Hegedűs a háztetőn - a Tanyaszínház idei előadása

Szokásom mondani, hogy az anyaországiak (nagy részük!) azt hiszik rólunk, hogy mi itt a Bánságban vademberek vagyunk. Okkal, ok nélkül? Legtöbbször ok nélkül. åszintén szólva azonban olykor mi magunk adunk ilyen vélekedésre okot. Legutóbb egy nagylélegzetű (magyarországi szervezésű) rendezvényen kellett volna fellépnie néhány igencsak tehetséges gyereknek. Az egyik helybeli csoportvezető azt mondta: a gyerekek nem léphetnek fel, mert három óra múlva indulniuk kell egy versenyre. Elfogadható lett volna az indok, ha ezek a gyerekek amolyan ,,döcögősen” haladnának a pályán, de hát nem úgy haladnak, kiváló tehetségüket tehát miért ne mutathatnák be az (anya)országnak, világnak? Végül felléptek, elkápráztatták a közönséget, mint mindig. Hogy bebizonyíthassuk, nálunk is vannak értékek, meg kell mutatni a kincseinket.
Ha az anyaországiak gondolják rólunk, bánátiakról, hogy vademberek vagyunk, azt még tán meg is tudom emészteni. Hányszor történt meg, hogy lemondták a vendégszereplést, mert Kosovóban ez vagy az történt (?), mert Belgrádban zavargások dúltak, vagy mert elismerte egyik-másik ország a déli tartomány függetlenségét... Kifogásnak kifogás, az igaz. Ha akarom, elfogadom.
Ha viszont bácskaiak hiszik rólunk, hogy vademberek vagyunk, akkor nemcsak hogy rögtön kinyílik a bicska a zsebemben, hanem végtelenül el is szomorodom. Példáért nem is kell messzire mennünk, elég a 30. évét ünneplő Tanyaszínházat említenünk. Az idén csak két bánáti településre látogat el: Kisoroszra és Tordára. Nem mintha Tordára nem tudnék eljutni, de fájlalom, hogy Muzslyára nem jönnek. Ennek okait kutatva számtalan ,,miért” kavarog a fejemben. Miért éppen most? Miért lesz Bácskában 21 előadás, a Bánátban pedig csak kettő? Miért nem csinálják már egyszer fordítva, hadd lássuk, mit szólnának hozzá az emberek. Még az is átvillant az agyamon, hogy talán nem vették komolyan azokat a nem régi, egyébként elfogadhatatlan kijelentéseket, amelyek a színházra vonatkoznak, ebből kifolyólag a Tanyaszínházra is értelmezték volna? Mindettől eltekintve íme egy javaslat a jövő évi, bánáti útirányra vonatkozóan: Gyála, Padé, Szaján, Magyarcsernye, Magyarittabé, Szentmihály, Muzslya, Erzsébetlak, Ürményháza, Versec, Székelykeve, Hertelendyfalva, Torontálvásárhely. Gondolom, hogy jó néhány ember az ilyen útirány láttán örömében kiugrana a bőréből... Ha ezt az ,,utat” végigjárnák, akkor megismerhetnék a bánátiak kívánságát.
Néhány éve, amikor szintén nem jött a Tanyaszínház erre a tájra, felhívtam Magyar Öcsit, és ő kerek perec kijelentette, hogy mivel épül a Tanyaszínház-ház, a helyi önkormányzatok támogatására szorulnak, és miután van olyan helység, ahol az egy évvel azelőtt igényelt és megígért pénzt sem utalták át nekik, oda nem viszik el az előadásukat. Tehát ahol fizetnek, ott lesz előadás...
Itt álljunk meg egy szóra! Gondolom, sokan egyetértenek velem abban, hogy mindenhol elkelne az előadásuk. Az én szerény véleményem az, hogy ha egyik-másik önkormányzatnak nincs pénze évente egyszer a Tanyaszínházra áldozni, akkor van-e még miről beszélgetnünk? (Egy röpke ígéret szerint jön a Tanyaszínház errefelé szeptemberben. Vajon lesz-e belőle valami?) Mert a Tanyaszínház előadásait szeretik az emberek. Még a vadabbjai is.