Rákóczi István (forrás: wikimedia.org)

* Meglehetősen furcsa helyzet alakult ki Brazíliában, hiszen Jair Bolsonaro az elnökválasztáson elszenvedett vereség után nem igazán ismerte el a baloldali Lula győzelmét, és saját vereségét sem — igaz, nem is támadta meg a választás eredményét. Hogyan lehetne összegezni a történéseket?

— Ami a kérdés első felét illeti, a leköszönő elnök tett egy fontos gesztust, megkérte szavazóit, hogy a polgári szabadságjogukkal, a szabad véleménynyilvánítás vagy az egyet nem értés jogával ne az erőszak talaján éljenek. Ezzel persze csak közvetve kívánta visszahívni híveit az úttorlaszok mögül, talán lényegesebb, hogy a laktanyák előtt a hadsereg beavatkozását követelő brazil konzervatív szavazók száma nem csökkent jelentősen. A brazil társadalom végletesen polarizálódott, erre utal, hogy a napokban temették el azt a tizenkét éves „bolsonarista” kislányt Belo Horizontéban, akit a Lula-szimpatizánsok örömünnepén a választások éjjelén ért golyó, és még négyen sérültek meg a lövöldözésben. De a családok is a politika mentén szakadnak, a közeli rokonok is orrolnak egymásra, nemhogy a politikai riválisok. Nem könnyíti meg a helyzetet, hogy a demokratikus intézmények népszerűségi listáján legutolsó helyen álló Legfőbb Bíróság — melynek elnöke egyúttal a Nemzeti Választási Bíróság elnöke is — eddig és azóta is jelentősen túlterjeszkedik jogosítványain, így például Moraes töröltette egy Bolsonaro-párti politikus Twitter-profilját, arra hivatkozva, hogy kérdéseket merészelt feltenni egy sor urna és választói körzet furcsa, illetve törölt eredményeivel kapcsolatban. Bolsonaro nem is ezt véli jogi úton megtámadhatónak, hanem azt, hogy hogyan indulhatott a választáson egy olyan, korrupciós ügyben ténylegesen elítélt és börtönviselt politikus, mint Lula, akit nem is mentettek fel a vádak alól, hanem csak technikai okok miatt érvényen kívül helyezték az ítéletét, és ezáltal visszaadták neki az indulásához elengedhetetlen büntetlen előéletet. Egyébként a két jelölt vitái a két forduló között olyan hangnemre váltottak, amely nehezen nevezhető korrektnek, egyikük a tolvaj, másikuk a hazudozó „megszólítást” kapta. De az ország földrajzilag sem semleges. Északkelet-Brazília szegénység által sújtott térsége a volt szakszervezeti vezető és 2002-ben két ciklusban már elnök Lula masszív szavazótábora, míg a déli és iparosodott vidékeken a nyugalmazott százados és veterán politikus Bolsonaro szavazói élnek. Jair Bolsonaro, akire a mainstream média a populista jelzőt aggatta, jelenleg nem gördített akadályt az átmenet elé, mind ő, mind a brazil elnöki adminisztráció vezetője tárgyalt a megválasztott alelnökkel az átadás-átvétel folyamatáról.

Jair Bolsonaro és Luiz Inácio Lula da Silva

* Ha egy kissé elvonatkoztatunk a jelenlegi választástól, és visszatekintünk az utóbbi esztendőkre, akkor hogyan lehetne értékelni a Bolsonaro-kormányzatot? Mint ismeretes, egyesek Dél-Amerika Trumpjának, mások Brazília nemzeti hősének tartják a volt elnököt.

— Személyisége megosztónak bizonyult, de a konzervatív értékrend melletti harcos következetessége sok barátot szerzett neki, nem csak elkötelezett keresztény híveket. Elnöksége elején Brazília gazdasága jó irányba fordult, a korrupció elleni fellépése hatékonynak bizonyult, és a COVID-világjárványnak valószínűleg nem kis szerepe volt abban, hogy megtört a gazdasági mutatókkal objektíven is kimutatható sikeressége. Válságmenedzselése vitatott volt, miként azok a beszólásai is, amelyeket a világsajtó felkapott a lejáratására. Öröksége a fia, Eduardo Bolsonaro, akivel akár már a következő választáson is számolni kell, népszerűsége hatalmas, Rióban a Brazíliában valaha leadott legtöbb szavazatot kapta egy előző ciklusban.

* Lula 2003-tól 2010-ig a Munkáspárt színeiben már kormányozta az országot több-kevesebb sikerrel. A közeljövőben mi várható tőle? Mennyiben lesz más az általa irányított Brazília, mint amilyen 2003 környékén volt? Melyek az ország legégetőbb gondjai jelenleg?

— Főleg annyiban lesz más, mint amennyire más a mostani és az akkori világ. Lula a globalizáció igézetében élő politikai kurzus dagálya idején volt elnök, s a nagy szociális reformjai miatt, melyekkel az ország mélyszegénységben élő polgárai közül 20%-ot vezetett be a fogyasztás világába, hálás szívvel és nosztalgiával fordulnak most felé. Baloldali lévén nagymértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy egy újmarxista latin-amerikai kurzus szinte egyeduralkodóvá váljék ezen a kontinensen, ahol ezek a körök bálványozzák az újra visszatérő elnököt. A venezuelai-bolíviai-nicaraguai tengely eddig „pink tide”-nak nevezett árnyalata is vörösebbé válik. A kilátásba helyezett nyugdíjreform lehet az első olyan mozzanat, amelyben elválik, hogy mi volt csak választási ígéret, illetve mi a valódi irányvonalbeli változás. Ha a brazil tengeri kőolajkincs ugyancsak emelkedő kereslete és világpiaci ára növekszik, Lula kormányzása első évei bizonyára nem lesznek sikertelenek.

* Végezetül mi változik az Egyesült Államok és Brazília viszonyrendszerében a kormányváltás után?

— Joe Biden és Macron elnök elsőként gratulált Lula megválasztásához, Fernandez argentin elnök pedig már másnap tiszteletét tette nála. Biden egy hagyományos szövetséges nagyhatalmat akart új minőségben köszönteni, a Demokrata Párttal egymást jobban megértő baloldali politikust. A szomszédos argentin baloldal a közelgő választások okán is szerencsésnek látta a megválasztott brazil elnökkel való együtt ünneplést. Ami az USA-t és Kínát illeti, a brazil diplomáciának pozíciót kell fognia, illetve lavíroznia a két világhatalom között. A BRICS-országok (a feltörekvő gazdaságok társulása) jó keretet adnak az együttműködésnek Oroszországon kívül Kínával és Indiával is, és hozzájárulnak ahhoz, hogy Brazília elérhesse régi törekvését, azazhogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjává váljon. A brazil gazdasági expanzió a regionális együttműködési szervezetek (Mercosul stb.) által minden bizonnyal szintén erősödni fog, miközben az amazóniai esőerdők kivágása miatt az aktív környezetvédelmi körök számára is új Brazília-képet kell „eladnia” az új elnöknek.