A Normafától indulva

A Normafától indulva

A történet az idei esztendő első napjaiban körvonalazódott. A normafai kirándulóhely kapujából indultunk útnak.

Éltünk az élet által felkínált lehetőségekkel, bár odafent is legfeljebb csak kevéske dercét találtunk egy hetekkel korábbi havaskodás hagyatékából. Apropó hagyaték! Belépőként először a kirándulóhely névadóját kerestük fel. Buda és Pest polgárainak mindenkoron kedvelt kirándulóhelyét. Ama helyszínt, ahol egykoron egy olyan matuzsálemi bükkfa állott, hogy sarjadásának idejét a szájhagyomány Mátyás király születésének évébe helyezte volt. A terebélyes bükkfát, annak 1927-ben bekövetkezett pusztulásáig a régi Nemzeti Színház művészei is szívesen keresték fel játékszüneti munkanapjaikon. Egy ilyen ünnepség alkalmával Schodelné Klein Rozália, a színház operatársulatának európai hírű tagja 1840-ben itt énekelte el Bellini Norma című operájának nagyáriáját. Ennek az eseménynek az emlékére nevezték el a fát Normafának. Az elpusztult Normafa helyett 1962-ben ültették el azt az új bükkfát, amely most a márványtábla mögött áll. Maga a tábla az új fácska ültetése után öt évvel került ki a Budapesti Művész és Opera Sportkör gondozásában. Felróva rá egyúttal Devecseri Gábor idevágó alkalmi költeményét is:

„Normafa, / hajdan, midőn itt lengett lombod a szélben, / ünnepi hegymászók víg dala szállt körüled. / Normafa, / majdanidőn lombod közt éled az ének / győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon.”


A szerző felvételei

A kirándulóhely egyúttal tájvédelmi körzet is. Itt kanyarog továbbá a 11,7018 kilométer hosszúságú Gyermekvasút a környék főbb kirándulóhelyeit — a Hűvösvölgyet, a Hárs-hegyet, a Szépjuhásznét, a Vadasparkot, a János-hegyet, Virágvölgyet, Csillebércet, valamint a Normafát és a Széchenyi-hegyet — érintve. Az a keskeny nyomtávú intézmény, amely a krónikák szerint 1948-ban fogadta első utasait. Ösvényeink mentében oszlopszerű határkövekre is bukkanunk az erdőben. 1880-ból. Továbbá egy kápolnára, az Anna-réten. Ezen építmény históriáját hirtelenében két forrásból is ízlelgethetjük. És míg salamoni döntésképpen az egyikről a fohászt olvasom fel fennhangon kicsiny csapatunk körében, az officinális másikról sem feledkezhetünk meg. Elvégre értékmentő vállalkozás mindkettő. A vonatkozó paramétereket ez utóbbiról körmölgetem… A kápolna, mely Szent Anna, vagyis Szűz Mária édesanyja tiszteletére épült 1825 és 1830 között, rendkívül népszerű zarándokhely volt. „Anna-napokon zarándoklatokat vezettek a kápolnához Budakesziről és az angolkisasszonyok zugligeti zárdájától. A második világháború után a kommunista munkásszervezetek nagygyűlésének eredményeképp a kápolnát 1952-53 körül lerombolták. Az újjáépítésre a rendszerváltás után, 1992-ben került sor a Budapest — Zugliget Egyesület megalakulásának 100. évfordulójára, a Salamin család segítségével, széleskörű társadalmi összefogás mellett.”

„A tölgyek alatt szeretek pihenni, hova el nem hat város zaja semmi” — jegyezte le gondolatait Arany János egykoron. Idéztetett. Akárcsak egy márványtábla, melyen az alábbi írás olvasható: „Itt állt s nézett szét Erzsébet drága királynénk, hol koronázott fő tán soha nem vala még, s mig itt elragadó látványon lelke merengett, érze országunk szive feléje dobog. Hódolatunk e hegyet nevezé Erzsébet oromnak, s fogják mig magyar él áldani lába nyomát.” Annál is inkább, mivel Erzsébet császárné és királyné őfelsége 1882. év április 30-án, május 16-án és október 9-én e hegyvidéken időzött. A János-hegyi Erzsébet-kilátó tövében fellelhető emléktáblát 2006. szeptember 17-én állíttatta fel újra Budapest XII. kerületének Hegyvidék Önkormányzata a renovált Erzsébet-kilátó átadásának első évfordulóján.

Igen. Tisztességes vargabetűvel újra visszatértünk korábbi kalandozásaink egyik színhelyére. „Mindössze” annyi módosítással, hogy ezúttal a vér szerinti utánpótlásomat is magunkkal hoztuk. Örömmel és dalolva. Dacára annak, hogy mire feljutottunk végre a város legmagasabb pontjának árbócán lobogó nemzeti trikolorhoz, ezúttal is utánunk lopódzott a hegyet, völgyet és gondolatot egyaránt béborító köd. Ugyancsak régi ismerősként köszönt ránk a fém hátlapú kisokos is. Olvasásra késztető apropót kínálva a születésétől a digitális világba csöppent és abban cseperedő nemzedék egyik, szívemnek kedves képviselőjének.

„Az 528 méter magas János-hegy már a kilátó megépülése előtt is kedvelt kirándulóhely volt, a legenda szerint innen tiszta időben a Magas-Tátra csúcsait is meg lehetett pillantani. Az 1847-ben megtartott dűlőkeresztelőn Pozsonyi-hegynek nevezték el (egy másik legenda szerint a XIX. században Pozsony váráig is el lehetett látni), de ez a név nem vált elterjedtté. A leghíresebb az idelátogatók közül Erzsébet királyné volt. […] Ő már egy fából épült kilátóból nézett le a városra. 1902-ben a szállodatulajdonosok ipartestülete húszezer forintot ajánlott fel egy új, kőből épített kilátóhoz, így tisztelegve Erzsébet királyné emlékének. Az építési munkálatok 1908-ban kezdődtek meg Klunzinger Pál és Schulek Frigyes közös tervei alapján. A kilátót 1910. szeptember 8-án adták át a nagyközönségnek. A környéket fokozatosan szépítették, a legfontosabb beruházás az 1926-ban megvalósított állandó díszkivilágítás volt, mely az első volt hazánkban. Ennek sikerén fellelkesülve világították ki később a Halászbástyát és az Országházát is. Az Erzsébet-kilátó kirándulók ezreit fogadta évenként a két világháború között, azonban az 1948-ban hatalomra kerülő diktatúrának nem illett bele az ideológiájába a nagy múltú épület, így mindössze egyetlen beruházást hajtottak végre rajta: egy hatalmas vörös csillagot erősítettek a legfelső szintjére. A csillag hatalmas súlya tönkretette a torony szerkezetét és le kellett zárni. Az épület a rendszerváltás után 2001-ben a Hegyvidéki Önkormányzat kezelésébe került. Az önkormányzat átfogó felújítási munkát végzett a kilátón, amely 2005 óta ismét a régi hangulatában fogadja a látogatóit.”

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A Normafától indulva
Riport
A Normafától indulva
Riport
Facebook

Támogatóink