Tavaly decemberben a Rákóczi Szövetség által szervezett adventi programon negyven elsősorban dél-amerikai, magyar származású személy vett részt. A tíznapos rendezvénysorozat idején a jelenlévőknek alkalmuk adódott megismerni Budapest főbb nevezetességeit és a vidéki Magyarország jellegzetességeit. A többi közt ellátogattak az Országházba, ahol Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár fogadta őket, továbbá megtekinthették a Millenárisban szervezett Álmok álmodói kiállítást, ahol olyan tudományos és technikai vívmányok lettek bemutatva, amelyek felfedezői, megalkotói magyar tudósok voltak.   

A program résztvevői

Ezután a csoport tagjait vendégül látta a Karosi Honfoglaláskori Látogatóközpont, majd megcsodálhatták a sárospataki Rákóczi Várat, mely a magyarországi késő reneszánsz építészet egyik legismertebb műemléke, és a borsi kastélyt. Sátoraljaújhelyen gazdag kulturális program várta őket, ahol a Magyar Nyelv Múzeumában nyelvünkhöz, az esti táncház során pedig a népzene sajátosságaihoz kerülhettek közelebb.

A látogatás alkalmával ismerkedtem meg a brazíliai São Paulóban élő João (János) Schifferrel és feleségével, Ilonával. Beszélgetésünk során kiderült, aktív résztvevői a brazíliai magyar közösség kulturális életének, ezért megkértem őket, meséljék el, mikor hagyták el az országot, milyen a magyar kolónia és a befogadó állam közötti kapcsolat, mennyire nyitott a többségi társadalom a más kultúrájú népcsoportokkal szemben, vannak-e etnikai vagy egyéb jellegű konfliktusok.

— Nagyapám egy barátjával néhány évvel a II. világháború kitörése előtt költözött Brazíliába — kezdte mesélni a történetet János. — Magyar nyelvű lapot alapítottak, O Papel (magyarul: A Papír) néven. Időközben kitört a háború, a határokat lezárták, így a család többi tagja nem tudott kiköltözni. Ezért a szüleimmel csak 1947-ben utaztunk ki. Én ekkor hat hónapos voltam. Brazíliában nevelkedtem, viszont az egyetemi tanulmányaimat Magyarországon, Gödöllőn végeztem. Egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg Ilonával, akit öt év udvarlás után feleségül vettem. Gyermekeink Brazíliában születettek, ott végezték el felsőfokú tanulmányaikat, viszont kiválóan beszélnek magyarul. Az unokáink most tanulják a nyelvet. Brazíliában jelenleg megközelítőleg 50 000 magyar él, ennek jelentős része São Paulóban. A brazilok befogadóak, a letelepedési szándékkal érkező külföldiek beilleszkedése zökkenőmentesnek mondható, viszonylag gond nélkül integrálódnak. A brazil állam nem akadályozta a különféle etnikumok együttélését, nem hozott olyan korlátozó intézkedéseket, amelyek szokásaik, nyelvük ápolását vagy vallásuk szabad gyakorlását nehezítették volna. Az ország északi felében nem beszélhetünk számottevő külföldi jelenlétről. A bevándorlók és leszármazottaik többnyire a déli államokban élnek. Ennek egyrészt gazdasági okai vannak, a fejlett déli régió munkaerő-szükséglete vonzotta őket ide, másrészt az európaiak számára elviselhetőbb klíma. Etnikai jellegű összeütközések nem jellemzik az országot, viszont a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek miatt sűrűn vannak súlyos összecsapások.

János (João) Schiffer és Zsivity Tímea

* Milyen magyar szervezetek, csoportok működnek São Paulóban? Milyen jellegű rendezvényeket szerveznek?

— São Paulóban működik a Magyar Ház, melyben számos csoport tevékenykedik. A többi közt a Pántlika, a Zrínyi, a Ropogós és a Sarkantyú gyermeknéptánccsoport, valamint a Magyar Kórus. A szervezet épületében található a Besenbach Károly Könyvtár, továbbá itt folyik a magyarnyelv-oktatás, valamint az irodalmi, a Biblia- és a sakk-kör tevékenysége is. Mindezek mellett működik még a hetvenéves múltú 13. sz. Szondi György Cserkészcsapat, a Könyves Kálmán Szabadegyetem magyar tudományos, irodalmi és művelődési társaság, valamint a Serva Vila Anastació-i Sport és Szabadidő-egyesület. Havonta úgynevezett magyar vacsorát, háromhavonta táncházat szervezünk, mely nagyon látványos, és közösségépítő jelleggel bír. A rendezvényeket nagy érdeklődés fogadja. A táncház látogatottsága 120—150 fő körül mozog. A programok nyitottak, melyeken nem csak magyar nemzetiségűek vesznek részt. Nemzeti ünnepeink közül a legnagyobb érdeklődés a Szent István-napi megemlékezést övezi, de az október 23-a alkalmából szervezett programokon is sokan vesznek részt. Népszerűségében ezeket az eseményeket a karácsonyi vásár követi. Meg kell említenünk, hogy az utóbbi években rendszeresen megrendezzük a São Pauló-i Nemzetek Vásárát, ahol a különféle etnikai közösségek bemutatják a braziltól eltérő szokásaikat, ételeiket, népművészeti alkotásaikat.

* Milyen a kapcsolat a São Paulón és az országon kívül működő magyar egyesületekkel?

— Nagyon jó a viszony az országon belül és kívül működő magyar szervezetekkel. Például óriási érdeklődés mutatkozik a Dél-amerikai Magyar Néptánctalálkozó iránt, mely a földrészen élő magyar közösség egyik legnagyobb kulturális rendezvénye. Kétévente tartják meg, váltakozva Brazíliában, Argentínában és Uruguayban. Ugyanígy a cserkészek is szorosan együttműködnek a más országokban lévő cserkészszervezetekkel.

A São Pauló-i magyar hagyományőrzők egy csoportja

* Milyen a Magyarországgal való kapcsolat?

— Magyarországgal és a Brazíliában működő magyar külképviseletekkel is harmonikus a kapcsolat. Ezt bizonyítja a Rákóczi Szövetség által szervezett program is.

Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke a 2022 nyarán Brazíliában tett látogatása során a São Pauló-i Magyar Ház elnökének, Francisco Montano Filhónak (Hegyi Ferencnek) a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adta át a magyar diaszpóra identitásának megőrzéséért, közösségi életének fejlesztését szolgáló több évtizedes önzetlen tevékenységéért, valamint a Magyar Diaszpóra Tanács Latin-amerikai Regionális Ülésének keretében végzett munkája elismeréseként. Marco Antonio Campagni, a São Paulo-i SERVA sportegyesület igazgatója részére, az egyesület magyar jellegének megőrzése, illetve a Magyarországgal és a helyi magyar közösséggel fenntartott kapcsolatainak fejlesztése érdekében végzett több évtizedes munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozott.

* Önök szerint milyen jövője van a magyar diaszpórának Brazíliában? Miben látják a megmaradás alapját?

— A brazíliai magyar diaszpórának van jövője, ha a közösség tagjai a második és a harmadik generációhoz tartozókat arra ösztönzik, hogy tanulják a nyelvet, ismerjék meg és ápolják hagyományainkat, szokásainkat, és rendszeresen látogassák a rendezvényeinket. Optimistán szemléljük a jövőt, hiszen a nemzeti és a vallási ünnepek alkalmából megrendezett programokra sokan ellátogatnak. A Magyar Ház, a tánccsoportok által szervezett események erősítik a közösségi tudatot, ami a megmaradásunk záloga.