A világ bizonyos részein ez már működik, tehát nem kitalációról van szó. A P2P lending, vagy marketplace lendingnek nevezett közösségi hitelezés ma már egy ismert fogalom. Az USA-ban 2010 óta évente megduplázódik az ilyen formában folyósított hitelek összege. A Bank of America nemrég közzétett kutatása szerint az amerikaiak 36%-a már használja telefonján a P2P fizetési módszert. Az 1980 után születetteknek pedig 62%-a él ezzel a lehetőséggel. Kínában, Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is gyors tempóban terjed. Úgy tűnik, a jövő a kalákában való hitelezésé. Ha az aktuális trendeket előrevetítjük, 2020-ra a közösségi hitelezés által akár 500 milliárd dollárnyi hitelt helyezhetnek ki a világban.

Mindennaposnak tekinthető ma már, hogy ha valaki utazik valahová, akkor a közösségi oldalakon meghirdeti, hogy van még szabad hely a kocsijában. A szállítóvállalatok, taxisok, fuvarozással, személyszállítással foglalkozó cégek kezdetben erélyesen tiltakoztak ez ellen. Felismerték, hogy a folyamat olyan piaci mozgások előidézője, amelyek a kárukra lehetnek. Tiltakozásuk azt is jelezte, hogy félnek a konkurenciától. Az internet elterjedése által gerjesztett folyamatok azonban megfékezhetetlennek tűnnek.

A világháló az élet minden területét forradalmasítja. Az internetnek köszönhetően a pénzügyi szektorban is megjelent a megosztás lehetősége. Amikor a magánszemélyek vagy a gazdasági szereplők egymást hitelezik, a bankoknak mint közvetítőknek a megkerülésével, azt nevezik peer-to-peer (P2P) hitelezésnek. A tőkehiánnyal küszködő régiókban, valamint azokban az országokban, amelyekben kevés a szabad eszköz, vagy más okokból gyengélkedik a gazdaság, a jövőben valószínűleg jelentős szerepe lesz majd az ilyen típusú kölcsönzésnek. Bizonyos analitikusok szerint a P2P a közeljövőben forradalmasítja a hitelezést. A hagyományos banki finanszírozás teljes megszűnését vetítik elő. A P2P rendszerű új „technológia” előnye ugyanis, hogy a bankinál kedvezőbb kamatozással, nagyobb megtérülési rátával képes megoldani a rövid és hosszú távú finanszírozást. Meglepő jelenség, hogy a bankokat a P2P terjedése nem igazán zavarja. A magánszemélyek és a kockázatosnak számító kisvállalkozások finanszírozásával, a jelenleg uralkodónak számító alacsony kamatok mellett ez nem túlságosan kifizetődő üzlet. A legtöbb állam nem tiltja, de próbálja szabályozni a jelenséget. Az USA-ban az ilyen típusú finanszírozási megoldásokban egyelőre csak a legalább egymillió dollárnyi szabad tőkével rendelkező, törvényesen regisztrált befektetők vehetnek részt.

A banki szektorban egyébként sokrétű forradalmi változások mennek végbe. A bankautomaták elterjedése, az elektronikus pénzátutalás és az egyéb innovációk is azt mutatják, hogy a hagyományos bankok ideje valószínűleg lejárt. Az elektronikus rendszerek hatékonyan megkerülik a nehézkes és bürokratikus banki rendszert. Nem mellékes szempont, hogy olcsóbbak és gyorsabbak is, emellett a nap 24 órájában hozzáférhetőek.

A világ vezető befektetési bankjai nyilvánosan fontolgatják, hogy belépnek a P2P rendszerbe. A modell úgy működik, hogy magánszemélyek pénzt tesznek egy közös alapba, melyből a rendszer által befogadott hitelkérelmeket elégítik ki. Valójában ugyanazt csinálják, amit a bankok, csak kisebb rezsivel működnek. A betétes jobb kamatot kap, mint a bankban, a hitelfelvevő pedig alacsonyabb kamatot fizet, mint abban az esetben, ha banki hitelt venne fel. Kockázati tényező, hogy ilyenkor a betéteseket egyelőre nem védi az állam betétbiztosítási alapja. A rendszerben azonban — a statisztikák szerint — a kockázatos hitelállomány kisebb, mint a nagy bankok esetében. Aki nem törleszt, az súlyos következmények nélkül megúszhatja, de kizárják a rendszerből. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a P2P rendszerben kevesebb a bedőlt hitel, mint az ódivatú bankrendszerben.