A beodrai Katárka

A beodrai Katárka

A katárka fogalommal nagyjából negyven esztendővel ezelőtt találkozhattam először.

Ajánló: A szakmák elhivatott művelői mindig szolgálatban vannak. Tesznek-vesznek, álmodnak és cselekednek. Ily módon is szebbé formálva egy cseppet az önsajnálat és a mértéktelenség dagonyái közötti légüres térben vergődő kisemberek közösségeinek mindennapjait.

 

A katárka fogalommal nagyjából negyven esztendővel ezelőtt találkozhattam először. Aprócsutkát, vájdlingba szedett hüvelyes szárazbabot meg egy-két garaboly kukoricát tárolt benne anyai nagymamánk, akinek rendezett nagykertjében a haszonnövények ágyásai mellett békés együttélésben virágzott a borsmenta és a málna. A vásártérre néző házikó gondozott kiskertjét körömvirágok ékítették, az első udvarban lerakott téglák közül pedig színpompás kukacvirágok bujkáltak elő rendületlenül…


A szerző felvételei

Mindebből mára csak a katárka maradt meg. Pontosabban maga a szó, amely legutóbb viszont Beodrán, a közép-bánsági Novo Miloševo település déli fekvésű városrészében köszönt rám illedelmesen. Beodrán tehát egy helytörténeti múzeumot (eredetileg: Zavičajni Muzej „Kotarka”, Novo Miloševo; Tito marsall utca 105.) kell érteni rajta, ahol hozzávetőlegesen mintegy 4500 helyi vonatkozású tárgyat őriznek.

A lelkes csapat a koordinátorával, Dragan Rauški helytörténésszel karöltve egy olyan tárlatot épített fel, amely által a látogatók nemcsak Beodra településrendezésének történelmével és a Karátsonyi grófi család történetével, hanem kézműves-textilalkotásokkal és hagyományos háztartási kellékekkel is megismerkedhetnek. A múzeum egyébként Đorđe Joanovićnak, a belgrádi Orvostudományi Kar alapítójának és Teodor Pavlovićnak, a Matica Srpska megújítójának emléke előtt is tiszteleg.

A vonatkozó matériában elmerülve természetesen arról is kaphatunk adatot, hogy e tájon 1862-ben Munkácsy Mihály neves festőművészünk is megfordult. Másfél hónapos alkotói ott-tartózkodása után őt is ellenállhatatlanul magával ragadta az élet, s ennek nem tudott nemet mondani. Jól tette! „Hívta Budapest, Bécs, München, hívta Párizs, a művészek világvárosa és a világhír.”*

Az 1834-ben épített katárka a Karátsonyi grófok tulajdonában lévő kastélykomplexum részét alkotta. Mint ismeretes, a család Bogdán nevű sarja a beodrai birtokot 1781-ben vásárolta meg a bécsi udvartól annak idején, 105 000 aranyforintért. Huszonnégy évvel később Beodrát már kisvárosként emlegették, ahol mintegy félszáz új objektum épült. Köztük két klasszicista stílusú kastély. A fiatalabbnak, melyet aztán a két háború között leromboltak, tégláit, köveit és oszlopait pedig épületanyagként adta el egy vállalkozó, „tizenkét lépcsője, tizenkét oszlopa, tizenkét terme volt, ahány hónap az évben, 52 szobája volt, ahány hét van az évben, 365 ablaka volt, ahány napja van az évnek.”* Az 1842 és 1846 között épített idősebb, vagyis gróf Karátsonyi László (más források szerint Andor) kastélya ma is megvan. Igaz, átadásakor aligha merte volna bárki is hinni, hogy éltesebb korára az épület falai mögött akár vegyi üzem, magyarán mosó- és mosogatószereket gyártó vállalat is működhet(ne). Aztán mégiscsak volt ilyen, de ma már az sincs. Idefent.

A település gazdag múltjáról is számot adó, a Bűnbánó Szent Mária Magdolna tiszteletére felszentelt római katolikus templom 1838 és 1842 közötti építtetését a falu kegyurai, Karátsonyi Lajos és László védnökölték. A kegyúri család sírboltja a szentély alagsorában található. A hajdani túlbuzgó kíváncsiskodók feszítővasas kéznyomait is magukon viselik a grófi család tagjainak örök álmát őrző márványlapok. Odalent.

Noha a beodrai Kotárka helytörténeti múzeum funkcionális átalakításának munkálataihoz szükséges tervdokumentáció kidolgozása már 1994-ben elrajtolt, az első igazi kapavágásra további hét évet kellett várni. 2006-ig három tematikus kiállítóterem készült el, valamint a vizesblokk és az irodahelyiség. A XIX. és a XX. század mezőgazdasági termelésében használt tárgyakat és eszközöket bemutató katárkás részleg újraformázása 2011-ben valósult meg. Az évtizedekkel ezelőtt megálmodott projektum persze még korántsem bevégzett dolog. Legfeljebb a pénzhiányból adódó kényszerpihenők tartama tűnik időnként túl hosszúnak és idegőrlőnek…

Egy kissé magunk mögött hagyva a kéttornyú templomot, majd a Törökbecse felől bejövő főútról lekanyarodva és az újból lélegző udvarra belépve, az objektum előterében egynéhány feliratos sírkő és egy, a pusztulástól megmentett címerpajzsos-koronás kőoroszlán is található. Fennen hirdetve, a múzeum megálmodói és létrehívói egy lapidárium megnyitását is tervbe vették. A másik, szintén a közelmúltban felújított és látogatható múzeumi objektum tárlatának kínálata ugyancsak példaértékű. A közszemlére tett óriáspannók, illetve egyéb exponátusok segítségével a település és a vidék főúri miliőjébe, családfai vonulatába, a helyi egyházi ereklyék gyűjteményébe, a hajdani, majd az ebek harmincadjára juttatott, végül a teljes és értelmetlen (el)enyészettől megmentett uradalmi épületrészek és tárgyak „újraélesztési” folyamataiba kaphatunk betekintést. Nemkülönben a legutóbbi századfordulón határozott ütemben iparosodó Beodra és Karlova városrészek lakosainak mindennapjaiba. Az egykoron magtárnak használt épületnek a földszinten levő, olajozott deszkapallatú és nagyterme akár konferencia-helyszínnek is megtenné.

Tematikus fotóanyagból ugyan itt is bőven tarisznyáztunk ez év júliusában jegyzett tájolásunk idején, viszont a teljes élményhez mindenképp érdemes odalátogatni, saját szemmel megnézni és átélni mindezt. Ebbéli szándékuk előjegyeztetéséhez az érdeklődők a 061/618-2996-os telefonszámon jelentkezhetnek.


* Kalapis Zoltán: Festők nyomában. Újvidék, 1990, Forum Könyvkiadó, 107—121. old.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A beodrai Katárka
Bánáti Újság
  • Borbély Tivadar
  • 2019.10.11.
  • LXXIV. évfolyam 41. szám
Facebook

Támogatóink