,,Az alföldi építészet zugiskolájáról a következő jellemvonások írhatók le: alkotói építészetet takar, környezetét tisztelve visszanyúl a régi értékekhez - legyen az népi vagy polgári ihletésű -, az építészetet nyelvezetként fogja fel, ebből adódóan a jelentés szimbolikus és metaforikus természetét kidomborítva, mint formáló erőt szervesen beépíti a környezetébe... Vajdaságban ennek az egész embert kívánó építészetnek a kanizsai DOMUS iroda az egyetlen képviselője. Az 1990-es évek elején indult vállalkozást Tóth Vilmos építész vezeti, és pillanatnyilag e sorok íróján kívül más tagja nincs - írja dolgozatában Valkay Zoltán építész. Ez a tanulmány - az Alföldi építészet zugiskolája címmel - az Országépítő (a Kós Károly Egyesülés negyedéves folyóirata) 2006 tavaszi számának mellékletében jelent meg. A melléklet teljes egészében a Délvidék magyar építészetével foglalkozik. Gazdagon illusztrált munkájában Valkay Zoltán bemutatja Tóth Vilmos építészetét: magyarkanizsai Könyvtár és Alkotóház, Művészetek Háza, Papdancsó-ház a főutcán, a horgosi Titanic, a noszai templom... Szerinte a tervező legsikerültebb alkotása a Zentán megépült Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet - Dokumentációs Központ, mert ez a ház a maga megjelenésével beszél: mintha három házból állna össze, szimbolizálva Vajdaság három részét, Bácskát, Bánátot és Szerémséget. TÓTH Vilmost az építészeti világnap (július 1.) alkalmából pályakezdéséről kérdeztük, s arról a megtett útról, amely a DOMUS irodát ma egyedülállóvá teszi a Vajdaságban: itt formálódik a helybeli építészet formanyelve, a magyar építészeti tájszólás.
- Közép-Bánátban, Szentmihályon születtem, családom mögött tizenegy költözés áll, Csókán fejeztem be az általános iskolát. A műszaki szakkörbe a modellezés vonzott, szerettem a szabadkezű rajzolást, s nyilván a szakkör hatására (pontosan magam sem tudom) iratkoztam be Szabadkán a régi jó építészeti középiskolába, melynek később Belgrádban, az egyetemen nagyon jó híre volt. Tanulmányaimhoz Kanizsáról kaptam ösztöndíjat, így a diploma megszerzése után az itteni tervezőirodában helyezkedtem el, s tervezéssel foglalkoztam kisebb-nagyobb sikerrel. Pályámon akkor történt fordulat, amikor a sors összehozott a magyar organikus építészet nagyjaival: Makovecz Imrével, Ekler Dezsővel, Zsigmond Lacival. Ez a szabadkai Népkör átépítésének idején történt, amikor társtervező voltam. Megismerkedtem a magyar organikus építészet gondolkodásmódjával. Azzal a szerves építészettel, amely amellett, hogy természetes anyagokat használ, megpróbálja az építés drámáját (Makovecz nevezi annak) párhuzamba állítani Isten magasabb rendű világával úgy, hogy metaforákat keres. Ez az építészet így már nem légüres térbe, hanem a történelem és a múlt által átitatott téridőbe helyezi az épületeit. Olyan építészet ez, amely valamiről szól. És egyfajta hagyományőrzés is, hiszen az itteni népi építészet elemeire támaszkodik. Valkay Zolival mi ezt a szellemiséget képviseljük. Építészeti felfogásunk, hogy amit tervezünk, az szóljon ittlétünkről, jeleket hagyjon arról, hogy kik vagyunk, s üzenjen: merre tartunk. Ilyen szellemben tesszük a dolgunkat, miközben állandóan, majd 15 éve tartjuk a kapcsolatot a Makovecz Imre nevével fémjelzett magyar organikus építészet képviselőivel.
* Miért nevezik kettejük szakmai küldetését zugiskolának?
- Azért, mert a Vajdaságban nem vagyunk jelen sem Szabadkán, sem Újvidéken. Magányosak vagyunk a vajdasági magyar építészek között is, és magányosan állunk a magyarországi szerves építészet mellett is. Eldugva a világtól, ismeretlenül működtetjük a ,,tanyasi iskolá'-nkat, ahol tesszük a dolgunkat, tervezzük a magunk kis épületeit, térrendezési terveit (pl. Oromhegyesnél a Bergel-domb fejlődési spirálja; János, a halász szobrának tere Magyarkanizsán...), faragjuk a szobrokat, népszerűsítjük a népi építészet.
* Az Ön által tervezett épületek beszélnek, az emlékművek jelképben üzennek. Mint például a zentai millenniumi emlékkút, amely a félbe-harmadába szabott, megcsonkított Országalmát szimbolizálja. Miről beszél az óvoda Tóthfaluban? Mit fogalmazott meg abban a monumentális munkában, amelyet a zentai templom tervezése jelentett?
- Ami az óvodát illeti, azt a 2002-ben megtartott avatóünnepségről szóló cikkében maga pontosan megfogalmazta. Egy fehérre meszelt kétablakos kis ház: benne a gerendás mennyezetű tisztaszoba a tanári, a ház hátsó traktusa a konyha, a pitvar beleolvad a fedett udvarba, amely összeköti a kis parasztházat, meg a piros téglás új óvoda épületét. A fedett udvar ívelt tetőszerkezetén át besüt a nap. Az utóbbihoz én csak annyit tennék hozzá: az egy energiaharang, amely feltölti, s egyben megvédi a gyerekeket. Zentán a liseux-i Kis Szent Teréz-templom tervét meghívásos pályázatra készítettem. Ebből csak a millenniumi emlékkút jutott el a felszentelésig - az 1996-ban megkezdett építkezés, sajnos leállt. A zarándokhelyként elképzelt területre három egymásba metsződő gömbkupolából és különálló harangtoronyból álló szakrális építményt terveztem. Szimbólumot helyeztem kegyelettel a város kiépített szövetébe. Ez a tér gyepére helyezett három szál virág, amelyek térben és időben visszaalakulnak földből kibúvó hajtássá, s szerves részeivé válnak a térnek. A három torony klasszikus vonásaival, a lebontott Szent István-templom elemeivel a zentai csata háromszázadik évfordulójára emlékeztet. A torony mögött, a három kupolából álló plébániatemplom földből előtörő rügyformái az életet, a jövőt, a harmadik évezred hitét és reményeit jelentik. Az egész kompozíció felülnézetből olyan, mint a térre helyezett virágcsokor, s ez Kis Szent Teréz halálának háromszázadik évfordulójára emlékeztet. A noszai Szent Ágoston katolikus templom - egy megrekedt, zátonyra futott hajót formáz, a torony pedig vitorlát mintáz) - építésénél is probléma a befejezése. Érdekes, hogy a bánsági részeken azért épülnek templomok. Tóthfaluban elakadt az építkezés, pályázatok pedig nemigen vannak.
* A két torony gyakran megjelenik a középületein. Két tornya van Tóthfaluban az óvodának, kettő Magyarkanizsán a Művészetek Házának...
- A változásokat megelőző évtizedekben durva beavatkozások történtek a városképen, sorra épültek a stílustalan kockaépületek. Baráti körben fogadalmat tettem: én hét tornyot építek Kanizsán, hogy egy kicsit színesebbé tegyem a városképet, a város szövetébe beépítek olyan jeleket, amelyek egyrészt messzire látszanak, másrészt imázst adnak. Célom ötletet vinni az ötlettelenségbe. Ösztönözni egy másfajta építészeti gondolkodásmód, mert az eddigi ,,ténykedése' nyomán már csak kérdezhetjük: hová lett annak a régi szép kanizsai főutcának a hangulata?
* Újabb megbízások?
- Főleg tájvédelmi feladatok. A tartományi környezetvédelmi titkárral, dr. Gyarmati Zoltánnal együttműködve igyekszünk olyan hangulatos objektumokat tervezni, amelyek a természetvédelmi területek látogatottságát és a faluturizmus fellendülését szolgálnák. Ilyen az információs központ terve Erzsébetlakon. vagy Hajdújáráson, a Ludasi-tó partján, a Szúnyogcsárdánál tervezett objektum. A darvak természetvédelmi területe Törökbecsénél, a Sóskopó. Mokrin mellett, a túzoktelepen, kilátó tervezése a látogatók számára. Öröm, ha az objektum, úgy beleilleszkedik a tájba, mintha a mindenható tervezte volna oda. Számomra az a legnagyobb elismerés, ha az emberek ezt mondják: ,,Ez olyan, mintha mindig is itt állt volna.'