A jelenlevők a saját perselyükből és némi kis adományból uzsonnát, teát, kávét, süteményt, szörpöt kínálnak az összejöveteleken.

A Szeretetház megálmodója Somorai Aranka volt, aki kezdeményezte, hogy időnként foglalkozzanak azokkal az idős személyekkel, akik igénylik a törődést, a szeretetet. Ő ugyanis észrevette, hogy mind több az idős, magányos ember, akinek nincs kivel beszélgetnie. 

A Kun Béla utca 55. alatti házikó — a Szeretetház — a szalézi rend tulajdonában van, a muzslyai atyák jóvoltából „lakhatják” be szerdánként az idősek. A kis otthont többször is felújították, állandó jelleggel gondját viselik, ha szükséges, tatarozzák, meszelik, frissítik. A munkálatokhoz hozzájárulnak a jótevők is, így új mosdót sikerült felszereltetni, a kis kályha ontja a meleget, egy közfalat kivettek, a tágas, nagy szobában jól megférnek az idősek.

Az összejövetelt rendszerint imával kezdik és fejezik. Névnapokat tartanak, megemlékeznek a jeles ünnepekről, felolvasnak egymásnak. Közben énekelgetnek is — mostanság előkerültek az emlékezetükből a régi magyar nóták, azokat próbálják újra felidézni. Ruhaneműt is gyűjtenek, vagyis akinek már nincs szüksége valamilyen holmira, elviszi a Szeretetházba, ahol új gazdára lel egy-egy ruha, kabát.

A születésnapra ezúttal a kis óvodások csoportjai is ellátogattak, melyek egy nagy csokorra való versikét, dalocskát, táncot, körjátékot hoztak, hogy felvidítsák a néniket és a bácsikat. A születésnapi köszöntőt, mint minden alkalommal, ezúttal is Csíkos Anna írta.

A kezdetek óta együttműködnek a nagybecskereki Püspökségi Caritasszal, egy nővér minden szerdán leméri az idősek vérnyomását, ellenőrzi a vércukorszintjüket. Emellett jótanácsokkal is segíti a jelenlevőket, és ha az orvosok utasításait nem értették volna meg, arról is elbeszélget velük — mondta Szabó Tünde, a Caritas nővérkéje. Kapusi Ilonka ugyancsak nyugdíjas, egykor egészségügyi munkásként a városi kórház gyermekosztályán dolgozott, most viszont jó érzéssel tölti el, hogy segíthet ezeknek az embereknek.

Az idősek szinte megfiatalodnak szerdánként, mindenki mosolygósan érkezik, a Szeretetházban csak szép szót hallanak. Itt mindenki egyformán részesül kézfogásban, barátságban, ölelésben. Aki még nem gondolt arra, hogy társuljon hozzájuk, bármikor nyugodtan megteheti, mert az ajtajuk nyitva áll, szeretettel várnak mindenkit.

A társaságban kevesebb a férfi, holott rájuk is ugyanolyan nyomással nehezedik a magány. Talán úgy érzik, nem „tárulkozhatnak ki” mások előtt, pedig egy kis kikapcsolódásra nekik is biztosan szükségük van. Sötét János csak akkor hiányzik, amikor az egészségi állapota nem engedi meg, hogy eljöjjön, de nemrégiben még a ház körüli munkákból is derekasan kivette a részét.

A múlt héten megtartott születésnapi összejövetelen Jelen Janez atya is részt vett. Amellett, hogy köszöntötte az ünneplőket, papként is nagy szeretettel látogatja az időseket. Örömmel vette tudomásul, milyen sokat lehet tőlük tanulni, így jónak tartja, ha időnként a gyerekek is ellátogatnak a Szeretetházba.

Arra a kérdésre, hogy van-e igény heti több alkalommal is a napközi működtetésére, egyértelmű igen volt a válasz. Ezen a lehetőségen hamarosan el kell majd gondolkozni, hiszen egyre több az idős személy, aki egymaga tengeti a napjait. Nekik szükségük van vagy lesz a törődésre, az odafigyelésre, esetleg egy kis beszélgetésre vagy egy-két megszívlelendő tanácsra.

Még sok vidám születésnapot kívánunk a Szeretetháznak és a látogatóinak!