Nem úgy, mint az amerikai ötvenéves hajléktalan páratlan történetéről, aki egy 42 ezer dollárt tartalmazó hátizsákot talált, majd becsületességét igazolandó leadta azt az első rendőrállomáson. Egyetlen bankót sem vett el belőle, pedig se otthona, se ruhája, se elesége nincs...

Persze a tette miatt azonnal felfigyelt rá a média, ám egy tiszta ingen és némi vállveregetésen kívül semmi egyebet nem kapott. Pedig állítólag a becsületes megtalálónak mindig jár jutalom.

A hajléktalan férfi esetét hallva egy fiatalember úgy határozott, hogy létrehoz a világhálón egy online pénzalapot, amelyre a jó szándékú emberek befizethettek meghatározatlan pénzösszegeket a lelkiismeretes hajléktalan javára. 68 ezer dollár gyűlt össze ily módon, és a hajléktalanból egy csapásra gazdag ember lett. A becsületesség, az emberség elnyerte méltó jutalmát. Nem hiába mondják: az elismerés, a segítség onnan és akkor érkezik, ahonnan és amikor a legkevésbé várjuk.

Én a magam részéről hiszek abban, hogy az élet, ha el is vesz, azért ad is. A Mindenható keze messzire elér, és megjutalmazza az emberi önzetlenséget és jóságot. Még ha nem is anyagiakban méri a fizetséget, hanem néhány kedves szóban, mosolyban, ölelésben...

Azt kívánom, hogy az új esztendőben mindannyian éljünk át valami hasonlót — még ha nem is ilyen jelentős anyagi vonzatú csodát —, amely arra ösztönöz majd bennünket, hogy legyünk tisztességesek, segítőkészek, mert jót cselekedni mindig kifizetődő. Ha másért nem is, hát a saját lelkünk megtisztulásáért. Hiszen mindannyiunknak volt már része jóban és rosszban, tudjuk, mit jelent elveszíteni, és mit jelent adni — önzetlenül, feltételek nélkül, tiszta szívből, szeretettel. És nem lettünk szegényebbek vagy szerencsétlenebbek emiatt, inkább nemesebbek és értékesebbek. Cselekedjünk hát jót, gyarapítsuk az adakozók táborát — mert ki tudja? — lehet, hogy egy napon majd nekünk is jólesne egy meleg kézfogás, egy mosoly vagy néhány bátorító szó...

Minden kedves Olvasónknak sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok!