A horgosi Ábrahám Alfréd a síkságon született, mégis a hegymászás szerelmese. Az örök szerelem 2016-ban kezdődött, amikor egyik ismerősével részt vett a Fruška gora-i túrán. Csatlakozott a Spartacus hegymászóihoz, és elkezdődött a nagy utazás. Eddigi pályafutása során tizenkilenc országban mászott hegyet, a többi közt sikerült meghódítania a 2919 méter magas Mitikaszt, az Alpok legmagasabb csúcsát, a 4810 méter magas Mont Blanc-t, az 5054 méter magas Kazbeket és a kaukázusi térség legmagasabb pontját, az Oroszországban fekvő, 5642 méter magas Elbruszt.
2020 februárjában télen is „legyőzte” az Elbruszt, tavaly júniusban pedig eljutott Olaszországba, az Etna tűzhányóhoz. Az idén júliusban a Pamír-hegységben található, a Kirgizisztán és Tádzsikisztán határán fekvő Lenin-csúcsot (Ibn Szína-csúcsot) vette célba.
A Vulkan Hegymászó Társaság által szervezett Lenin-expedíción a Spartacus Hegy- és Sportmászóklubot rajta kívül még Rebekka Sordje képviselte, aki Momó nevű kutyájával vágott neki a túrának. A hétfős expedíció egy része Belgrádból utazott Isztambulon keresztül Kirgizisztán fővárosába, Biskekbe, Rebekka, édesapja és Momó pedig gépkocsival tették meg a Magyarkanizsa és Isztambul közötti távot, majd a török metropoliszból repülővel jutottak a kirgiz fővárosba, ahonnan már mindannyian együtt folytatták útjukat Osh városába. Másnapra virradóra sajnos egy kellemetlenséggel szembesültek.
A 6148 méter magas Razdelnaja csúcsán, Ábrahám Alfréd balról az első
— Egyik társunk arra lett figyelmes, hogy hiányzik a táskája és vele együtt a teljes felszerelés. Valószínűleg a dohányzók közül valaki éjjel kiment cigizni, és a nyitva felejtett kapun a tolvaj besurrant. A helyi kisbusz elvitt bennünket vásárolni, majd elindultunk az alaptárborba, ahova öt és fél óra múlva a régi katonai úton, a 3600 méteres Taldik-hágón áthaladva érkeztünk meg. Átvettük a sátrakat, majd a jurtákban — melyek nomád életérzést keltettek bennünk — vacsoráztunk. Másnap kellemesen meglepődve ébredtünk, mivel tartalmát illetően kisebb hiánnyal ugyan, de a hátizsák előkerült. A következő néhány nap alatt elrendeztük a különféle adminisztrációs ügyeket, felszerelést béreltünk, és a 3600 méter magas alaptáborból indulva megmásztuk a 4200 méteres Pik Petrovski-gerincet. Az 1-es tábort (Camp 1) 4400 méteren alakították ki, ahonnan jeges falon és számos gleccserhasadékon át vezetett az út az 5300 méter magasságban fekvő 2-es táborba, míg a 3-as tábor 6100 méter magasságon várta a hegymászókat. A táborokba való költözések után akklimatizáció céljából megmásztuk a Lušče-csúcsot (4444 m), a Holm-csúcsot (4810 m), a Juhin-csúcsot (5130 m) és a Razdelnaját (6148 m). A 6100 méterről való ereszkedésnél részt vettünk egy férfi mentésében is, akin magashegyi betegség tünetei mutatkoztak, és saját lábán nem tudott lemenni a 2-es táborba. Az ereszkedés folyamán az egyik vezetőtől dexametazont kapott, ami megmentette az életét. Rebekka a Razdelnaja csúcs előtt, 5800 méternél visszafordult — mondta Alfréd.
Kilátás az alaptáborból
Az expedíció vezetője a csúcsra indulás előtti estén a 3-as táborban megbetegedett, és állapota az éjszaka folyamán sem javult. Alfrédék úgy látták helyesnek, ha a csúcstámadást 6300 méter körül megszakítják. A magashegyi betegség lehetséges kimeneteleit ismerve úgy döntöttek, hogy a vezetőt lekísérik az 1-es táborba, mielőtt tovább romlana az állapota.
— Éreztem magamban annyi erőt, hogy nekivágjak a csúcsnak, de nem indultam el, mivel nem tudhattam előre, hogy a vezetőnket visszatéréskor milyen állapotban találom, le lehet-e még kísérni a táborba, vagy már csak műanyag zsákban vihetem le. A 2-es táborból levezettem a többieket a gleccserhasadékokon keresztül, összekötve a meredek falig. A második fix pontnál kibiztosítottam magam, és a biztonságosabb haladás érdekében vezetőnkkel együtt fix köteleken engedtük le magunkat. Az 1-es táborban nem volt orvos, így vezetőnket csak másnap vizsgálták meg az alaptáborban. Az alaptábor közelében megmásztam még a Puteshestvenikov-hágó egyik részét, a Versinkát (4200 m), az utolsó napon pedig feljutottam a Pik Itmo (4120 m) előcsúcsára — számolt be Alfréd.
Úton felfelé
Július végén indultak vissza Osh városába, ott meglátogatták a bazárt, majd megmászták a Sulejman Too (1110 m) hegyet, az Iskavan és Uzbek közötti 1145 méter magas és az Ak-Buura völgyben lévő, 1530 méter magas névtelen csúcsot, ahol ijesztő közelségben sasokkal találkoztak. Augusztus 3-án átrepültek Biskekbe, ahonnan a városnézés után másnap hajnalban Isztambulba, majd Belgrádba repültek.
— Szerettem volna az Elbrusznál magasabb hegycsúcsot megmászni. A Pamír-hegységben lévő, 7134 méter magas Lenin-csúcsról úgy gondoltam, hogy anyagilag és nehézségi fokát figyelembe véve is bevállalható. Ez volt hegymászói pályafutásom eddigi legnagyobb és legkeményebb kihívása, mind fizikailag, mind pszichikailag. Célomat önhibámon kívül nem érhettem el. Valamiért nem juthattunk fel a csúcsra, ennek így kellett történnie. Egy iráni hegymászó a 3-as táborból lefelé menet egy helyen kicsúszott, és 6600 méter magasságon életét vesztette. Fényképezni szeretett volna, közben a kesztyűjét elfújta a szél. Leakasztotta magát a biztonságát szavatoló kötélről, a kesztyű után szeretett volna menni, de kicsúszott, és meghalt. Néhány órával korábban még találkoztunk vele a táborban. A csalódottságon túl sikerek is fűződnek az akcióhoz, hiszen korábban sosem álltam még 6000 méter magas csúcson. Ázsia belső részén jártam, ahol úgy éreztem magam, mintha Indiana Jones-filmben volnék. Arrafelé ritkaságszámba megy az európai turista, szinte mindenki csodálkozó kíváncsisággal tekintett ránk.
Élményeiről mesélve megtudtam, hogy a helyiek jurtákban laknak, és hagyományos viseletükben élik mindennapjaikat, amilyet mi Bugacon, a Kurultáj rendezvényen láthatunk.
— Állattenyésztéssel foglalkoznak, nyáron családostul felmennek a hegyekbe, jurtáikat felállítják, és teheneiket, lovaikat, birkáikat legeltetik. Nagyon barátságosak és vendégszeretők. Amennyire különlegesek és mások a mi szemünkben, annyira különlegesek és mások vagyunk mi is számukra, hiszen nem sok európai emberrel találkoznak. A boltokban főleg Oroszországból származó áru található, és rengeteg tengerihal-fajtát lehet vásárolni. A gyümölcs nagyon finom és olcsó. Kisebb mennyiségben almát is láttunk, főleg fügétől és dinnyétől roskadoztak a polcok, valamint fűszertől, melyet zsákokban árulnak.
Az idén még egy szlovéniai túra szerepel Ábrahám Alfréd elképzelései között, jövőre pedig könnyedebb évet tervez, a magasabb csúcsokkal való próbálkozást a későbbiekre halasztja. Mindenképp szeretne feljutni a Lenin-csúcsra, de ahogy fogalmazott, arra még van idő, hiszen a hegy ott lesz még egy ideig.
Osh városában, a bazárban (fotók: Facebook.com/alfred.abraham
