2002-ben Borsos Csaba, a Kontakt magánvállalat tulajdonosa vette át a csapatot, mely egy év múlva, 2003-ban megnyerte a Tisza menti ligát, és története során először került be a szabadkai liga mezőnyébe. A következő évben ebben a rangfokozatban is elsők lettek, a magasabb ligát azonban akkor még nem vállalták. A 2012/2013-as idényben 19 győzelemmel, 6 döntetlennel és 5 vereséggel, 71 adott és mindössze 21 kapott góllal, 63 pontot gyűjtve szerezték meg a bajnoki címet.
— Már a bajnoki rajt előtt elterveztük, hogy megszerezzük az első helyet — kezdi a beszélgetést Borsos Csaba, a Tisza Labdarúgóklub elnöke és főtámogatója. — Nagyon szoros volt az élmezőny, az első 5-6 csapat közül bárki megnyerhette volna a bajnokságot. Az utolsó őszi fordulóban Bácsfeketehegyen 2 : 2-es döntetlent játszottunk a Jadran csapatával, s így 28 ponttal a 4. helyen zártuk az őszi idényt, mindössze egy ponttal a nyegosevói Proleter mögött. Az őszi idény végén és a tavaszi elején is nehézségeink voltak a pálya miatt: a Krivaját Horgoson fogadtuk, és ki is kaptunk tőle, majd a víz alatt lévő pályánkon vereséget szenvedtünk a pacséri Bácskától. Ha ezek a nehézségeink nincsenek, akkor könnyebben és még előbb is bebiztosítottuk volna a bajnoki címet.
A bajnoki cím megszerzésében kulcsfontosságú mérkőzést négy fordulóval a vége előtt Nyegosevón játszották a Branislav Bulatović által irányított adorjáni zöld-fehérek. Az élmezőnyhöz tartozó hazaiak nagyon készültek az éllovasra, az adorjániak azonban magabiztosan, 3 : 0-ra nyertek, és ekkor már kezükben érezhették a bajnoki címet. A következő fordulóban a magyarkanizsai Potisje legyőzésével, két fordulóval a mérkőzéssorozat vége előtt, behozhatatlan, hétpontos előnyhöz jutott a Tisza, s ekkor már matematikailag is biztossá vált a bajnoki elsőség.
— Az első hely a teljes csapat sikere. Gyakran sérülésekkel bajlódtunk, vagy lapok miatt nem játszhattunk a legerősebb összeállításunkban, így mindenki valamennyivel hozzájárult ahhoz, hogy elsőként szakítsuk át a célszalagot. Kiemelném Velibor Kopunović teljesítményét, egész évi játéka csillagos ötöst érdemel, valamint kitűnőek voltak kapusaink is, hiszen 30 mérkőzésen mindössze 21 gólt kaptak. Öreg Tibor sérülése után az újra kapuba álló Bošnjak Ivica tíz meccsen át egyetlen gólt sem kapott. A góllövéssel viszont gondok voltak. Igaz, hogy a házi góllövőlistán Dragan Trešnjić végzett az élen, de 16 gólja ellenére rengeteg — meccsenként 3-4 — százszázalékos helyzetet elpuskázott — mondta a klubelnök.
Egy ideig kétséges volt, hogy a Tisza vállalja-e a magasabb rangfokozatban való szereplést. Végül a Vajdasági Labdarúgó-szövetség ligailletékes bizottsága adorjáni látogatása alkalmával megtekintette a helyi pályát, és egy évre szóló ideiglenes engedélyt adott a Tiszának a vajdasági ligában való szereplésre. A tervek szerint még az idén megépül az új pálya a faluban, ám a még befejezetlen kommasszáció miatt nem szerezhető építési engedély, ezért ebben az évben az öltözők és a lelátó nem készülhet el. Addig pedig a töltés melletti régi pályán fogadják ellenfeleiket az adorjániak.
— Bulatović edző visszatér a szerb ligás Zenta csapatába, mi pedig a napokban nevezzük meg az új edzőt. A játékosok közül egyedül Kopunović távozása biztos, ő Belgrádba költözik, a többiek nem fejezték ki távozási szándékukat. Nem ismerem leendő ellenfeleinket, annyit tudok csak, hogy mindössze három bácskai csapat (a miénken kívül a bajmoki Radnički és a Topolya) van a ligában, a többiek mind bánátiak. Mindenképp benn szeretnénk maradni. Fociberkekben sokan azt mondják, hogy butaság most felmenni a magasabb ligába, hiszen az átszervezések miatt jövőre sokkal kisebb költséggel is lehetne játszani a ligát. Úgy gondoljuk, hogy most írunk történelmet, és megpróbáljuk — vélekedik az elnök.
A vajdasági ligás első csapaton kívül a serdülőkből álló második csapatot is benevezik a Tisza menti ligába, ami nagyon erősnek ígérkezik, hiszen a három visszaeső (Potisje, törökkanizsai Obilić, moholi Bácska) mellett a Tisza és a tóthfalusi Olimpia B csapatot indít, a Horgos 1911, a martonosi Jedinstvo és a tornyosi Radnički pedig hosszabb-rövidebb szünet után újra bekapcsolódik a versengésbe.
A serdülőcsapat Korponai János és Körmöci József vezetésével a 14. helyen fejezte be a bajnokságot. Előnyös, hogy a huszonhárom játékosból huszonegy adorjáni, viszont a mai fiatalok zömére jellemző komolytalanság és helytelen hozzáállás jelei, melyek náluk is mutatkoztak, már kevésbé mondható annak.
— Amikor mindannyian eljöttek a meccsre, akkor képesek voltak bárkit legyőzni, de ez ritkán fordult elő. Az előkészületekre rendszeresen jártak, az iskolaév alatt azonban edzésre nem jutott idejük. Ez volt az első olyan generációnk, amelyben szinte kizárólag helybeli gyerekek voltak, s nem kellett a fél csapatot vidékről utaztatni Adorjánra. Ebből látszik, hogy már tíz éve a szabadkai ligában szerepelünk, s azóta megszakítás nélkül dolgozunk a gyerekekkel. A mostani serdülők tíz éve még pionírok voltak, s azóta végigjárták a ranglétra minden fokozatát a klubban — mondja a klubelnök.
A Tisza Labdarúgóklubban a legkisebbek Lackó Károly vezetésével bajnoki mérkőzéseket nem játszottak ugyan, viszont barátságos tornákon rendszeresen pályára léptek. Ebben a korosztályban kevés volt a fiú és sok a lány, így a tizenkét fiút nem nevezték a liga küzdelmekre. Ősztől viszont csatlakozik még hozzájuk néhány labdarúgó-palánta, és így az adorjáni szurkolók három korosztálynak: a vajdasági ligás felnőtteknek, a Tisza menti ligában induló, serdülők alkotta B csapatnak és a pioníroknak szoríthatnak hétvégenként.