home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A borász személyisége a palackban
Gyurkovics Virág
2014.07.15.
LXIX. évf. 29. szám
A borász személyisége a palackban

Kasza Csongor végzettsége szerint állatorvos, jelenlegi foglalkozása azonban borász. Az utóbbihoz szükséges ismereteket autodidakta módon sajátította el, filozófiája ugyanis, hogy az ember mindent meg tud tanulni, ha megfelelő motivációja van hozzá. Így vágott bele a borkészítésbe is. Talán még jó is, hogy nem ezt tanulta, hiszen, mint mondja, állatorvosként nincs annyira kötve a szakma szabályaihoz, így bátran kísérletezik.

Átlényegülve

Ha az ember tinédzserkorában találkozik először a borral, és ha ráadásul nem is minőségivel, hajlamos lehet azt gondolni, hogy az nem egy kedvelhető ital. Hasonlóan vélekedett Kasza Csongor is, mígnem egyetemi tanulmányai során újabb — másik minőségben történő —, magyarországi találkozások után egészen átlényegült a borról és a borkultúráról alkotott véleménye. Azt már a helyzet hozta, hogy — miután édesapja elültette az első tőkéket — a borászat szép lassan az élete részévé vált.

Annak idején a felmenői is foglalkoztak ugyan borászattal, de a családi tradíció sokévi szüneteltetése után fáradságos munka volt újra  megtanulni a borkészítés mesterségét.

A homoki borok

A Kasza család négy és fél hektáron — elsősorban a világi fajtákat előtérbe helyezve — vegyes kultúrával kezdte a szőlőtermesztést, mivel a palicsi szőlészettől kapott, zömében szürkebarát (pinot gris) tőkék közé ennek fehér változata (pinot blanc), valamint tramini és olaszrizling is keveredett. Az számukra is csak később kristályosodott ki, hogy valójában mit is várnak a borászattól. Ekkor tértek vissza az őshonos, azon belül is a helyi fajtákhoz, a homokvidékre jellemző kövidinkához és a kadarkához.

A homoki borok presztízsét a régi, szocialista rendszerek tömegtermelése az elmúlt hatvan-hetven évben igencsak lejáratta. A borok megítélése csak az elmúlt tíz-húsz évben kezdett ismét javulni, miután a fogyasztóréteg is inkább a könnyen „értelmezhető”, a mindennapokra szánt borokat kereste. De ne tévesszen meg senkit a homok szárazsága, egy mocsaras altalajt takar ugyanis, amely helyenként húsz-harminc cm-es, máshol két-három méteres homokréteg alatt bújik meg. Amikor a szőlő töve eléri az agyagos talajt, akkor már nagyon szép teltséget kaphat, ennek érdekében azonban a gyökerekre is fokozottan oda kell figyelni. Ahhoz, hogy a lefelé kapaszkodó karógyökerek nőjenek és erősödjenek, folyamatosan metszeni kell a fenti, úgynevezett sátorgyökereket. A cél ugyanis az, hogy a gyökér a tápanyagot az alsóbb rétegekből vegye fel. Ebben a sivár homokban szőlőt termelni kétségkívül nagy kihívás a szőlőnek és a termelőjének egyaránt, mégis megéri a fáradságot, hiszen nagyon jó borokat lehet készíteni a kelebiai homokvidéken.

Szeszély és kiszámíthatóság

Kasza Csongor szerint a borászkodás akkor szép, ha az ember a saját személyiségét is bele tudja vinni. A Kasza Pincészetben a legnagyobb hangsúly a szőlő egészségén van, márpedig a felvásárolt gyümölcs sokszor szeszélyes, nem várt eredményeket hoz. Sokkal kiszámíthatóbb a végeredmény, ha saját szőlővel dolgoznak — jóllehet a kiszámíthatóság nem a legjobb kifejezés a borászatban, mert ez az a szakma, amelyben szinte semmi sem kiszámítható. Biológiai folyamatról lévén szó a bor bármilyen irányba elmozdulhat. A borász feladata, hogy figyelje ezeket a mozgásokat, és ha szükséges, rögtön reagáljon rájuk. A vállalkozásban a technológia csak kiszolgálja a feldolgozást, a család tagjai inkább a kézművesborok készítői mögé sorakoznak fel. Sokkal fontosabbnak tartják például, hogy a talaj jellegzetességeivel fűszerezett, fajtajellegű borokat készítsenek, amelyekben megmutatkozhatnak az évjárati különbségek, ahogyan az is lényeges, hogy minél kisebb mértékben kelljen beavatkozni a bor természetes érési folyamatába. A legtöbb, amit ilyenkor tehetnek, hogy a legjobb tudásuk szerint termesztett alapanyagot használják. Szőlőtermesztéskor a minimális vegyszerhasználatot részesítik előnyben, és inkább arra törekednek, hogy a növények kondíciójára helyezzék a legnagyobb hangsúlyt. Egy egészséges tőke sokkal kevésbé van kitéve a gombafertőzéseknek és a tápanyag-utánpótlás nehézségeinek is. Ez tehát az elsődleges szempont, hiszen a kérdés az erjedés során is visszaköszön. A kevés permetezésnek köszönhetően a szőlő saját felületén nevelkedett élesztőgombáival indulhat be az erjedés folyamata. Innentől kezdve már csak a hűtéssel szabályozzák, lassítják az erjedést, aminek köszönhetően kevésbé párolognak el a bor illóanyagai, az illat- és az íztartalom, illetve megmutatkozhat a fajtajelleg is.

Persze előfordul, hogy a bor meglepetéseket okoz — legyen az pozitív vagy negatív —, a borász feladata, hogy folyamatosan kóstolgassa, figyelje a készülő nedűt, és javítson rajta, ha szükséges.

Kísérletezés és visszatérés a tradíciókhoz

Mivel Kasza Csongor eredetileg nem képzett borász, eddigi ismereteit is magánszorgalomból sajátította el, ezért a kísérletezéstől sem riad vissza. A kíváncsiság, a tapasztalatok útján szerzett tanulás vonzza, ezért az érdekességeket, melyeket valahol lát, olvas, igyekszik kipróbálni mind a szőlőtermesztés, mind a borkészítés vonatkozásában. Minden évben van valamilyen kísérlet, amely olykor szép eredményt hoz, máskor viszont be kell látnia, hogy valami mégsem az elképzelése szerint működik. A próbálkozás viszont megéri, mert ha szép eredményre jut, akkor az a pincészet borainak egyediségét, jellegzetességét erősíti. Kisvállalkozóként úgy tartja, ez az egyetlen járható út. A borászat ugyanis csak akkor tud kiemelkedni a vetélytársai közül, ha különleges nedűket kínál a fogyasztóknak.

A Kasza Pincészet főbb fajtái a szürkebarát, a pinot blanc, a tramini és a cserszegi fűszeres, valamint a merlot, a kékfrankos és a cabernet franc cuvée-jeként készülő Kelebiai betyárvér, ezenkívül a két őshonos fajta, a kövidinka és a kadarka. Ezek még fiatal telepítések, de a kövidinkával már most szép eredményeket értek el, a kadarkától pedig őszre várják a második szüretet, és nagy reményeket fűznek hozzá. Az őshonos fajták termesztése, illetve a tradíciókhoz való visszatérés a vajdasági borászatok között lassan presztízskérdéssé válik. Kialakult egy egészséges verseny, amelynek az a tétje, hogy kié lesz a két fajta legjobbja, a borok ennek köszönhetően kezdik visszanyerni régi fényüket is. A kövidinka és a kadarka „rangadóján” tehát a Kasza Pincészet is versenybe szállt, és miközben a bor tökéletesítésén dolgozik, már az utánpótlás kinevelését is megkezdte. Mint kiderült, a család legfiatalabb tagjának ereiben is Kelebiai betyárvér csörgedez, hiszen a borász fia, Andriska is szívesen kóstolgat — persze csak mértékkel, szülői felügyelettel. Talán ő majd rácáfol az édesapja tapasztalataira, és az első, minőségi borokkal való találkozások pozitív élményei néhány év múlva egy igazi szakértő pályáját alapozzák meg, így a családi hagyomány kérdése is megoldódik. De ez még a jövő zenéje.    

(Fotó: Szabó Attila)     

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..