A régi ülőalkalmatosságok helyére kényelmesebb, melegebb székek kerültek, melyeket a magyarkanizsai Cnesa Művelődési Intézet ajándékozott az egyesületnek. Erről már értesülhettek a kedves olvasók egy korábbi beszámolóban.

Ezeket az újításokat tekinthették meg mindazok, akik elmentek a bácskertesiek (kupuszinaiak) vendégelőadására, melyet az óvintézkedéseket (maszkhasználat, lázmérés, kézfertőtlenítés) szigorúan betartva mutathattak be.

Részlet az előadásból

Hódi Judit, az Ady Endre ME elnök asszonya bevezetőjében a többi közt a következők hangzottak el:

— A felújítások egy sokkal kényelmesebb színháztermet eredményeznek, mely méltó helyszínt nyújt a helyi és a vendég társulatok fellépésének. Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Cnesa Művelődési Intézetnek, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségnek, a magyarcsernyei helyi önkormányzatnak, valamint mindazoknak az önkénteseknek, akik segítettek. A felújításokat még szeretnénk folytatni. Szükség lenne a színpadi nagyfüggöny, valamint a padló és a hátsó ajtók cseréjére is. Ezért folyamatosan pályázunk, mert ezeket a beruházásokat pályázatokból tudjuk megvalósítani. A koronavírus-járvány a mi munkánkra is rányomta a bélyegét. Elmaradtak a néptáncpróbák, fellépések, előadások. Több mint egy évig csend volt a színházterem környékén, de nemrég újra megtöltöttük gyerekzsivajjal és élettel. Nagyon jó hangulatban zajlanak a néptáncpróbák, és egyre növekszik a gyerekek létszáma. Három tánccsoporttal dolgozunk, és azt hiszem, egy kis faluban három néptánccsoport megalakulása nagyon nagy dolog. Újra próbálnak a citerázó gyerekek, a zenekar, valamint megkezdődhetett a különféle művelődési programokra, versenyekre való felkészülés is. Reméljük, minél több helyre el tudunk jutni csoportjainkkal.

Az elnök asszony megköszönte a Magyar Nemzeti Tanács, valamint a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság támogatását, mely nélkül ez az este nem jöhetett volna létre. A kupuszinai Petőfi Sándor ME Sturcz József színjátszó csoportja a Viktória című kétfelvonásos operettet mutatta be. A nézőközönség vastapssal jutalmazta az előadás közreműködőit, akik közül néhányat sikerült kifaggatnom a szerepükről, illetve a próbafolyamatról.

Koleszár Judit és Molnár Oszkár

Molnár Oszkár (szereplő): — Jancsit játszom, aki egy magyar cigány hajótörött tisztiszolga. Egy kicsit nehéz volt tájszólásban beszélnem, de sikerült megoldanom. Örültem ennek a szerepnek. A darabot tavaly készítettük, jó volt most újra feleleveníteni a jeleneteket. A zenés darabokra igény van, mi szeretünk ilyenekben játszani. Karácsony után kezdődik a szereposztás, majd következnek a próbák, főleg hétvégeken, mert sok a középiskolás szereplő, aki hétköznap nem tartózkodik a falunkban.

Koleszár Judit (szereplő): — Viktória szobalányát alakítom. Nagyon élveztem, mert ez életem első nagy szerepe. Kezdetben izgultam, de idővel sikerült teljesen beleélnem magam a karakterbe. Az énekkel nem volt gondom, kiskorom óta zene vesz körül, énekelek, apukám klarinétos, zeneiskolába is jártam. A próbák pénteken, szombaton, vasárnap vannak, de nem sajnálom rájuk a szabadidőmet.

Molnár József (rendező): — Tavaly húsvétra már készen voltunk ezzel az operettel, viszont csak szeptemberben tudtuk előadni. Rengeteg meghívásunk volt, de a pandémia miatt sajnos nem sok helyre jutottunk el. Az idén a Passiójátékot készítettük, melyet húsvétkor sikerült bemutatnunk. Ezt már régóta szerettem volna megrendezni, de valahogy mindig háttérbe szorult. Úgy érzem, szerencsém van, mert a mostanra kialakult színészgárdával nagyon könnyen lehet dolgozni. Jó hangúak a szereplők, profi zenészeink és zenekarunk van. Munkámat, elképzeléseimet zenei rendező, koreográfus segíti. Nálunk tradíciója van a zenés darabok bemutatásának, ezért ragaszkodunk a műfajhoz.

Az est igazi felüdülés volt mindenki számára. A szomszédos falvakból, Tóbáról és Kisoroszról is jöttek színházkedvelők.

Balázs Dezső (Tóba): — Több mint egyéves kényszerszünet után érdeklődéssel vártam a bácskertesi színjátszó csoport magyarcsernyei bemutatóját. A felújított színházterem különös hangulatot nyújtott az operett megtekintéséhez. A bácskertesiek produkciója lenyűgözött. Szeretem a fúvószenét, és a Honvédbanda szól a Stefánián című dal megdobogtatta a szívemet. A piros-fehér-zöld színű magyar nemzeti lobogók látványa könnyeket csalt a szemembe. Maradandó élményben volt részem, és a magyar nemzethez való tartozás érzése is megerősödött bennem a Viktória című operett után. A kisebbségi sorban élő magyaroknak erőt adnak az ilyen produkciók a nehéz mindennapok könnyebb elviseléséhez. Minden elismerésem a bácskertesi színjátszóknak, a rendezőnek és a zenészeknek.

Kónya Lívia (Kisorosz): — A Viktóriáról korábban nem hallottam, de néhány évvel ezelőtt Nagykikindán láttam egy operettelőadást, melyet nagyon élveztem, így még jobban felkeltette az érdeklődésem, hogy átugorjak szombat este Csernyére a színházba. Valóban megérte eljönni, mert hihetetlenül jó előadás volt. Maga a történet is izgalmas, egyáltalán nem sejthettük, mi lesz a vége. Az énekek és a fúvószenekar még színvonalasabbá és élvezetesebbé tették az egészet. Igazán tehetséges előadók alkotják a színjátszó csoportot, büszke lehet rájuk Kupuszina. Remélem, az elkövetkező időkben többször lesz alkalom színházba menni a hosszú „járványszünet” után.

Nagy Angéla (Magyarcsernye): — Jó érzés volt újra színházban lenni! De egyúttal furcsa is, mert lassan elszoktattak bennünket a normális élettől. Csak a maszk zavart, mely még nem engedte, hogy teljesen felszabaduljunk. Az előadás remek volt! Egy normális életet tárt elénk. A járvány alatt csak az internet világában vergődtünk, ami nagyon eltávolította egymástól az embereket. Félek, hogy már soha nem lesz normális az élet.

Vidács Hajnalka (Magyarcsernye): — Nagyon tetszett az előadás és az is, hogy végre kimozdulhattam egy kicsit. A szerelem, a romantika szerintem örökzöld téma. Mindig telitalálat, legalábbis számomra. Jó volt már élő zenét hallani, hallgatni.

Juhász Beáta (Magyarcsernye): — Hosszú idő eltelte után nagyon jó érzés volt újra színházban lenni. Érdeklődve vártuk, hogy félrehúzzák a függönyt, és kezdődjön az előadás. A szépen felújított és csillogóan tiszta teremben egy színvonalas és izgalmas darabot láthatott a közönség. Sok ismert nóta is felcsendült, melyet hatalmas tapssal jutalmazott a közönség.

Bálint Vanessza (Magyarcsernye, tanuló): — Az előadás alatt próbáltam minden részletre figyelni. Tetszett a történet. Viktória hangja csodálatos volt, de nekem mégis egy kicsit jobban tetszett Jancsi, aki érdekessé, viccesebbé tette az eseményeket. A második felvonásban a szüreti bál volt a legjobb, ahol szinte az összes szereplő megjelent. Igazán vidám hangulatot varázsoltak.

Az előadásra érkezők az előcsarnokban a magyarkanizsai Puskás Károly építészmérnök vándorkiállítását is megcsodálhatták. A régi korok képeit a fiatalok érdeklődéssel, az idősebbek nosztalgikusan, régi emlékeiket felidézve nézték végig.

Kiállítás az előcsarnokban