home 2024. november 14., Aliz napja
Online előfizetés
A dokumentumfilmek Herczege
Kartali Róbert
2022.05.20.
LXXVII. évf. 20. szám
A dokumentumfilmek Herczege

Herczeg Zsolt dokumentumfilm-készítő, a Pannon RTV munkatársa a 2021-ben nyújtott kiemelkedő alkotásáért és figyelemre méltó tevékenységéért Dr. Bodrogvári Ferenc-díjban részesült. Ez az elismerés a negyven év alatti fiatal alkotóknak szól, akik most kezdik igazán kibontakoztatni a tehetségüket, tevékenységükkel pedig öregbítik Szabadka város hírnevét. Kollégánk az audiovizuális ábrázolásról, a dokumentumfilmezésről, a kezdetekről és a további tervekről is beszélt a lapunknak adott interjúban.

* Szegeden politológiát tanultál, majd kisebbségpolitikai mesterképzésen vettél részt. Mikor fogant meg a gondolat a fejedben, hogy szeretnél a médiában dolgozni, esetleg dokumentumfilmek készítésével foglalkozni?

— Korábban is érdeklődtem az újságírás iránt, és amikor a mesterképzésen csináltam a szakdolgozatom, akkor kezdtem felfogni, hogy azok a témák, amelyekkel foglalkozom, érdekesek lennének dokumentumfilmben. Rájöttem, azok az arcok, akikkel beszélgettem, audiovizuális élményként hatásosabbak lennének, mint száraz szövegkörnyezetben. Kezdett bennem megfogalmazódni a gondolat, hogy előbb-utóbb szeretnék dokumentumfilmeket készíteni. Így mára nem is a sajtó, hanem a dokumentumfilmezés került előtérbe.

* Terveztél hazajönni a tanulmányaid után, vagy véletlenül alakult így?

— Nem volt konkrét elképzelés, hogy amikor befejezem a tanulmányaimat, akkor visszatérek a Vajdaságba, és majd itt teszem a dolgom. Eleinte nem is akartam hazajönni. A mesterképzés idején kezdtem el azon töprengeni, hogy esetleg haza kellene jönni Szegedről. Valahogy megért bennem a gondolat, nem is biztos, hogy Magyarországon szeretnék maradni. Mindig úgy éreztem, hogy nem találom ott a helyem. Valahogy idegennek tartottam magam, mert az otthon az itthon van, én itt érzem magam a legjobban. Visszahúzott a szívem. Ahogy mondani szokás, kalandvágyból hazaköltöztem.

* Mióta vagy a Pannon RTV munkatársa?

— 2017 januárja óta, és már tudatosan jöttem ide, mert tudtam, hogy itt készülnek dokumentumfilmek, és hogy előbb-utóbb ha valaki nagyon szeretne, vagy van egy jó ötlete, akkor esetleg esélyt kap arra, hogy csináljon egy dokumentumfilmet.

* Melyik volt az első dokumentumfilm, melyben közreműködtél?

— Fokozatosan mélyedtem bele. Videókat készítettünk, voltak televíziósműsor-ötleteim, és azokhoz csináltunk kisebb filmeket, pilotrészeket. Volt egy ötletem a régi mesterségeket bemutató kis tévésorozatról. Szerettem volna hosszabb élettartamú videókat létrehozni, mert a híradós bejátszások egy napig élnek, aktualitásukat felülírják a következő nap eseményei. Később néhány perces kisvideókat készítettünk, melyeket már el lehetett küldeni kisebb-nagyobb fesztiválokra. Egy-egy ilyen kisfilmmel kaptunk pozitív visszajelzéseket: különdíjakat, első-második helyezéseket. Látták a kollégáim és a főnökeim, hogy erős a szándék bennem, hogy ilyesmivel foglalkozzak. Részt vettem Budapesten a Dunaversitas Egyesület dokumentumfilmes-képzésén. Komoly nevek tanítottak bennünket, Buglya Sándor, Lugosi László és mások, Ezüst Medve díjas rendezők. Ez nagyon jó alapot adott, persze nem mérhető össze az egyetemi képzéssel, de fontos iránymutatás volt. Most van a vágóasztalon az a film, amellyel ott belekóstoltunk a dokumentumfilmezésbe. Egy olyan alkotás, amikor néhány napon át követtünk egy női kamionsofőrt, és az ő életét próbáltuk bemutatni. Ez volt az első olyan projektum, amikor élesben tapasztaltuk meg, milyen az, amikor a helyszínen, a terepen vagyunk.

* Árnyékként követtétek?

— Valójában igen. Jó volt átérezni, milyen az, amikor egy ember beenged bennünket a saját életébe. Hogyan kell és hogyan lehet viselkedni, mennyire lehet közel kerülni, mire kell ügyelni. Hogyan kell előre gondolkozni, de közben mindig figyelni az alanyra. Jó főpróba volt.

* Tehát követtétek Tóth Péter Lórántot, a versvándort is, amikor végigjárta Radnóti Miklós Erőltetett menetének útvonalát. Ekkor készült a Radnóti nyomában című dokumentumfilm, mely a te nevedhez kötődik. Mekkora élmény volt, és hogy állt össze?

— Adódott a lehetőség, hogy készüljön egy dokumentumfilm Tóth Péter Lóránt vállalásáról. A főnökeim arra gondoltak, legyek én az, aki végigviszi a projektumot két operatőrrel, és csináljunk ebből sorozatot, illetve egy filmet. Az az egy hónap, amelyet együtt eltöltöttünk a stábbal, Szalai Adrián és Lukács Attila operatőrökkel, Vujkovich Róbert és Csányi Sándor sofőrökkel, meg nyilvánvalóan Tóth Péter Lóránttal, nagyon intenzív volt.

* Nektek is erőltetett menet volt?

— Lehet, hogy elcsépelt szófordulat, de valóban azt kell mondjam, hogy egy életre szóló élmény volt. Mintha egy expedíción lettünk volna. Sikerült elérni azt, hogy egymást erősítettük, és mindent megtettünk annak érdekében, hogy a saját mércénkhez képest a legjobb tudásunk alapján örökítsük meg ezt az útvonalat, illetve ezt a történetet. Sok pozitív visszajelzés érkezett a munkánkra. A film három fesztiválon első helyezést ért el, több különdíjat is kaptunk, illetve beválogatták olyan Kárpát-medencei fesztiválokra, ahol sokmilliós büdzséből készült filmekkel versenyzett. Tudtunk úgy nyerni, hogy közben olyan alkotások is be voltak nevezve, amelyeket sokkal tapasztaltabb rendezők forgattak le, nagyobb büdzséből. Én abszolút kezdőnek tartom magam, és sokat kell még tanulnom, de nyilván így, filmeket készítve tudok a legtöbbet tanulni. Az pedig, ha nyerünk, vagy különdíjat kapunk, nagyon jóleső érzés.

* Tavaly egy újabb filmet készítettél — ennek mi a címe, és milyen ötlet alapján jött létre?

— Az olimpiát 2020-ról 2021-re halasztották, és az volt az ötletem, hogy szeretnék a vajdasági magyar származású olimpikonokról egy sorozatot forgatni, függetlenül attól, hogy szerb vagy magyar színekben indulnak-e, csak legyen kötődésük Vajdasághoz. Az alapötlet szerint a dokumentumfilm-sorozat annyi részből állt volna, ahányan elindultak az olimpián, vajdasági származású magyar sportolóként. A sorozatot sajnos nem tudtuk megcsinálni, mert abban az időszakban még nagyon sok korlátozás volt. Amikor pedig lehetett volna forgatni, akkor meg már nagyon közel volt az olimpia, a sportolók az edzőtáborokban koncentráltak a felkészülésre, nem lehetett őket zargatni. A sorozat tehát meghiúsult, én ezt abszolút megértem, viszont egy riportfilmet meg tudtunk csinálni Macskovity Martin szabadkai származású evezőssel és csapattársával, Miloš Vasićtyal. Ők nem csak az olimpián vettek részt, világkupagyőztesek is, meg Európa-bajnokságon is remek eredményeket értek el. Az elkészült 20 perces kisfilm valójában az ő győzelmi receptjükről szól, egy picit a kulisszák mögé lestünk, hogy miként készültek fel a versenyre. Próbáltunk egy dinamikus, modern, pörgős filmet létrehozni.

* Van olyan munkád, terved, amely megvalósításra vár?

— Van egy kísérleti dokumentumfilmmel kapcsolatos ötletünk, az anyagot már leforgattuk. Egy karanténfilmet csináltunk Molnár Edvárddal, most a vágásnál tartunk. Több napon át forgattuk, amikor senki sem mozgott a városban. Azt szeretnénk, hogy a képek meséljenek arról, hogyan hatott ránk a bezárás, maga a karantén, a koronavírus. Úgy próbáljuk mindezt elmondani filmes nyelven, hogy emberek nincsenek is benne. Ezen dolgozunk most. Meg nyilván vannak ötleteim, melyekkel szeretnék foglalkozni.

* Alkotás közben a napi rutinnak számító híradós műfaj megpihentet vagy inkább kizökkent?

— A Radnóti nyomában filmet egy hónapig forgattuk és csaknem egy évig vágtuk, tizenkét része volt, meg maga a nagyfilm. Ez sokkal többet vesz ki az emberből, mint a napi rutin. Néhány hónapig a napi híradózással nem is foglalkoztam, de utána újból elkezdtem rádiózni meg riporterként dolgozni, de mindig volt egy-két nap, amikor tudtam vágni. Viszont éjjel-nappal a filmmel foglalkoztam, munka után mentem haza dolgozni, és néztem át a nyersanyagot. Úgy érzem, hogy a ráfordított idő miatt jobban el tudtam mélyedni a történetben, viszont egy idő után már annyira elfáradtam, hogy felüdülésként hatott, ha nem kellett előre gondolkodni, hanem csak egyetlen napra kell koncentrálni. De összességében jobban szeretem, ha van időm elmélyülni valamiben.

Fényképezte: Kartali Róbert

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..