Papp László, Bácskossuthfalva Helyi Közössége elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelét, a külhoni magyarsághoz intézett köszöntőjét, melyben kifejtette, hogy szívekbe írt parancs lett ennek a napnak a megünneplése mindenhol, ahol magyarok élnek.

— Bárhogy is forduljon a sors kereke, ez a nap 177 éve ösztökél bennünket arra, hogy a legszebb reményeinket is magunkra öltsük ünnepi viseletünkkel és a kokárdánkkal együtt. Így idézzük fel ma is azt a páratlan tisztaságú pillanatot, amely különleges helyet foglal el a világ forradalmainak dicsőséges sorában. Emlékezzünk hőseire, a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra. Hitték, hogy az élet célja a boldogság, ehhez pedig a legfőbb eszköz a szabadság — írta levelében Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke is felszólalt:

— A ’48—49-es magyar forradalom és szabadságharc a kor európai forradalmainak sorában annak szerves részét képezte, ugyanakkor példátlanul sikeres volt. Olyan eredménysorozat, amelyet más nemzet nem volt képes felmutatni, a legszebb nemzeti ünnepünknek tartjuk március 15-ét. Egyben ez a legvajdaságibb nemzeti ünnepünk is. A történelmet mai szemmel csak úgy tudjuk értelmezni, mintha holdfényben látnánk a történéseket. Március 15-e üzenete, 177 év távlatából, 2025 márciusában is időszerű és érvényes. Ahogy Pásztor István elnök is mondta egykor az 1848—49-es forradalom kapcsán egy beszédében: A lényeg az, hogy közösen és jó döntést hozzunk. Jónak és közösnek csak az számít, amivel megtartjuk erőnket, haladni tudunk, és nem adunk fel semmit abból, amiért a márciusi ifjak az életüket adták. A szabadságharc hősei nemcsak katonák, politikusok és költők voltak, de voltak köztük tanítók és földművesek, olyan emberek, mint mi, akik emlékezni gyűltünk össze, akik éljük a vajdasági mindennapokat. Mert a szabadság mindig a hétköznapokból születik. Nem várjuk azt, hogy mások kiharcolják nekünk, hanem nekünk kell érte nap mint nap tenni. A forradalmárok tudták ezt, és vállalták. Példájuk kötelez minket is, mindig van miért küzdeni és harcolni. Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga.

Az ünnepség végén a jelenlevők megkoszorúzták a Kossuth-szobrot, mely 1896-tól 1918-ig állt a falu központjában. 1994-ben újra méltó helyére került, azóta a megemlékezés és a tiszteletadás helyszíne, őrizve és jelképezve a vajdasági magyarság történelmi múltját.