József több évtizede gyűjti a diavetítőket. Gyűjteményét régóta szerette volna bemutatni a nagyközönségnek, amire először a kézimunkázók és gyűjtők nemzetközi találkozóján nyílt lehetősége.

— Gyerekkoromban két diavetítőnk volt. A vetítés elég sok kellemetlenséggel járt, mert vagy a lámpa égett ki, vagy a film szakadt el, a vetítőt gyakran kellett tekercselni. Emiatt nem szívesen vetítettek otthon, és bennem megmaradt, hogy de jó lenne vetíteni, még több képkockát megnézni. Gyakran a kezembe fogtam a filmtekercset, és néztem a képeket, olvastam a feliratokat. Karácsony előtt hittanórákon a hetedik és a nyolcadik osztályosoknak vetítettem, akik nagyon jól szórakoztak a filmeken. Ők állították be a vetítőt, kommentálták a képeket, majd a kisebbeknek már önállóan vetítettek. A diafilm különbözik a többi filmtől. Lassabb, így van idő átgondolni, mi szerepel azon a képen, bele tudjuk élni magunkat a történetbe. Jobban megmozgatja a képzeletet és a gondolkodást, sokkal inkább megmarad az emberben, mint bármilyen film. A kisgyermek is nagyobb élvezettel néz meg egy ilyen mesefilmet, hiszen a képkocka láttán van ideje azon gondolkodni, vajon mi szerepel a következő kockán — mondta József.

Régebbi, fémvázas készülékek (Vujinović Verona felvételei)

Az első diavetítést a XII—XIII. század környékén Roger Bacon végezte el egy tükörrel, miután kísérletként árnyékot vetített szobája falára. Az első diavetítőt Athanasius Kircher jezsuita tudós készítette. A sötétkamrába fényforrást helyezett el, és ábrákat, mintákat vetített a falra. Később az ábrákat és a mintákat felváltották a történetek, melyek gyertya vagy gázlámpa segítségével váltak valóra, a képet pedig a lencse felnagyította. Az évek múlásával kialakult a film, melyet tekercselni lehetett. A diavetítő fejlődése az elektromos lámpák megjelenésével új irányt vett. A villanylámpa fényét összegyűjtötték, miután a lámpa mögé tükröt helyeztek.

— Az egyszerű mesefilmvetítőknél az objektív egyetlen lencséből áll, mely alkalmas arra, hogy jól láthatóan, élénk színekben vetítse ki a mesekockát. Egy átlagos diavetítő objektíve három lencsét tartalmaz, megfelelő közökkel, jól beállítva és kimérve. Az ötlencsések jobb minőségűek, de súlyra nehezebbek. A szobavetítő sárgás fényt ad. Ha ezzel vetítenénk, akkor a nappali kép is sárga színű lenne. Olyan izzót kellett készíteni, amelynek színe jobban megközelíti a napfényt. Ezért erősebb izzószálat használtak, nagyobb feszültséggel. A régi diavetítők élettartama 24 óra volt, eddig tartott ki az izzó. Később a diavetítőkbe transzformátor került, mely a hálózati feszültséget 6, 16 és 24 voltra csökkentette le. Ma már a legmegfelelőbb világítótest a halogén- és a fémhalogénforrás, mellyel a vetítő akár 50 órát is működhet — emelte ki beszélgetőtársam.

Mirnics József harminc diavetítőt állított ki a MIRK-en

József a hetven-nyolcvan diavetítőt számláló gyűjteményéből harmincat állított ki, melyek közül a legidősebb hetvenéves. Egykori kelet- és nyugatnémet, szovjet, magyar és jugoszláv gyártású vetítők is szerepelnek a gyűjteményben.

— A mai napig gyártanak diavetítőket, de már nem olyan tömegesen, mint régen. Diafilmeket számtalan témával kapcsolatban készítenek, viszont nem olcsók, 2000—3000 forintba kerülnek. Úgy vélem, megéri megvásárolni őket, hiszen maradandóak, többször megnézhetőek, és generációkra szóló élményt nyújtanak. Egy tízéves diavetítő kinézete rendkívül modern, belül viszont olyan, mintha több évtizeddel ezelőtt készült volna, azzal a különbséggel, hogy LED-izzót építettek bele, és a kockákat nem tekeréssel, hanem gombnyomással lehet váltani — mondta, majd gyűjteménye legkülönlegesebb darabjairól szólt. — Az egykori NDK-ban a Pentacon diavetítő volt az első, mely az ’50-es évek elején készült, a II. világháborúban porig rombolt Drezdában. Az Aspectar 150-es vetítőt az 1950-es évektől a ’80-as évekig több mint félmillió példányban gyártották. Alakja gömbölyű, 150 wattos, klasszikus izzót tartalmaz, transzformátor nincs benne. A vetítő személy hősies küzdelmet folytatott a hőmérséklettel, hiszen a gép teljesen felforrósodott, és gyakran megégette a vetítő kezét. Az egykori NSZK-ban a háború előtt tekerős filmeket gyártottak, utána viszont főként diakockákat vetítettek. A nyugatnémet diavetítők, mint például a Leica, sokkal nagyobbak és nehezebbek keletnémet társaiknál. Amíg az NDK-s vetítőket fából készült kofferben tárolták, addig a nyugatnémetek bőrkofferba helyezték őket. Az idő múlásával az NSZK-ban megjelentek a transzformátoros diavetítők, melyekhez a transzformátort külön csatlakoztatták. Ezek a vetítők laposak, diakocka-adagoló rendszerrel és ventilátorral vannak felszerelve, használat közben nem melegednek fel, így órákig lehet velük vetíteni. A kép élességét saját maga állította be automatikusan, nem kézzel kellett szabályozni. Az egykori Szovjetunióban többfajta modellt készítettek, és szinte mindegyik elég kis méretű vetítő. Amikor bekapcsolunk egy szovjet és egy ’90-es években gyártott, modernebb diavetítőt, meglepődve láthatjuk, hogy a szovjet ugyanazt a fényerőt és képminőséget adja vissza, mint a modern. Magyarországon a Magyar Optikai Művek készítette a diavetítőket, az elsőt sikerült megszereznem, egy barátom a debreceni piacon talált rá. A Baby néven ismert, gömbölyű, 35 wattos, trafós diavetítőt leginkább otthoni vetítésre használták. Fémvázas szerkezete miatt vigyázni kellett, nehogy megrázza az embert. A ’70-es években terjedt el a cipősdobozra emlékeztető Brillamatic vetítő, mely 50 wattos, trafóval és halogénizzóval felszerelt készülék. A volt Jugoszláviában a katonaság készítette az olívazöld Universal vetítőket, melyek megbízható készülékeknek számítottak. A technológia digitalizációjával és a projektorok megjelenésével egyre inkább csökkent a diavetítők gyártása.

Az egykori NSZK-ban gyártott vetítők

A további tervekkel kapcsolatban Mirnics József elmondta, bővítésen nem igazán gondolkodik, ám a diavetítőket és a diafilmeket interaktív kiállítás keretében szeretné bemutatni az érdeklődőknek. A gyűjtemény az egyház ifjúsági otthonában kapna állandó helyet, ahol a tanulók és mások számára vetítéseket szerveznének, és a vetítők használatát is megmutatnák az érdeklődőknek.