A bábmester, Faragó Tibor vezetett végig a tárlaton. Megjegyezte, valóban gyöngyszemnek tekinthető a kiállítás, mert ilyenre talán nem is volt még példa — amióta ő a bábos, és annak már idestova harmincöt éve —, hogy azokat a bábokat állítsák ki, amelyek még „szerepelnek” a színház műsorán.

— Úgy döntöttünk, mivel előadások nincsenek, legalább a bábokat megnézhetik az érdeklődők, és valóban jó ötlet volt, mert be-bejárnak a színházba az emberek. A szülők behozzák a csemetéiket, és végignézik a kisebb-nagyobb bábokat. Mi csak időnként vagyunk beosztva ügyeleteskedésre, eléggé furcsa ez a helyzet, mert hiányzik az aktív munka.

Faragó Tibor a bakkecskékkel

* Neked a sok báb közül melyek a kedvenceid?

— Bizonyára elcsépelten hangzik, viszont van valamicske valóságalapja, ha azt mondom, mindegyik báb mintha a gyerekem volna, úgy viszonyulok hozzájuk. Persze minden előadásból kiválasztható néhány munka, amelyik valami miatt a legjobban sikerült. Nem mindig érzem úgy, amikor elkészülök egy-egy bábbal, hogy az jónak minősíthető, viszont amikor elmúlik egy időszak, akár egy-két év is, és megnézem őket, akkor rájövök, hogy melyek a legszebb, legjobban sikeredett darabok. Úgy gondolom, ezek közül a munkák közül, amelyek a kiállításon vannak, a legsikeresebbek A nyúl, a teknős és társaik című előadásból a „főszereplők” és még a két bakkecske, azokkal nagyon meg vagyok elégedve. De ugyanúgy a szívemhez nőtt a Hamupipőke című darabból mindegyik báb, igaz, a kinézettel nem vagyok teljesen megelégedve, de a bábok maguk csodálatosak.

* Egyébként mi a bábok sorsa?

— Itt maradnak nálunk, előadásonként raktározzuk őket. Van olyan, hogy elkopnak, megsérülnek, némi javítgatást még eltűrnek, de megesik, hogy újra kell alkotni őket. Nálunk egy-egy darabot 400-500 alkalommal is bemutatnak, és ennyi használat után, bizony, már a báb sem bírja ki a sok „munkát”. Azt is elmondhatom, hogy mi szelektáljuk is a bábokat, vannak olyanok, amelyekből újak készülnek, némelyekről pedig úgy ítéljük meg, hogy érdemes elraktározni őket. Előfordul, hogy egyes bábok eljutnak a Vajdasági Színházi Múzeumba, ezeknek már jelentős utóéletük van.

* Nemrég láttam a közösségi portálon, és nagyon érdekesnek találtam, hogy egy készülő munkádat, történetesen egy farkast, jól megugatott a kutyátok… Élethű volt, talán azért?

— Nem tudom, lehet, hogy neki abban a pillanatban nagyon nem tetszett a farkas, valóban alig tudtuk megnyugtatni, és sikerült erről egy videót is készíteni. Egyébként a Madách Amatőr Színház A szerelem hipnózisa című darabjához gyártottam ezt a bábot, otthon foglalatoskodtam vele.

* A kényszerszünet miatt áll a munka, de tervek azért vannak?

— A színház bábtársulata az idén két-három gyermekelőadással készülne, de hogy ezekből lesz-e valami, azt jelen pillanatban nem tudhatjuk. Egy fiatal rendező első előadását tervezték be, majd színre kellene vinni a Hamupipőke című darabot szerb nyelven is (a magyart már láthatta a közönség), de a rendező, illetve a koreográfus Magyarországról kellene hogy jöjjön. Emellett minden évben egy újévi műsorral is készülnénk, de ez is a jövő titka, hogy megvalósulhat-e, vagy sem.