Szerdától vasárnapig válogathattunk a jobbnál jobb kínálatból, hiszen az ügyesen összeválogatott műsorok valóban érdekesek lehettek volna időseknek és fiataloknak egyaránt, ha… A Brasnyó István költő születésnapját jegyző Aranyeső községi szavalóversenytől, a kiállításokon át a vasárnapi koncertig mind-mind tartalmas kikapcsolódást nyújtott azon keveseknek, akik fáradságot véve kimozdultak otthonaikból és a rendezvénysorozat aktív részeseivé óhajtottak válni.
A nagy múltra (és sok vitára) visszatekintő Csépe Imre Irodalmi Emléknapokat négy évvel ezelőtt szervezte át és bővítette ki új, érdekes tartalmakkal a stafétabotot átvevő helyi szervezőbizottság. Volt alkalmam végigkísérni ez utóbbi néhány év rendezvénysorozatait, s épp ezért nem értem, hogy a megszokott, régi arcokon kívül miért nem vonz másokat — többeket — az immár HEGYESI literaTÚRÁRA keresztelt manifesztáció, amely tényleg irodalmi barangolásra invitál minden korosztályt. Itt üt vissza a modern technika, gondolom én, az internet használatának ,,bársonykarosszék’’ kényelme: minek puccoskodni, kimozdulni szélben-esőben a meleg otthonunkból, ha az a mindentudó EGÉR berágta már magát a tudatunkba. Rákattintva pár pillanat alatt elénk tárul az egész világ. Személyes találkozás írókkal? Egy-egy kiállítás ,,szagának’’ beszippantása? — luxus elkényeztetett, elkényelmesedett lelkünknek.
Értetlenül állok azzal a ténnyel szemben is például, hogy az Irodalmi Randevúban bemutatkozó, éppen még csak ,,pelyhedző’’ T. Kiss Tamás bemutatkozását — akinek Tükörtestvér című kötete egy év leforgása alatt már a második kiadást is megérte, s aki messzemenően a legőszintébb hangnemben szól kortársihoz — miért épp a huszonévesek bojkottálták? De ha már, úgymond, kiment a divatból a randevúzás, akkor be lehetett volna ülni az Irodalmi Kaszinóba, és meghallgatni a zEtna Könyvkiadó eminens tagjainak (Beszédes István, Sinkovits Péter, Szögi Csaba) eszmefuttatását, még akkor is, ha úgy tűnt, már semmi újat nem tudnak magukról mondani.
Jól tudom, hogy nem mindenki ínyére való a tudományos tanácskozás, de dr. Silling István igazán szenvedélyesen számolt be nyugat-bácskai barangolásairól, és dr. Györe Géza eszmefuttatása a vajdasági magyar pedagógiai szakírásról is bővíthette volna sokak ismeretanyagát e témakörről. Hogy ne szaporázzam a szót — hiszen szűkös a helyünk, s a rendezvény egy-egy eseményéről a későbbiek folyamán külön-külön óhajtok majd beszámolni — Silling Mária elbűvölő, pasztellköpenybe burkolt angyalkái ,,arckifejezései’’-re is jó lett volna jobban odafigyelni, akárcsak Kishegyes egykori paraszti konyhai eszközeinek kiállításdarabjaira… No meg persze az osztrák Trio Diabolico vasárnapi komolyzenei hangversenyére is…