A bennünk élő mesehős
Bíró Tímea
2021.02.23.
LXXVI. évf. 7. szám
A bennünk élő mesehős

A mesék nemcsak a gyerekeknek szólnak, hanem minket, felnőtteket is tanítanak, útba igazítanak, gyógyítanak. Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakember, meseterapeuta segítségével bátorságot gyűjthetünk ahhoz, hogy elinduljunk, és a próbatételek legyőzése után elnyerjük méltó jutalmunkat.

* Miként tudnak a mesék segíteni bennünket a problémamegoldásban?

— Sokan gondoljuk azt, hogy az első meseterapeuta Seherezádé volt az Ezeregy éjszakából, akinek az életéért kellett mesélnie. A történet arról szól, hogy egy bosszúvágytól elvakult, megcsalt férj szeretett volna minden nőt megölni, Seherezádé pedig úgy mentette meg őt és a húgát, hogy ezeregy éjszakán át mesélt. Ma is az életben maradásért mesélünk, történetekre vagyunk ugyanis kódolva, és történetekben ismerjük meg a világot. Van bennünk egy pozitív értelemben vett történetéhség, mely nem változott az idők során. A mese valójában a megélt tapasztalatok és az átélt érzések képekbe való sűrítése. A mesékben minden benne van, ami a XXI. század emberének szükséges. Mindazokkal a nehézségekkel vagy bonyodalmakkal, melyek megjelennek az életünkben, már találkoztunk egy-egy mesében, és az a szép, hogy a bonyodalmak megoldásával is találkozunk a történetekben. Amikor mesével dolgozunk, akkor ez egy kicsit olyan, mintha térképet használnánk, bejelöljük magunkat rajta, hogy hol vagyunk, és azt a pontot is, ahová el szeretnénk jutni. Annak a meseterápiának, amellyel én dolgozom, nagyon fontos kérdése az, hogy mi a dolgunk azon a ponton, ahol most vagyunk, mit kell megoldanunk ahhoz, hogy eljussunk a következő helyszínre. Így haladunk a mese egyik helyszínéről a másikra, és mindeközben belül is rendeződnek a dolgok, hiszen a mesében alapjában mindig rend van. Ez egy-egy élethelyzetre érvényes, tehát egy mese sem ígéri azt, hogy ez mindig így lesz. Azt ígéri, ha van bátorságunk azt mondani, hogy már túl szűk, túl kellemetlen az az élethelyzet, amelyben jelenleg vagyunk, és összeszedjük a bátorságunkat, hogy elinduljunk, akkor közelebb kerülünk a célunkhoz. Számomra mindig a mesehősök elindulása az egyik legizgalmasabb momentum, akik természetesen csak akkor szánják rá magukat erre a döntésre, ha valóban tarthatatlan a helyzetük. Ez a mai kor emberére is jellemző. Bármilyen akadályba ütközünk, mindig ott lesznek számunkra a belső segítőink, melyeket nekünk kell etetni, táplálni és alkalmazni.


Ricz Dencs Tünde (Odri Pamela felvétele)

* Hogyan folyik egy mesefoglalkozás?

— Annyira készen kapunk mindent a mai világban, hogy ezért el vagyunk szokva attól, hogy a belső képalkotásunkat alkalmazzuk. Éppen ezért úgy kezdődnek a meseműhelyek, hogy egy kicsit megolajozzuk ezt a képességünket, és ezáltal elkezdjük látni azt a mesét, amelyet én élőszóban elmondok. Aki a mesék által elsajátítja a képalkotás módszerét, az sokkal több képességre tesz szert, és kialakulnak a megküzdési stratégiái. A ráhangolódás után a mese következik, és azt tudni kell, hogy történetet hallgatni mindig módosult tudatállapot. A belső képalkotásunknak köszönhetően látjuk a tájakat, a szereplőket, és a mese meghallgatása után mindig ezekkel a belső tartalmakkal dolgozunk. Én a mesei helyszíneket részesítem előnyben, mert azt gondolom, hogy ezek leképeződései azoknak az élethelyzeteknek, amelyekben éppen vagyunk. Mindig vannak feladatok, beszélgetések, és a kreativitásnak is teret adunk, ami a jelenlegi, zoomos módszerben egy kicsit szokatlan. Fontos, hogy mindenki alkosson valamit a foglalkozás utolsó részében, hogy ha később ránéz erre a tárgyra, akkor felidézze azt az élményt, amelyben része volt. A virtuális térben való találkozás miatt teljesen újra kellett gondolnom a mesés foglalkozást, hiszen előtte természetes volt, hogy bizonyos tárgyak — kártyák, kendők, kövek — állnak a rendelkezésemre, és most ezeknek az eszközöknek a hiányában nagy szükség volt a kreativitásomra. Nagyon hiányzik a személyes kontaktus, de az elmúlt időszak megtanított arra, hogy ne a hiányokra fókuszáljunk, hanem nézzük meg azt, hogy milyen lehetőségek vannak itt és most.

* Milyen mesékkel dolgozol?

— Főleg népmesékkel, nagyon ritkán nyúlok műmeséhez, mert a népmesébe kódolt térképben hiszek. Izgalmasak és jók a magyar népmesék, de néha érdemes kitekintést tenni más népek történetei felé is. Ha ezekkel dolgozunk, akkor figyelembe kell venni a nép kulturális közegét, hiszen például a kínai népmesében egészen más funkciója van a sárkánynak, mint a magyarban. Nagyon szeretem az Amur-parti, az indiai, a kínai vagy a perzsa meséket. Ezekben a hősök a magyar népmesék hőseitől egy kissé eltérő módon működnek.


Mesefoglalkozás felnőttekkel (Verona Vujinović felvétele)

* Kik a legnyitottabbak ezekre a foglalkozásokra?

— Elsősorban a nők, ami érthető is, de még nem tettem le arról, hogy a férfiakat is bevonom ebbe a munkába. Minden generáció nyitott, és számtalan élethelyzet megjelenik a foglalkozásokon. Ez egy önmegismerő módszer is, de fontos kiemelni, hogy a mesék nemcsak az elakadást segítik, hanem a fejlődést is. A női személyiségfejlődés témájában is dolgoztam, ahol azt az ívet néztük meg, hogyan lesz a lányból nő, feleség, anya, asszony, bölcs nő, és szinte minden korosztályból megjelent valaki. Szeretem, hogy a meséknek van egy közösségformáló szerepük.

* Milyen rendszerességgel folyik a Mese-Sziget nevű foglalkozás?

— Decemberben indítottam el a Mese-Szigetet, hogy legyen egy hely, ahol nem csupán a karácsonyra való készülődéssel foglalkozunk. Azt tapasztaltam, hogy nemcsak én, de a résztvevők is nagyon élvezték a közös munkát. Januártól kéthetente van Mese-Sziget az online térben, mindeközben pedig formálódik, hogy milyen foglalkozások lesznek, ha visszatérnek a személyes találkozások. Szeretnék ismét foglalkozni azzal, amivel korábban is, vagyis a várandós nők és a mese lélektanának a kapcsolatával, a gyerekekkel való munka során pedig a szorongásukkal dolgozni, illetve a bátorságukat erősíteni, tehát az introvertáltak felé nyitnék. Az idei év mindenképp a nagy visszatérések időszaka lesz. Lenyűgöző élmény volt, amikor az anyákkal és a babákkal dolgoztam, ami által egy közösség teremtődött. Soha nem voltak ennyire magányosak az anyák, ennyire magukra hagyva a félelmeikkel, a szorongásaikkal és az elvárásokkal, mint most. Úgy gondolom, ez egy fontos terület, mellyel foglalkozni kell. Ha a járványhelyzet megengedi, akkor természetesen lesz mesetábor is, és a kamaszokkal is szeretnék dolgozni, mert ha jók az alapok, akkor a személyiségfejlődés különféle állomásain sem lesz gond. Ha viszont nem jók az alapok, akkor ezen most tudunk korrigálni.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Gyógyír rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..