Már a ’70-es évek legelején köztudomású volt világhatalmi körökben, hogy az emberiség a televízió után újabb tömegkommunikációs eszközt fog kapni, mely forradalmian megváltoztatja a társadalmat. Az internetet, csakúgy, mint a televíziózást, tudatosan, meghatározott tervek, illetve szabályok mentén vezették be, állandó háttérkontrollal.
Ebben a korai időszakban már a televízió elé ültették a társadalom túlnyomó többségét, de a láncolatból hiányoztak még a cégek és a különféle vállalatok, melyek akkor még nem voltak 100 százalékban digitálisan függőek. Az internet éppen azért lett tudatosan felépítve, hogy még a cégek is teljes mértékben függővé váljanak, feladva az addigi, klasszikus vállalatvezetési módszereket.
Természetesen, mint minden forradalmi manipulatív rendszer esetében, elsősorban a fiatalok számítottak elsődleges célcsoportnak, hiszen hozzászoktatásuk által kialakul a generációs függőség. Nem véletlen, hogy az internet korai szakaszában elképesztő mennyiségű pornográf tartalom jelent meg. A fiatalok pedig rövid idő leforgása alatt hozzá is szoktak. Szóval a rendszer kidolgozói a függőségre szoktatás célját villámgyorsan teljesítették, de a kezdetektől fogva tudták, hogy az emberek és a cégek függőségének megtartása mellett fokozatosan egy másfajta rendszerré alakítják át az egészet. Olyanná, amelyben az úgynevezett főáramlatú média szerzi meg a kulcsfontosságú sávszélességeket, ami pedig ezen sávokon kívül esik, azt szigorúan korlátozni fogják. Ez a televízió esetében is hasonlóan működött. A közeljövőben az várható, hogy a világon minden adat központosított felhőkörnyezetbe kerül majd át a hatékonyabb ellenőrzés és megfigyelés érdekében.
A hírszerzés és a hírelhárítás immár nemcsak élő keretek között a mindennapi életben, hanem minden másodpercben a virtuális térben, avagy az interneten is zajlik és virágzik. Az egész Földet behálózó szociális kontroll végérvényes kiterjesztése az elsődleges tervek szerint „remek” ütemben halad.
