyan édesanya vagyok, akinek egy mozgássérült lánya van, és saját bőrömön tapasztalom, milyen nehéz tud lenni ez a helyzet. Néhány édesanya úgy látta, hogy egyesületként talán jobban tudjuk támogatni egymást. A kitartásnak és a közös munkának köszönhetően az Izida megérte a nagykorúságot, illetve fontos eredményünk az, hogy 2008 óta napköziként is működünk, 8-tól 15 óráig ugyanis különféle programok és foglalkozások várják a tagjainkat. Nagy örömünkre a minisztérium az úgynevezett nagykorúvá válásunk után úgy döntött, hogy megjutalmazza a munkánkat, és február 5-én megkaptuk a végzést, mely szerint bejegyzett szociális szolgáltatást végzünk. Úgy látjuk, hogy gyakran a tájékoztatás is hiányos, vagy nem jut el a szülőkhöz, ezért igyekszünk informálni őket a teendőkről és a lehetőségekről.

* Hány munkatársa van az Izidának, és miből állnak a foglalkozások?

— Az előírások szerint három emberrel dolgozhatunk, ez pedig egy szakember és két munkatárs. A pszichológusunk végzi a munka szakmai részét, a két munkatárs a foglalkozásokat vezeti, rajtuk kívül pedig nagyon aranyos középiskolás és egyetemista önkénteseink vannak, akik színt visznek a programokba. Ezúton is köszönjük nekik az önfeláldozó munkát! A megalapításunk óta arra koncentráltunk, hogy valamilyen formában az alkotó- és a kézművesmunkára tanítsuk a tagjainkat, ezáltal pedig önállóságra. Az udvarunkban található üvegházunkban gyógy- és fűszernövényeket termesztünk, jelenleg is több mint ezer palánta vár ültetésre. Emellett szövünk, fazekaskodunk, mert kézzel megfogható tárgyakat szeretnénk készíteni. Ezáltal a felhasználóinknak biztonságot és lehetőséget adunk, hiszen a mi életünk is véges, és fontos, hogy akkor is fel tudják találni magukat, ha mi már nem leszünk. Azon dolgozunk, hogy megerősödjenek és önállósodjanak annyira, hogy ne legyenek kitéve a negatív hatásoknak.


Papp Julianna

* Milyen korcsoportot érintenek a foglalkozások?

— Amikor elkezdtük a munkát, akkor a felnőttek voltak a célcsoportunk, mivel az óvodában és az iskolában inkluzív módon folyik a nevelés, tehát a valamilyen fogyatékkal élő gyerekeket bekapcsolták a mindennapi oktatásba, életbe. A nyolcadik osztály elvégzése után nincs velük foglalkozva, így mi elsősorban rájuk gondoltunk. Ők is igénylik a barátkozást, a társasági életet, a szórakozást, és mi erre adunk lehetőséget. Az egyesület a község szintjén alakult meg, Kishegyes, Szeghegy és Bácsfeketehegy tartozik hozzá. Egy holland üzletember jóvoltából lehetőségünk volt beszerezni egy speciális járművet a felhasználóink számára, így a három településen belül mindennap háztól házig szállítottuk a tagjainkat. Ez hatalmas segítség, hiszen a szülők nyugodtak, amiért nem kell megoldaniuk a gyerek utaztatását, és tudják, hogy biztonságban van. Nem pártoljuk az otthonokban való ellátást, ezért is hívjuk a tagjainkat a napközibe, fontos, hogy együtt, közösségben legyünk. Ide reggel eljönnek, meleg teremben alkotnak, társalognak, meleg ételt, uzsonnát kapnak, és ez biztonságérzetet ad nekik és a szülőknek is. Fontosnak tartom, hogy a foglalkozásokat szakemberek vezessék, mert nem elég, hogy összegyűlünk, azt az időt hasznosan és eredményesen érdemes eltölteni.

* Vannak-e támogatói az egyesületnek? Mely szervezetekkel ápol szoros viszonyt?

— Nagyon sokat köszönhetünk a holland támogatóknak. Egy egyházi egyesületről van szó, mely önkéntesen részt vett az épület felépítésében is. A kormány szintén támogat bennünket, hiszen a pályázatok útján hozzásegített bennünket ahhoz, hogy a napközi tudja teljesíteni az előírt feltételeket. Az önkormányzat jóvoltából három ember bére bele lett számítva a költségvetésbe, és ez segíti a folyamatos munkánkat. Igaz, hogy ez közbeszerzés útján valósul meg, és olykor várni kell a kifizetésre, de bízunk benne, hogy a munkatársaink ettől függetlenül kitartanak mellettünk. Tagja vagyunk a Sérült Személyeket Támogató Vajdasági Egyesületek Társulatának, melynek Újvidéken van a központja, és huszonhat szervezetet ölel fel. Segít három aktivitás megvalósításában, mégpedig a kreatív műhelynek, a háztartástannak, valamint annak a programnak a létrehozásában, amelyben a kisgyerekekkel logopédus foglalkozik. Több civil szervezet és magánszemély támogatja a munkánkat. Rendkívül jó kapcsolatot ápolunk a hasonló érdeklődésű és munkájú egyesületekkel, kiváló az együttműködés a női egyesületekkel, mint például a Hestiával, a sportegyesületekkel, a kézimunkacsoporttal vagy a kishegyesi Kecsketenyésztők Községi Egyesületével. Ez minket is megerősít, úgy érezzük, hogy elfogadnak bennünket, és fontosak vagyunk. Rendszeresen ott vagyunk a falunapi műsoron, több rendezvényen képviseljük az egyesületet, és mindez azt érezteti velünk, hogy nem vagyunk egyedül. Állandó résztvevői vagyunk a Záporka Vers- és Prózamondó Találkozónak, melyen megtapasztalhatjuk, mennyi pozitívum és erő van a valamilyen fogyatékkal élő emberekben, és mekkora boldogság számukra az, hogy találkozhatnak egymással, illetve előadhatják a művet, mellyel készültek. Ez egy gyönyörű lehetőség, hogy a magyar ajkú gyerekek megmutathassák az irodalom iránt érzett szeretetüket. Az idén lesz tizenöt éves a rendezvény, melynek Barta Júlia, Molnár Krekity Olga és Pál Ágnes volt az elgondolója.


Julianna a lányaival, Boglárkával és Valentinával

* Jelenleg mire van a legnagyobb szükség?

— Igazság szerint mindig pénzre van a legnagyobb szükség, de minden segítséget nagy örömmel fogadunk, legyen az élelmiszer, azon belül is tésztaféle, pástétom, félkész étel. Hálás köszönettel tartozunk a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének, melytől minden évben kapunk lisztet, és ez megkönnyíti a munkánkat. Igyekszünk talpraesettek lenni, rögtönözni, spontán megoldásokhoz folyamodni, hogy az anyagiak ne hiúsítsák meg a kézműves-foglalkozásokat.

* Ennyi év után milyen hajtóerő dolgozik önben mint elnökben?

— Már több alkalommal megfordult a fejemben, hogy átadom az egyesület vezetését egy fiatalabb személynek, de ez valahogy sosem alakult így. Úgy gondolom, hogy ezt a munkát csak olyan valaki tudja végezni, aki maga is érintett, aki a bőrén is érzi ezt a helyzetet. Nem lehet tudományosan végezni. Mindig azt szoktam mondani, hogy nemcsak fejjel kell gondolkodni, hanem szívvel is. Ide a tudomány kevés.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..