Néhány évvel ezelőtt nem gondolta, hogy a kezei közül Páva védjegyes papucsok kerülnek ki, mely a magyar népi iparművészeti termékek hitelességét, minőségét és eredetiségét garantálja. Ehhez képest most a Népi Iparművész cím kiérdemléséért tökéletesíti egyre jobban és jobban papucskészítő tudását. Azt sem gondolta, hogy profi gépei lesznek, saját, nagy műhelye a saját családi házában. Ám nem adta fel, élt a Prosperitati Alapítvány pályázatai adta lehetőségekkel, otthont teremtett, és műhelyt, korszerű gépeket vásárolt, és közben megálmodta, majd elkészítette harmadik díjas, újragondolt szegedi papucsát, a sikeren felbuzdulva pedig egyre többféle szín- és díszítésvilággal árulni kezdte, majd kínálatát a hímzett klumpákkal bővítette.

A műhelyben

* Hogy lett önből papucskészítő?

— Egy óbecsei cégnél dolgoztam, ahol, akárcsak a többieknek, nekem is felmondtak 1989-ben. A gyerekkori barátom, akinek az apja és összes felmenője suszter volt, megkérdezte: nem próbálod meg? Kipróbáltam, megtetszett. Később Magyarországon dolgoztam, majd hazajöttem, hogy saját vállalkozásba kezdjek. Egyszerű, „piaci” papucsokat kezdtem készíteni, de nekem az nem volt kihívás, habár jól kerestem. Igaz, megterhelő is volt, mert délelőtt a szakszervezet által árultam Vajdaság-szerte a papucsokat, melyeket délután a műhelyemben készítettem. Utána következett a piacok és vásárok korszaka. Úgy éreztem, hogy valami hiányzik, nem bontakoztam ki teljesen. Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy nekem szegedi papucsot kell csinálnom, mondtam is a feleségemnek. A gondolat, isteni sugallat nem hagyott nyugodni, elkezdtem kutatni, tanulni, tanulmányozni a mikéntjét, és végül elkészült az első pár. Mostani szemmel nézve nagyon kezdetlegesnek tűnik, ám én annak is örültem. Az sem szegte kedvem, hogy senki sem akarta megvenni, hiszen az anyagával és a hímzésével sem lehetett dicsekedni. Találtam valakit, aki gyönyörűen tudott hímezni, hiszen a szegedi papucs kizárólag kézi hímzéssel készülhet, így már jobb eredményt értem el. Nem adtam fel, egyre jobban és jobban belebonyolódtam. Közben sikerült „megörökölnöm” Lajos bácsitól az eredeti szegedipapucs-sámfáit, melyek több mint százhúsz évesek. Nézze csak, milyen különlegesek! Hát ezért nincs a szegedi papucsnak párja — mert nincs jobbos és balos! És amikor ezekkel kezdtem dolgozni, már akadt vevője a munkámnak, nem is kevés. Itt sem álltam meg, elkezdtem hajtani a Népi Iparművész címért, most már nagyon közel állok ahhoz, hogy kiérdemeljem. Engem megtanított az élet arra, hogy harcoljak, soha nem adom fel.

A szegedi papucs újragondolása — harmadik helyezés

A szegedi papucs újragondolása a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Szegedi Papucsért Alapítvány közös pályázata volt 2019-ben, ezen érdemelte ki az adai mester a harmadik díjat. A díjazott papucs a szegedi Móra Ferenc Múzeumban van kiállítva. Ám nem ez az egyetlen intézmény, ahol Szalma Sándor remekét őrzik. Hamarosan a budapesti Rockmúzeumban is megtekinthető lesz az a hímzett klumpa, amelyet Benkő Lászlónak készített.

Befejezésre váró hímzett klumpa

— A közösségi oldalon rendelt tőlem az Omega együttes rajongói klubjának egyik tagja egy Ω jeles hímzett klumpát a férje számára. Amikor Benkő László kórházba került, felhívtam a hölgyet, hogy ajándékoznék a zenésznek egy pár papucsot a felépülése reményében. Aznap adtam fel postán a csomagot, amikor meghalt. Az özvegye kérésére kerül a Rockmúzeumba.

Egyik szebb, mint a másik

* Hogyan jutott el a szegedi papucstól az egyedi hímzett klumpákig?

— A szegedi papucsot nehéz értékesíteni, bővíteni kellett a kínálatot megfizethető termékkel. Nem akartam tucatárut készíteni, így találtam ki a hímzett klumpákat. Amikor megalkottam a próbadarabot, még hímzőgépem sem volt, másnál varrattam ki, aki azt mondta, soha többé nem vállalja, annyi tűt eltört. Aztán a Prosperitati Alapítvány pályázatának köszönhetően lett saját hímzőgépem, és elkezdtem csinálni. Most már tizenhat-tizenhét motívummal dolgozom, a többi közt a Magyar népmesék sorozat jól ismert főcímmotívuma, tulipánok, életfák, csodaszarvas, turulmadár vagy lovak díszítik hímzés formájában a bőrt, és ezek többféle színben rendelhetőek. Külföldi cégeket keresek fel, melyeknek tudnék beszállítani, emellett sok rendelésem van más országokból, mert itthon nehezebb megfizettetni. Nem az a célom, hogy nagy lábon éljek, hanem hogy az idén teljesen be tudjam fejezni a ház átalakítását, és gondoskodni tudjak a két fiamról, illetve a velünk élő keresztanyámról. Úgy látom, lesz majd, aki továbbviszi a műhelyemet. Dávid, a kisebbik fiam az, aki elámul, ha szép bőr érkezik, és segíteni is szokott. A nagyobbik fiamnak, Máténak az autószerelés a mindene, a sógorom műhelyében tölti minden szabadidejét. Nekem már csak ők vannak. A cégem nevét — M&D Shoes — is a fiaim ihlették.

Elkészült hímzés

Szalma Sándornak újabb tervei is vannak, nyomtatógépre szeretne pályázni, mely egy egész bőrt lefest, emellett a vállalkozását is bővítené.

— Egy barátom, Fülöp Attila bácsföldvári fafaragó fogja készíteni a talpakat (egyelőre a szegedi papucsok sarka dicséri a keze munkáját), várja, hogy megfelelő, hatrudas gépre pályázhasson a Prosperitatinál. Így helyben készülnének a papucstalpak, még egy család tudná megkeresni a kenyerét. A szállító pedig az óbecsei Becsei Árpád, a helyi Délvidéki Lovasszínház alapítója lenne, így egy kis baráti vállalkozássá bővülne a műhelyem.

Munkában a hímzőgép: népmesemotívum készül

Szalma Sándor és az újragondolt szegedi papucs