Egy értékmentő vállalkozás méltatásához szobafogságunk hetedik munkahetének derekán kértem és kaptam írásos beleegyezést, majd az oldal létrehívójának és működtetőjének szakmai válaszlevele is megérkezett e-címemre. A messzi távolból.
A Nagybecskereki Borona, vagyis Nagybecskerek és a Bánság történelmi, valamint időszerű témákkal foglalkozó közösségi oldala napra pontosan 2016. november 3-án indult Sz. Szigethy Vilmos (1877—1956) író, újságíró, költő, szerkesztő és levéltáros gondolataira, illetve szakmai hitvallására építkezve. A Béga-parti kisvárosból kiindulva, ahová ő gyermekként került, később Budapest és Szeged is lakó-, illetve alkotóhelye volt. Ámbár tény, hogy életpályáját és munkásságát a világégések utáni, zavaros idők kollektív emlékezete mélyen elhantolta önmagában, mégis éppen ez a fajta amnézia óvhatta meg azt a XX. század második felében. Az esetleges beszennyeződéstől, hogy aztán napjainkban, az idő által konzerváltan kerülhessen újra az olvasó elé. Relatíve sérülésmentesen. Egyenesen a múlt század fordulójáról.
A pontosan behatárolt régióból kilépve a Nagybecskereki Borona szívügyének tekinti a Kárpát–medencei magyarság, illetve a diaszpórában élő magyarság szellemi/kulturális értékeinek felkutatását és hiteles bemutatását is. Az oldal követőinek száma eddig hozzávetőlegesen 4000 körül mozog, körükben jelentős számban vannak nem magyar ajkúak. A világ szinte minden földrészéről, Afrikát leszámítva. A naprakészen megújuló oldal tartalmát (patinás) fotók, tematikus írások és korabeli jegyzetek sora alkotja. Sokak számára egyfajta lelki terápiát nyújtó hazapillantások ezek! A Rózsa Sándort ábrázoló fotót például csaknem negyedmillióan tekintették meg.
A felvétel a Nagybecskereki Borona szellemi tulajdona
Mi tagadás, itt, a XXI. század elején egy teljesen új világ szabadult ránk. Egy olyan sodrásba csöppentünk bele, ahol a megosztott új információk legfeljebb 15 másodpercig érdekesek a fogyasztók számára. Az oldal működtetőjének szemszögéből ez külön kihívás, hiszen e tényekkel nemcsak magánemberként találkozik, de a visszaszámlálás kihívásainak szerkesztőként is eleget kell tennie.
Az oldal tevékenysége több ágon folyik, a munkával legteljesebben a már elkészült és publikált albumok „fellapozásával” lehet megismerkedni. Nagybecskerek történelmének felvázolása mellett a Bánságban születettek is fókuszba kerültek, meg a temesközi magyarlakta helységek, a hiteles krónikások vonatkozó munkáiba is betekintést nyújtva.
Az oldal szerkesztőjének kedvenc fotói a Nagybecskereken, Bégán zajló életről mesélnek. A városról, a folyóról, az életről. Különös hangulatot sugároz továbbá az eredeti nagybecskereki vármegyeház képe is, mely a Borovszky-féle monográfiában jelent meg. Egy még korábbi világot tárva elénk. Az oldalra felkerült legelső patinás fotográfia egyébként egy gyerekcsoportot ábrázol Nagybecskerek főterén. (Az érdeklődők felkereshetik a Facebook-oldalt.)
A Nagybecskereki Borona szombatonként a Kárpát-medence különböző pontjain barangol, másnap pedig Muzsikaszó-vasárnap van. Nóta csendül. Szívküldi a messzi távolból.
