* Tavaly az energiahatékonysági pályázat iránt kiugró volt az érdeklődés. Mivel járt ez az önkormányzat számára a gyakorlatban?

— A többi önkormányzathoz hasonlóan mi is minden évben átadunk egy pályázatot a minisztériumnak, hogy legyen egy közös finanszírozású pályázati kiírás. Erre általában az önkormányzat 5 millió dináros keretet irányoz elő, emellett 5-öt folyósít az illetékes minisztérium, és ezzel a polgárok energiahatékonysági beruházásai költségeinek egy részét tudjuk támogatni. 2025-ben kiderült, hogy dupla annyi volt a pályázó, mint amennyien beleférnek a keretbe. A pályázatok nagy része minden formának megfelelt, a minisztérium meghatározása alapján pedig átadási sorrend van — emiatt kell a polgároknak már hajnalok hajnalán sorba állniuk —, viszont az ezzel foglalkozó szakemberek meggyőztek bennünket arról, hogy az önkormányzatnak is jobb, a pályázók és a kivitelezők szempontjából is előnyösebb, ha megemeljük ezt az összeget. Végül megdupláztuk, és a minisztériumtól is ugyanezt kértük, így az eredeti 72 jelentkező helyett 156 pályázót tudtunk támogatni. Tehát aki megfelelt a technikai, adminisztratív feltételeknek, és átment a helyi ellenőrzéseken is, az megkapta a támogatást. 2026-ra is átadtuk az 5 millió dináros kérelmet, meglátjuk, hogy mekkora lesz rá az érdeklődés. Számomra mindig nagy öröm, hogy ennyien komolyan veszik a pályázatot, hiszen itt arról is szó van, hogy szép lassan lépkedünk a valódi energiahatékonyság irányába, még akkor is, ha ez magánháztartásokat érint, hiszen ha ott kevesebb tüzelőanyagot használnak, kevésbé szennyezik a levegőt, vagy kevesebb energiát használnak, az mindenképp hatással van a közösségre is. Úgy gondolom, hogy ez egy jó és támogatandó pályázati forma, és január második felében már meg fog jelenni az új kiírás.

Fejsztámer Róbert (Magyarkanizsa Önkormányzatának felvétele)

* A község 11 európai uniós pályázatot nyert meg 2025-ben. Beszéljünk egy kicsit ezekről.

— A 11 községbeli pályázat nem mind önkormányzati, ráadásul ebből 8 az Interreg—IPA Magyarország—Szerbia, 3 pedig a Románia—Szerbia Határon Átnyúló Együttműködési Program részeként valósul meg. Különféle intézmények, civil szervezetek is átadták a pályázatukat, de azért tekintjük úgyszólván mindet a mi pályázatunknak, mert egyrészről a község területén marad, és itt valósul meg a beruházás, másrészről pedig mindegyikhez az önkormányzat gondoskodott a 15 százalékos önrészről is, melyet már nem kapunk vissza, valamint a 40—50 százalékos előfinanszírozást is, mellyel meg lehet indítani a pályázatokat. A támogató részéről nézve ezek a pályázatok utófinanszírozásúak, tehát nekünk kell megvalósítani, elszámolni, majd az elszámolást elküldeni Budapest és Belgrád irányába, és ha jóváhagyják, akkor kapjuk meg a befektetett összeget. A 11 pályázat különböző területeket érint: van, ahol sportberuházás valósul meg belőle, például atlétikapálya épül Magyarkanizsán, illetve Horgoson új felszerelést kap a pingpongklub. Vannak pályázatok, melyek a katasztrófavédelmet érintik: Horgoson átépítjük az önkéntes tűzoltóság épületét, Oromon pedig eszközök és tűzoltóautó lesz beszerezve. Oktatási és tudományos jellegű pályázatok is nyertek, ezek kevésbé látványosak, viszont jelentősek a közösségépítés és -erősítés szempontjából. Tartalmi, közösségi és községi szempontból is kiemelten fontosak ezek a pályázatok, önkormányzati, megvalósíthatósági és pénzügyi szempontból viszont hatalmas kihívások az önkormányzat számára, hiszen a 11 projektum összértéke több mint 3,5 millió euró, míg az önkormányzati költségvetés 10 millió euró, tehát a költségvetésünk egyharmadát ki kell helyeznünk ahhoz, hogy a pályázatok működhessenek. Ebből adódóan bankkölcsönökhöz folyamodtunk, és nagyon bízunk abban, hogy minden rendben lesz, és 2028 végén megtérülnek a befektetett összegek, és akkor vissza tudjuk fizetni a kölcsönt, a beruházások pedig itt fognak maradni a község területén.

* Önnek kiemelten fontos az oktatás, az ösztöndíjprogram is folytatódik. Ezen a téren milyen fejlesztéseket sikerült megvalósítani?

— Úgy gondolom, nem lenne reális azt mondani, hogy a község versenyképességét a gazdasághoz vagy az innovációkhoz kellene mérnünk, és össze kellene hasonlítani magunkat Szegeddel, Szabadkával vagy Temesvárral, vagyis azzal a háromszöggel, amelyben Magyarkanizsa található. Nekünk arra kell helyeznünk a hangsúlyt, hogy a családok biztonsága és az élhető légkör megteremtése mind a 13 településünkön megvalósuljon. A 13 település 9 helyi közösségében igyekszünk minden szolgáltatást ugyanúgy elérhetővé tenni, mintha valaki Magyarkanizsán élne, ez pedig nagy pénzügyi kihívás az önkormányzat számára. Mivel sokan ingáznak tőlünk napi vagy heti szinten, abba kell több energiát fektetni, hogy a családok számára ez egy élhető közeg legyen. Az a tapasztalat, hogy sok család választja Magyarkanizsa községet lakóhelyéül, mert itt minden háttérszolgáltatás elérhető, és inkább 30-40 kilométert utaznak innen a munkahelyre. Szeretnénk ezt az előnyünket megőrizni, ezért 2025-ben is több beruházás történt a községbeli iskolákban és óvodákban, művelődési intézményekben, hogy a szülők azt érezzék, a gyerek itt jó helyen van. 2026-ot a horgosi óvoda beruházásával kezdjük. A középiskolás generáció szanaszét repül, viszont egyre kevesebben adják el az ingatlanjukat, hazajárnak, és néhány év elteltével hazaköltöznek. Az ösztöndíjat illetően a 2025/2026-os tanévben 29 tanulót támogatunk. Önkormányzati szinten évek óta azokra a hallgatókra fókuszálunk, akik hiányszakmát választottak. Az orvos- és a jogászszakma terén szembesülünk a legnagyobb gondokkal, hiszen kisközösség lévén az orvosoknak nem kihívás itt praktizálni, a jogászok pedig nem a közigazgatásban szeretnének elhelyezkedni.

* Magyarkanizsa Vajdaság egyik turisztikai központja, sokan látogatnak a városba. Van még hova fejlődni ebben?

— Ha a májustól szeptemberig tartó négy hónapot nézem, akkor teljes mértékben meg vagyok elégedve, hiszen rengetegen jönnek a Tisza-partra, de nem az a cél, hogy néhány jó hónapunk legyen, hanem az, hogy a turisták 12 hónapon át látogassanak el a városba. Az alapok megvannak, hiszen van néhány szállodánk, egy gyógyfürdő, mely főként a gyógyászattal foglalkozik, és ennek kapcsán elmondhatom, hogy a tervek között szerepel egy wellnesshotel kiépítése. Van birkózóakadémiánk, ahol nyáron és télen sporttáborokat lehet rendezni. Szeretnénk egy középiskolások számára fenntartott kollégiumot építeni, melyet nyáron szintén sportcélokra lehetne kihasználni. Tehát nagyon sokfajta ága van a magyarkanizsai turizmusnak, és ezeket kellene jól kihasználni. Úgy gondolom, hogy Magyarkanizsa gerincét a wellnesshotel adná, melyre mindenki rá tud csatlakozni, és különféle szolgáltatásokat kínálhatna. Ha megépülne a hotel, az meghatározná a település következő száz évében a gazdaság fejlesztését.

* Mennyire elégedett a szociális központ Horgoson működő felzárkóztató programjával?

— Nagyon nagy hála és köszönet jár azoknak az embereknek, akik mindennap odateszik magukat, hogy működni tudjon ez a program, meg egyáltalán a szociális háló, és itt nemcsak a szociális központ munkatársaira gondolok, hanem a Vöröskeresztre, a Caritasra és a népkonyhára is. Ők azok, akik mindennap szembesülnek a való élettel és a szociális helyzetünkkel, és nap mint nap azért tesznek, hogy átlendítsék az embereket a holtponton. A program eredményeiről majd öt-hat év múlva tudunk beszélni, addig pedig folyamatosan egy alaptámogatást kell hogy élvezzen, és amikor pluszprogramokat építünk rá, akkor azoknak kell megtalálnunk az anyagi forrását. A felzárkóztatás arról szól, hogy mindenki befejezze legalább a nyolc osztályt, megtanuljon írni és olvasni, és hogy a gyerekek hozzászokjanak ahhoz a rendszerhez, hogy iskolába, óvodába járnak. Úgy vélem, hogy hosszú távon kifizetődő kell hogy legyen ez a program, mert nincs más út, mint megoldani ezt a helyzetet, mely főként a martonosiakat és a horgosiakat érinti.