A köztársasági elnök felvetette, az emberek pedig bizonyosan megszavaznák, ám a halálbüntetés visszaállítása számos nemzetközi bírálatot vonna maga után, meg kellene miatta változtatni az ország alkotmányát, a most megbüntetni kívánt elkövetőket már nem is érintené a változás, és a statisztikák is azt mutatják, ennek a büntetésformának nincs valódi elrettentő ereje.

A halálbüntetésről számos tanulmány készült már, a tudományos kutatások mellett pedig a társadalmi párbeszédben is folyamatosan jelen van a kérdés. Amikor a halálbüntetés kerül szóba, az átlagemberek és a szakértők is hirtelen fekete-fehérben kezdik látni a világot, vagyis hevesen érvelnek a büntetésforma ellen vagy mellett. A vita gyakran olyan kérdések mentén alakul ki, mint hogy van-e elrettentő hatása a halálbüntetésnek, mi történik, ha rosszul dönt a bíróság, mennyire drága az emberélet, mennyire kell humánusnak lennie az intézményes gyilkosságnak, vagy hogy gyilkosság-e egyáltalán egy halálbüntetésre ítélt kivégzése.

Nemzetközi előírások

A halálbüntetést két nagy nemzetközi egyezmény szabályozza: az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló római egyezmény (ennek végrehajtására hozták létre az Emberi Jogok Európai Bíróságát), illetve annak hatodik és tizenharmadik kiegészítő jegyzőkönyve, melyhez az Európa Tanács országai, illetve a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyve, melyhez az ENSZ-tagállamok csatlakozhatnak. Szerbia tagja az Európa Tanácsnak és az ENSZ-nek is, és mindhárom dokumentumot aláírta. A hatodik kiegészítő jegyzőkönyv szerint „a halálbüntetést el kell törölni. Senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni, sem kivégezni”, de engedményeket tesz háború esetére, míg a tizenharmadik eltörli ezt az engedményt, az ENSZ-jegyzőkönyv pedig úgy fogalmaz: „A jelen Jegyzőkönyv részes államainak joghatósága alá tartozó személyeken nem szabad halálbüntetést végrehajtani.” Szerbia emellett 2022-ben megszavazta az ENSZ 77/222-es határozatát is, mely a halálbüntetések moratóriumára vonatkozik. A halálbüntetés visszaállítása ezekkel a dokumentumokkal kerülne szembe, és ennek bizonyosan lennének diplomáciai következményei. Az például biztos, hogy Szerbia európai integrációja megrekedne (ha ez még érdekel egyáltalán valakit), hiszen az Európai Unió alapjogi chartája az előző dokumentumokkal szemben nem tesz engedményeket, amikor úgy fogalmaz: „Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni.” 

Nyilvántartott kivégzések száma (2013—2022) Fotó: Amnesty International

Elrettenti-e az elkövetőket a halálbüntetés?

Nemzetközi vizsgálatok azt mutatják, hogy a halálbüntetés, de még a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés sem bír igazi elrettentő hatással, nem csökkent a súlyos bűncselekmények száma azokban az országokban, ahol ezeket alkalmazzák, ahogyan nem is nőtt azokban az államokban, amelyekben eltörölték. Sokkal fontosabb tényező — a vizsgálatok szerint —, hogy mennyire félnek az elkövetők attól, hogy elkapják őket, vagyis a büntetés elkerülhetetlensége. Ehhez pedig jól működő igazságszolgáltatásra van szükség. Ha az emberek tudják, hogy biztosan elkapják őket, kisebb valószínűséggel válnak elkövetőkké, míg ha úgy vélik, megúszhatják, nem érdekli őket a lehetséges büntetés mértéke. De persze ez sem általános igazság, hiszen aki képes például az előre megfontolt gyilkosságra, azt nem fogja visszatartani sem a kisebb, sem a nagyobb büntetés, ahogyan az őrülteket vagy az elvakult terroristákat sem, míg aki amúgy sem akar ilyet elkövetni, már a büntetés gondolatától is megrettenhet.

A sorozatgyilkosokról és a bérgyilkosokról pedig még nem is esett szó. Egyes vélemények szerint ha a gyilkosságért halálbüntetés járna, akkor az arra kész emberek sok áldozatot szednének, hiszen ha — elfogásuk esetén — úgyis meg kell majd halniuk, mi állítaná meg őket? És pontosan ugyanez a helyzet a tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel is. Amerikai filmekben láthattuk már, hogy az életfogytosokat a börtönben sem tartja vissza semmi attól, hogy gyilkoljanak, nincs ugyanis vesztenivalójuk.

Erkölcsi kérdések

A halálbüntetés eltörlése mellett felszólalók szerint a halálbüntetés sérti az emberi méltósághoz és az élethez való jogot. A másik oldalon viszont azt vetik az eltörlés mellett felszólalók szemére, hogy egy gyilkos kivégzésével kapcsolatban számos aggályt fogalmaznak meg, miközben nem nevesített katonák ezrei gyilkolják az ellenség soraiban lévő nem nevesített katonák ezreit a hazafiságra vagy a demokráciára hivatkozva, és több száz gyár állít elő nemcsak hideg- és lőfegyvereket, hanem biológiai és vegyi fegyvereket is, melyeket civilek ellen akarnak bevetni. A kérdés tehát valójában az, hogy csak azért, mert az egyes elkövetőket név szerint ismerjük, fel kell-e őket menteni, máshogyan kell-e velük bánni, mint a név nélkül gyilkolókkal?

Az ellenzők azt hangoztatják, hogy minden kivégzési mód fájdalommal és szenvedéssel jár, és az ilyen embertelen, kegyetlen bánásmódnak még egy gyilkosságért elítéltet sem lehet kitenni. A halálbüntetés elleni legfőbb érv pedig természetesen az, hogy tévedés esetén jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan.

Hol, kik, mennyit?

Noha az amerikai filmekben számos halálbüntetéses esetet látunk, az USA nem minden államában engedélyezett ez a büntetési forma. Az Amnesty International adatai szerint valószínűsíthetően Kínában hajtják végre a legtöbb kivégzést, évente több ezret, hivatalos adatok viszont erről nincsenek. A feljegyzett statisztika alapján a legtöbb halálbüntetést Iránban, Szaúd-Arábiában és Egyiptomban róják ki. Európában viszont kizárólag Fehéroroszországban végeznek ki embereket a mai napig.

A kivégzések formái országonként változóak, leginkább az akasztás vagy a golyó általi halál a jellemző, de több helyen a méreginjekciót, Szaúd-Arábiában pedig a lefejezést is alkalmazzák.

Szerbia

A halálbüntetés 1804 és 2002 között szerepelt a szerb büntető törvénykönyvben, ám az utolsó ítéletet, mely golyó általi halál volt, 1992. február 14-én hajtották végre. Utoljára 2001-ben született halálbüntetésre vonatkozó ítélet, ezt azonban később 40 évnyi letöltendő börtönbüntetésre módosították. A halálbüntetést 2002-ben eltörölték, ezután a legsúlyosabb kiszabható ítélet 40 évig terjedő börtönbüntetés volt. 2019-ben ismét megváltozott a büntető törvénykönyv, és a legsúlyosabb büntetés az életfogytig tartó szabadságvesztés lett. Azóta nyolc emberre rótták ki ezt a súlyos ítéletet.

Szerbia alkotmányának 24. szakasza szerint: „Az emberi élet sérthetetlen. A Szerb Köztársaságban nincs halálbüntetés.” Ha tehát vissza akarnák állítani a halálbüntetést, előbb az alkotmányt, majd a büntető törvénykönyvet kellene módosítani. Népszavazást is kellene tartani az alkotmánymódosítás előtt, ám semmi kétségem, hogy az emberek „csont nélkül” szavaznák meg a halálbüntetés visszaállítását, hiszen a Szerbia a Halálbüntetés Ellen nevű szervezet 2022. évi felmérése szerint a lakosság 67 százaléka támogatja azt.

Halálos ítéletek végrehajtása 2022-ben

Halálbüntetés helyett

„Az életfogytig tartó büntetés nem más, mint egy időben elhúzódó kivégzés, csak korántsem olyan humánus” (Pálinkás György magyar büntetőbíró).

Halálbüntetés helyett a legtöbb országban tényleges életfogytig tartó börtönbüntetésre vagy több évtizedes szabadságvesztésre ítélhetőek a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői. A tényleges életfogytig tartó ítélet további kérdéseket vet fel, és valójában egyre kevesebb országban alkalmazzák ezt a büntetésformát. Az ilyen esetekben is 15—25 év után lehetőséget adnak az ítélet felülvizsgálatára vagy a feltételes szabadon bocsátásra. Szerbiában erre 27 év után van lehetőség, de Magyarországon például csak 40, börtönben eltöltött év után kötelező felülvizsgálni a további fogva tartás indokoltságát. Sokak szerint erre a felülvizsgálatra sem kellene lehetőséget adni egy gyilkosnak, mert szabadulása után, akár idősen is, meg tudja torolni a sérelmeit. 

A halálbüntetés visszaállításáról tehát lehet vitázni, lehet pró és kontra érveket felhozni, Szerbia esetében azonban nem áll fenn a vonatkozó jogszabályok megváltoztatásának reális opciója.