Ez a kérdés volt az alapja valamennyi politikai párt választási kampányának. Többet beszéltek róla, mint a négy évvel ezelőtti parlamenti választásokkor, a választópolgárok mégis úgy vélik, ez semmin nem változtat. A nemzetközi szervezetek által elkészített különféle országjelentések szinte mindegyike rámutat erre a fejlődést, felemelkedést gátló problémára, a korrupcióra. Az ellene folyó harc leginkább csupán a választási ígéretekben létezik, és sovány vigasz, hogy jórészt ugyanígy jelen van balkáni szomszédjaink többségénél is. A szerbiai korrupcióról annak egyik szakértőjével, Nemanja Nenadićtyal, a Transzparens Szerbia civilszervezet programigazgatójával beszélgettünk.
* Mekkora gondot okoz Szerbiának a korrupció?
- Ez a probléma az állam legnagyobb gondjai közé tartozik. Lehet, hogy az én meglátásom némileg elfogult, hiszen tevékenységem nagy része éppen ehhez a témához kötődik. Ettől függetlenül azonban meggyőződésem: a legnagyobb problémák egyike, már csak azért is, mert a közvélemény-kutatások tanúsága szerint a polgárok nagy része is a harmadik-negyedik helyre sorolja. A 2000-beli politikai fordulat után minden egyes kormány szintén a legfontosabb teendőjeként jelölte meg a korrupcióellenes harcot, e tekintetben tehát nincs dilemma - valóban fontos témáról beszélünk. Érthető, hogy az emberek manapság a gazdasági jellegű gondokat, például a munkanélküliséget hozzák fel elsőként az állam gondjai közül, ám ezek is szoros kapcsolatban állnak a korrupcióval.
* A régió országaival összehasonlítva vajon jobbak vagy rosszabbak a körülmények e téren hazánkban?
- A balkáni államokat figyelembe véve hasonló a korrupció észlelése, tehát abból a szempontból, ahogyan egy-egy ország polgárai, befektetői érzékelik a létét az aktuálisnak, ténylegesnek nevezett korrupció tekintetében is, vagyis azok alapján az adatok alapján, amelyek a bizonyítható korrupciós esetekre vonatkoznak. Ez utóbbi esetet a Transzparens Szerbiában a korrupciós barométernek nevezett mutatók alapján vizsgálja, mely azokat a helyzeteket veszi alapul, amikor a polgár kenőpénzt ad valakinek ellenszolgáltatásként. Az előbbi esetet szervezetünk a percepciós index alapján mutatja ki, és a polgárok véleményét tükrözi. Ezeknek az adatoknak az alapján Szerbia a balkáni átlag szintjén van. Leggyakrabban valamivel jobbak az eredményeink Bosznia-Hercegovina és Macedónia bizonyos éveinek az eredményeinél, viszont rendszerint rosszabb nálunk a helyzet, mint Romániában, Bulgáriában vagy Horvátországban. A körülmények évről évre változnak ugyan, de általánosságban elmondható, hogy a balkáni térség viszonylag kiegyenlített az elmúlt években. Ha a tágabb értelemben vett régió adatait, például a volt szocialista országok eredményeit vesszük alapul, akkor szintén a középmezőnyben foglalunk helyet, leggyakrabban a balti térség országainak vannak a legkevesebb korrupciós problémái, dél felé haladva pedig egyre romlik a helyzet. A kelet-európai és kaukázusi államok adatai még ennél is rosszabbak.
* Javíthat-e a helyzeten az uniós felzárkózás folyamata?
- Kelet-Európa nagy részében, abban a tíz államban is, amelyik az úgynevezett nagy uniós bővítés részese volt, a korrupcióellenes harc megfelelő intézményes és törvényes keretet kapott, hiszen ezeknek a feltételeknek a megteremtése volt a csatlakozás egyik előfeltétele. Ennek a folyamatnak az útján halad most a balkáni országok többsége is, ám egy nagy különbség lesz majd megfigyelhető köztük hamarosan. Az említett, ma már uniós tagállamokban az úgynevezett monitoring, vagyis az uniós szervek megfigyelésének a folyamata viszonylag rövid ideig tartott. Az viszont teljesen bizonyos, hogy a jelenleg csatlakozni kívánó államok esetében ez a monitoring sokkal tovább tartó folyamat lesz, mert látni lehet, hogy az új évezredben csatlakozott országokban folyamatosan szűnnek meg a korrupcióellenes közdelem némely mechanizmusai, éppen a rövid monitoring következtében. Szerbiában akár tíz évig is eltarthat majd ez az ellenőrzési időszak. Esélyt jelent ez arra, hogy a korrupcióellenes harc megszilárduljon, s hogy konkrét eredményeket is hozzon. Az Európai Bizottság legutóbbi jelentése éppen az elmondottakról tanúskodik, melyben eredményeket, bírósági ítéleteket követelnek az országtól a korrupciós ügyekben.
* Lát-e idehaza politikai szándékot ennek a gondnak a leküzdésére?
- Kissé talán logikátlan lenne elvárni a politikai elittől azt, hogy maga leszámoljon a korrupcióval, amikor a korrupció nagy része éppen ebből a szférából ered. A korrupció okai abban gyökereznek, hogy a politikai pártoknak intézményen kívüli, vagy ha úgy tetszik, intézményfeletti hatalmuk, befolyásuk van. Gondoljunk csupán arra, hogy amikor a kormány vagy a parlament meghoz egy döntést, akkor az gyakran nem annak az adott kollektív testületnek a döntése, hanem az azt alkotó pártoknak, személyeknek a megegyezése alapján hozott döntés. Tehát: mindent el lehet fogadtatni, aminek kapcsán megegyezésre jutnak. Meghozhatók a döntések akkor is, ha rosszak, viszont ha nincs megegyezés, akkor sem születik döntés, ha az az állam érdekeit szolgálná. A másik gond az állami igazgatású vállalatok feudalizálása, a vezető funkciók pártok közötti szétosztása. Ez egy reális akadálya a korrupcióellenes küzdelem hatékony lefolytatásának. Tisztában vannak persze a politikusok is azzal, hogy ez egy fenntarthatatlan helyzet. Számos ígéret született e kérdés rendezésére. Kiderül majd, hogy az új kormány hajlandó lesz-e valóban olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek útját állhatnák a korrupciónak.
* Melyek lennének ezek az intézkedések?
- Egyebek között módosítani kellene a közvállalatokról szóló törvényt, és elő kellene írni, hogy pályázat útján válasszák ki a jövőben a vezetőket és a foglalkoztatottakat, azonkívül változtatni kellene a helyi önkormányzatokra, egészségügyre, oktatásra vonatkozó előírásokon, s esetükben is pályázatokat, a munka betöltésére vonatkozó konkrét feltételeket kellene meghatározni. El kellene fogadni a lobbitörvényt. Sorolhatnám még. Úgy vélem, megvan az esélye annak, hogy kedvező változások történjenek, persze korántsem hagyatkozhatunk csupán a politikusok jó szándékára. A polgárok és a média állandó nyomásgyakorlására van szükség.