Rágalom, ármány, féltékenység, halál. Néhány fogalom, mely Othello történetét jellemzi. Egy tiszta szívű, érzékeny hadvezér, aki történetesen mór, tehát néger (mint az az előadásban is többször elhangzik), a Velencei Köztársaság szolgálatában áll, és halálosan egymásba szeretnek az ártatlan, gyönyörű Desdemonával, majd nagyon gyorsan össze is házasodnak teljes titokban. A lány egy gazdag, velencei szenátor, Brabantio egy szem lánya, aki nyilvánvalóan nem örül a frigynek, a szenátus és a dózse elé viszi az ügyet, de Othello mindenkit meggyőz igazáról, szerelme valódiságáról, és Desdemona is megmagyarázza apjának, hogy őszintén szerelmesek egymásba. Itt kezdődnek a bonyodalmak. Ciprusra irányítják őket, hogy megszervezzék a velenceiek védelmét a török hajóhad ellen. Othello kinevezi hadnagyának Cassiót, aki a fő bizalmasa és a legjobb barátja, ezen pedig Jago, Othello tisztje feldühödik, feltámad benne a féltékenység, és bosszúra szomjasan elkezdi keverni, kavarni a kártyalapokat. Elhiteti Othellóval, hogy felesége megcsalja Cassióval. Ezt el is hiszi, és szép lassan megőrjíti a gondolat. A feleségének már nem hisz, és végül meg is öli. Ekkor derülnek ki Jago hazugságai, így Othello összeomlik, és öngyilkosságot követ el. Röviden ez a lényeg, viszont — ahogy Shakespeare drámáira ez jellemző — sokkal több mindenről szól. Egy szenvedélyes történet szerelemről, féltékenységről, magányról, csalódásról, hűségről. A címszerepben Budinčević Krisztián látható, játéka következetes, egy szerethető Othellót hoz a színpadra, akit szinte mi is felpofoznánk, hogy vegye már észre, felesége csak őt szereti, ne higgye el Jago hazugságait.

Fotók: Igor Preradović

A Népszínház Othellójában hideg alumíniumszürkeség jellemzi a teret: alumíniumajtók és egy rácsos emelvény, mindez körülkerítve egy szintén alumíniumkerettel. Egyetlen szín jelenik meg az előadásban, a szeretet, a szerelem színe, a piros. Egy hatalmas, piros bőrből készült dívány, szófa terpeszkedik a színpad közepén egészen hátul, fölötte pedig egy piros festmény, nem kivehető, mit ábrázol, de mintha vér folyna rajta végig, ez az elem is előrevetíti a tragédiát. A jelmezek terén is a fekete és a bőr dominál — mintha a mór bőrszíne itt mutatkozna meg, hiszen Budinčević Krisztián arca nincs feketére festve. Bőrkabátok és -szoknyák, -csatok és -övek. Az előadás díszlet- és jelmeztervezője szintén Puskás Zoltán volt, s a darab zenei anyagát is ő válogatta.

Szereposztás: A dózse, azaz Velence államfője szerepében Rókus Zoltán látható, Kovács Nemes Andor két figurát is játszik, ő Brabantio tanácsúr (Desdemona apja) és Montano. Lodovico, Brabantio rokona: Baráth Attila; Cassio, Othello tisztje, ezredes: Nyári Ákos; Rodrigo velencei aranyifjú: Hajdú Tamás. Jago feleségét, Emiliát Kalmár Zsuzsa alakítja, Cassio barátnőjét, azaz Biancát pedig Dedovity Tomity Dina. A csodálatos fényekért, mint mindig, Majoros Róbertet dicsérhetjük. A rendezőasszisztens Kocsis Valéria, a súgó/ügyelő Kulhanek Edina.