A Körhinta és a Bánk bán Belgrádban

A Körhinta és a Bánk bán Belgrádban

A két produkció 2018. november 23-án és 24-én este a belgrádi Nemzeti Színházban mutatkozik be, melyet magyarul, szerb felirattal tekinthetnek meg a nézők.

A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkcióját a Körhintát 2015-ben mutatta be a Nemzeti Színház Vidnyánszky Attila és Zsuráfszky Zoltán társrendező-koreográfus rendezésében. A Bánk bán 2017 óta gazdagítja a Nemzeti Színház repertoárját, melyet Vidnyánszky Attila rendezett. A két produkció 2018. november 23-án és 24-én este a belgrádi Nemzeti Színházban mutatkozik be, melyet magyarul, szerb felirattal tekinthetnek meg a nézők. Mind az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház (SNP), mind a Belgrádi Nemzeti Színház már szerepeltek a Nemzeti Színház MITEM fesztiválján, s ezáltal is válaszolunk azokra a meghívásokra, melyek elsősorban a Belgrádi Nemzeti Színházból érkeztek. Ezzel együtt megszületik majd egy olyan együttműködési szerződés, mely a belgrádi és a budapesti Nemzeti Színház további együttműködését is fémjelzi. A belgrádi Körhinta előadást Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere is megtekinti.

 

Körhinta szinopszis

Szerelem, föld, házasság, érdekek. Vajon melyik a fontos? A fiatalok boldogsága, vagy hogy — évszázadok paraszti törvénye szerint — egyesüljenek a birtokok, amelyek majd megélhetést jelentenek egy új család számára. Szerelem? Lehet-e a pillanat boldogságára jövőt építeni? Erősebb a társadalom, a „földhöz a föld törvénye”, a józan ész, mint két ember egymás-akarása? 

Vidnyánszky Attila rendező számára a történet személyes és társadalmi szála közül elsősorban a személyes a fontos. A szerelem ereje, hatalma, és a beteljesülő szerelemben a jövő lehetősége… Mindazok, akik látták a János vitéz és a Johanna a máglyán rendezését, megtapasztalhatták, hogy Vidnyánszky az érzelmek sodró erejét grandiózus színpadi kompozíciókban viszi színre. A nagyszerű szereposztás mellett a produkció dinamizmusáért a Magyar Nemzeti Táncegyüttes felel… Újra műfajokat átívelő, a prózát, a táncot, a zenét egyesítő költői színházi előadás született a Nemzetiben.

 

Bánk bán szinopszis

Katona József hősének „mindössze” annyi volt a vétke — s azért lett „végsemmiség az ítélete” — mert „hitveséhez és gyermekihez” kötő tündéri láncaitól szabadulva próbált megfelelni politikusi kötelességének. Nem a morál, nem a jog, hanem a szeretet törvényével szegült szembe. Ebben a szükségszerűen kudarcba fulladó vállalkozásban látta meg Katona a világa rendjéért lelki javairól lemondani kényszerülő modern ember tragédiáját — írja Kulin Ferenc a Bánk bánról, amely a Csongor és Tünde, valamint Az ember tragédiája mellett a magyar drámairodalom klasszikus alapműve.

Katona József a dráma ősváltozatát 1814-ben kezdte írni, nyomtatásban 1820-ban Kecskeméten jelent meg, az ősbemutató — amelyet Katona már nem élhetett meg — 1833-ban Kassán volt, Melinda szerepét Déryné alakította. Pesten 1834-ben mutatták be, a Nemzetiben először 1839-ben adták. 1848. március 15-én a díszelőadás a Bánk bán volt. A forradalmat követő elnyomás évei után, 1858-tól vált a mű a Nemzeti és más színházak repertoárjának népszerű és kötelező darabjává. Erkel Ferenc operát írt a drámából (a librettó Egressy Béni munkája), az ősbemutató 1861-ben volt a Nemzeti Színházban.

Vidnyánszky Attila korábban a darab drámai és operai változatát is megrendezte már. Katona drámáját 2002-ben állította színre a Nemzeti Színházban. Ez az előadás — a cselekmény hátterében zajló polgárháború expresszív megjelenítésével — igencsak megosztotta a közönséget, szélsőséges indulatokat is kiváltott. Ugyancsak merész vállalkozás, zenetörténeti jelentőségű esemény volt az ős-Bánk bán megrendezése 2008-ban a debreceni Csokonai Színházban. Ez Erkel Ferenc eredeti zenei konstrukcióját és Egressy Béni eredeti librettóját vette alapul, ami 1861-ben még sokkal közelebb állt Katona drámájához.

Vidnyánszky Attila a Bánk bánt kamaraszínházi produkcióként kívánja színpadra állítani. Ez a forma mindenekelőtt arra adhat alkalmat, hogy közelebb hozza a közönséghez a drámai összeütközést, a „végsőkig feszült indulatok nyelvét”, mely Szerb Antal szerint ebben a darabban „az első intonációtól az utolsó szóig magával ragad”, kiváltva a klasszikus tragédiákra jellemző katarzist. Ez a fajta megközelítés annak is a próbája lesz, hogy a mai fiatal generáció számára lehet-e még úgy tolmácsolni a darab személyek közötti konfliktusrendszerét, hogy ez egyúttal a nemzeti sorskérdések iránt is fogékonnyá tegye őket, nemcsak a múlt, hanem a jelen vonatkozásában is.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Színház rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink