Horti Lászlóval, a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon igazgatójával mindenekelőtt a mögöttünk hagyott 2022. esztendő főbb úgynevezett kultúrás eseményeit vettük pedáns lajstromba. Kalendáriumilag március idusától karácsonyig, mely időszakban nemcsak magyar történelmünk, illetve kultúránk jeles napjairól történtek méltó helyi megemlékezések, de több, a vajdasági magyarság kiemelt jelentőségű rendezvényének is aktív részesei lehettek. Vendégként és házigazdaként egyaránt. Remélik, ez az idén sem lesz másképp!

Mostani beszélgetésünket egyébként sűrűn átszőtte a vásárhelyi művelődésbeliek tenni akaró optimizmusa. Máris ígéretes tárgyalások folynak például a balatonszabadi Thália Művészetbarát Egyesülettel, melynek már-már hagyományosnak is nevezhető debellácsi vendégszereplései elé csupán a világjárványból adódó megszigorítások tudtak áthidalhatatlan akadályt állítani.

A fiatalabb korosztály Kovács Csilla tanítónővel

Szárnyait bontogatja továbbá egy-egy alsósokból, illetve felsősökből álló tánccsoport is. Az idősebb különítménnyel Soós Magdaléna főállású helybeli fiatal anyuka (leánykorában maga is oszlopos tagja volt a József Attila Művelődési Otthon, illetve a pancsovai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület tánccsoportjainak — a szerző megj.), a fiatalabbal pedig Kovács Csilla tanítónő foglalkozik. Az általuk gyakoroltatott népitánc-koreográfiáját ezúttal Topolcsányi János péterrévei oktató és párja állították fel. Amikor pedig alkalmasint az irodalom és a zene viszi a prímet, együttműködő partnerként vannak jelen diákjaik között Marković Elvira magyar szakos tanárnő és Győri Zoltán zenetanár.

A fiatal hagyományőrzőkkel változatlanul Bakator János tanító bácsi foglalkozik.

— Célunk a folytonosság megtartása, az újabb, egymást üresjáratok nélkül követő generációk kinevelése! — hangsúlyozta Horti László igazgató úr. A minőségbeli kontinuitás megőrzésének szándéka jellemzi egyébként a dél-bánsági régió két közös rendezvényét is: a Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek — sorrendben XXXIII. (harmincharmadik!) — Szemléjét, valamint a Dél-bánáti Betlehemes és Karácsonyi Népszokások — sorrendben XXVI. (huszonhatodik!) — Találkozóját. 2023-ban mindkettőnek Torontálvásárhely lészen házigazdája. Tudatos szerepvállalás eredményeként. A régió magyarsága kultúrparlamentjének is nevezett szemle dátumilag május 20-án tárja ki kapuját. Általa pedig a falu is, melynek még mindig van mit felmutatnia. Az első telepes ősök ide- és letelepedésétől számított 229. esztendőben is.

S ha már dátumok… Torontálvásárhelyen is körvonalazódik egy patinás jubileum: a faluban 1948-ban indult újra a második világégés utáni magyar művelődési élet. Abban a Magyar Kultúrközpontban, amely intézményesített formában koordinálta anno a helybéli műkedvelők gazdag és sokrétű amatőr szakcsoportjainak tevékenységeit. Az akkori művelődési egyesület, szóval a későbbi/mostani művelődési otthon elődje, mely hivatalosan 1949. március 1-jén vette fel a József Attila nevet, 1959-től alakult át önálló intézménnyé. (Hivatkozás: Hosszú a jegenyesor című falumonográfia, 282—307. oldal) 

Az idősebb korosztály Soós Magdaléna csoportvezetővel