Halk duruzsolás hallatszik a horgosi Faragó Imre gyümölcsöséből, ahol egy nagyobb társaság az élénkpiros színben pompázó idared fajtát szüreteli. A munka jókedvűen zajlik, a folyamatos viccelődés és nevetgélés ellenére a kezek szaporán járnak, a ládák gyorsan telnek.

— A szürettel csúsztunk egy kicsit, és a munkát szeptember 20-án kezdtük. Sajnos rendkívül gyenge termésről beszélhetünk, mivel az alma mennyisége is kevés, és a minősége sem olyan, amilyennek lennie kellene. A tavasszal a gyenge virágzásból már láttuk, hogy kevés termésünk lesz, de azt nem gondoltuk, hogy ennyire kis mennyiséget tudunk leszedni a fákról. A kevesebb termést hozó években általában nagyobb az alma, az idén viszont kevés és apró a termés, ami kétségtelenül a szárazság számlájára írható. Egész nyáron öntöztünk, de még ez sem segített rajta. A szeptember eleji lehűlés és csapadék hatására fejlődésnek indult, színt kapott, viszont ez sem tudta pótolni azt a kiesést, amelyet a két hónapig tartó kánikula okozott. Az elmúlt évben a fák teljesítőképességéhez képest 60-70%-os termést takaríthattunk be, az idén örülhetünk, ha elérjük a 40%-ot, és ez sem mind első osztályú gyümölcs — mondta Faragó Imre.

Faragó Imre

Az észak-bácskai gazdák nagy részének termése az utóbbi években az orosz piacra került, viszont a kiszállítás tavaly már bizonyos nehézségekbe ütközött, az idén pedig majdnem teljesen meg is szűnt. Gazdakörökben 40-50 dináros felvásárlási árról hallani, ami lehet, hogy elsőre még jónak is tűnhet, viszont ha beleszámoljuk a láda 100-120 dináros árát, a papír, a paletta, a csomagolóanyag költségeit, a munkaerő és az energia árát, akkor joggal vetődik fel a kérdés: mi marad a termelőnek?

— Évek óta kizárólag a hazai piacra összpontosítok. Tavaly lehetőségem adódott bizonyos mennyiséget nagyban eladni, de annyira kevés pénzt kínáltak érte, hogy az értékesítésnek nem láttam értelmét. Megtalálhatóak vagyunk a zentai piacon, valamint néhány környékbeli üzlet is a mi termésünket árulja. A tavalyi almakészlet augusztus végén ürült ki, addig sikerült mindent eladnom, más kérdés azonban, milyen áron. Az aszály miatt a kiskertekben kevés alma termett, így sokan tőlem vették a pálinkánakvalót. A vásárlóerő egyre gyengébb, főleg a fogyasztóréteg, a fiatalok és a középkorosztály tűnt el. A nyugdíjasok vásárolnának ugyan, ám szerény járandóságukból nagyon meg kell gondolniuk, mire költenek.

Beszélgetőtársam szerint az almatermesztésnek csak bizonyos formában van jövője. Az igényeket követve újabb fajtákat kell ültetni, valamint a termelési mód is változtatást igényel, mert intenzív öntözés és tápanyag-utánpótlás, valamint jégvédelmi hálók nélkül nem igazán lehet almát termelni. A jégvédelmi háló nemcsak a jégtől, hanem bizonyos mértékben a drasztikusan magas hőmérséklettől és az UV-sugárzástól is védi a növényt. A kevés hozam, a gyenge minőség és az alacsony felvásárlási, illetve eladási ár miatt Horgos és Szabadka között nagyon sok ültetvényt felszámoltak tulajdonosaik. A gazda szerint az elkövetkező időszak vízválasztó lehet, mivel a fent említett tényezőkhöz a tüzelőanyag egekbe szökött ára is csatlakozott.

Az alma minőségben és mennyiségben is alulteljesített (ALMA)

Faragó Imre az alma mellett hajtatott, fóliában termesztett baburával, fia pedig savanyításra való almapaprikával is foglalkozik. Az elmúlt év árban és minőségben is alaposan hagyott kívánnivalót maga után, és már azon gondolkodott, egyáltalán termesszen-e tovább paprikát, vagy sem. A fóliákat megpróbálják hatékonyan kihasználni, előbb retket termelnek, utána pedig paprikát és burgonyát ültetnek.

— Jól tettük, hogy a folytatás mellett döntöttünk, mivel a termés mennyisége, valamint a 100 és 200 dinár közötti kilónkénti felvásárlási ár is megfelelő. Ebben az is közrejátszott, hogy sokan abbahagyták ennek a növénynek a termesztését. A fiam almapaprikát termel. A magas hőmérséklet miatt a másodvetés nem a legjobban sikerült, habár folyamatosan öntözte a növényeket. A termést piacokon, főleg savanyítással foglalkozó állandó vevőinknek értékesítjük. Szabad eladásra az idén alig jut paprika.

A királyhalmi Kovács Tiborékhoz éppen a szüretre használt vödrök tisztításakor toppantam be. A termés nagy részét már betakarították, még valamennyi hamburgi muskotály és merlot maradt a tőkéken.

— Az idei szőlőtermés minőségi és mennyiségi szempontból is jó, a saját tapasztalataim mondatják ezt velem. Az 1 holdas területemet csepegtetőszalaggal locsoltam, gyakran 24 órán át. Egyik kollégám egyáltalán nem locsolta szőlőjét, és neki is szép termése lett. A borszőlőkre nem jellemzőek a nagy fürtök, az idén azonban a rajnai rizling és a chardonnay is, meglepő módon, az átlagosnál nagyobb fürtöket növesztett, és a bogyók is lédúsak. A szeptemberi csapadék előtt a borszőlők cukorfoka 16,5-17 körül mozgott, a csapadék után azonban 15,5-16 fokra csökkent. Az eső nem tett jót, mivel a szemek megszívták magukat vízzel, így a cukor veszített a mennyiségéből. A szüret után újra 16,5-ös cukorfokot mérhettünk, viszont legalább 17-nek kellene lennie ahhoz, hogy 10,5-11 maligánfokos bort készíthessünk — mondta Tibor.

Szépen termett a szőlő Kovács Tibor ültetvényén (Kovács Ilona felvétele)

Az esős időjárás előtt pincébe került 19-19,5-ös cukorfokú chardonnay már kiforrt, tisztul, és a kóstolgatás alapján kiváló bor várható belőle. Tibor hagyományos, természetes módon készíti a bort, tehát leszedi a szőlőt, lebogyózza, kipréseli, majd a nedű a hordóba kerül, ahol megindul a forrás. Az éjszakai alacsony hőmérsékleten megállhat a folyamat, ezt elkerülendő szükség szerint kis melegítővel fűti a pincét. A szőlő eladási ára 60-70 dinár között mozog, a királyhalmi borásztól egy állandó vásárló 65 dinárért vette meg a hamburgi muskotályt, a rajnai rizlinget és a chardonnay-t.

— Elégedett vagyok a terméssel. Kedvezőbb időjárás esetén, ha az eső augusztus elején érkezett volna, akár rekordtermésről és jobb minőségről is beszélhetnénk, de így sincs okom panaszra — zárta gondolatait Kovács Tibor királyhalmi borász.