Hszi Csin-ping május 5-étől 10-éig Európában járt, három országgal három jelentősen eltérő tárgyalást folytatott, egy dolog azonban közös volt: mindenhol a legnagyobb tisztelettel fogadták, hiszen világos, hogy a jelenlegi országvezetők között az ő befolyása a legnagyobb.
Az egyedüli európai hatalom
Emmanuel Macron francia elnöknek az elmúlt hónapokban tett megnyilatkozásait figyelve két dolog világosan kifejezésre jutott. Egyrészt az, hogy Franciaországnak van katonai képessége, és azt a saját érdekeinek megfelelően fogja használni. Másrészt többször leszögezte, hogy részt akar vállalni Oroszország legyőzésében. Az utóbbi kérdésben éles kirohanásokat is tett, és olyan megoldásokat villantott fel, amelyek aggodalomra adnak okot. Az, hogy katonákat küldene Ukrajnába, egyúttal azt is eredményezhetné, hogy a konfliktus még több országot rántana be az eddigi két résztvevő mellé, és akár világháborúvá is válhatna. Hiszen már most is hatalmas probléma, hogy Ukrajnában külföldi „tanácsadók” működnek.
Mindezek alapján sejthető, hogy a két államfő világpolitikai témákról tárgyalt. Bár Hszi elnök Macron tavalyi látogatásánál világosan értésére adta, hogy a szuverén francia elnököt tekinti partnernek, és nem az Európai Parlament elnökét, Ursula von der Leyen asszonyt, utóbbi azonban mégis részt vett a hivatalos megbeszéléseken. Vélhetően nem az ő jelenlétében tárgyalt a legfontosabb témákról a két elnök, hiszen nem csak a tárgyalóasztalnál beszélgettek.
A tárgyalás utáni közleményében Macron elnök a globális Nyugat elvárásaihoz igazodva mondta, hogy Kína ne segítse Oroszországot, tartsa tiszteletben a nemzetközi kereskedelem szabályait és az emberi jogokat, ami az ujgurokat illeti. A sajtóban azonban az is megjelent, hogy Macron olyan európai politikát akar, amelyben sem a kínai, sem az amerikai elvárásokhoz nem kell tartania magát. Éppen ez az utolsó kijelentés a lényeges, hiszen Kína részéről nincs is olyan elvárás, hogy Franciaország bármiben kövesse, viszont az USA folyamatosan nyomás alatt tartja az európai kormányokat, a franciát is. Az európai középhatalmak közül (hiszen nagyhatalmak már nincsenek Európában) csupán a franciáknak van merszük kimondani, hogy nem kérnek a „jótanácsokból” semmilyen oldalról, vagyis az USA felől sem.
Hszi elnök azt domborította ki, hogy jó kapcsolatban van a két ország, noha más az államberendezésük, és hogy ez nyugalmat hoz a „turbulens” világba. Az, ami még biztos, hogy a kínai elnöknek az orosz elnökkel való márciusi tárgyalásai után volt mondanivalója a majdani lehetséges békéről. Erről egy hivatalos tervezetet is írtak már Kínában.
Egyébként a kínai elnök Franciaországba a diplomáciai kapcsolatok felvételének 60. évfordulójára érkezett feleségével, akinek fényűző ajándékokat adott a francia elnök. (Magyarország már hetvenöt éve kapcsolatban van a Kínai Népköztársasággal.)
Fotó: Tanjug
Szerbia egészen más eset
Franciaország után Hszi Csin-ping elnök két napra Szerbiába érkezett. Itt óriási várakozással tekintettek erre a látogatásra, hiszen Kína támogatja Szerbiát mindkét stratégiai céljában, azaz Koszovó ügyének rendezésében és a Szerbiát elítélő biztonsági tanácsi állásfoglalás(ok) ellenében is. Érdekes, hogy a francia elnök is ezekben a napokban jelentette be, hogy blokkolni fogja az Európa tanácsi szavazást Koszovó felvételéről.
Noha Kína és Szerbia szinte összemérhetetlen a lakosságát, gazdaságát és egyéb paramétereit illetően, Hszi elnök mindvégig korrekt, kimért módon viselkedett, semmilyen nagyhatalmi gőgöt nem mutatott. Sőt, mint egy jóbarátnál, két napot is eltöltött az országban.
Szerbiának nemcsak politikai okok miatt volt fontos ez a találkozó, hanem gazdasági szempontból is. A nagy távolság ellenére a kínai befektetések jelentősek mindkét országnak, Szerbia ugyanis az egyik végpontja a kínai „Egy Övezet, Egy Út” tervnek, másrészt Szerbiában néhány igazán fontos dolog van, bányakincsek, közöttük is a lítium. A szerbiai ellenzék egy része úgy értékeli, hogy Kína nem is igazi barát, mert csak a nyersanyagok érdeklik. De nem csak erről van szó, Szerbia és Kína számos más megállapodást írt alá, egyebek között szabadkereskedelmi egyezményeket, ami Szerbiának fontos, hiszen el tudja helyezni mezőgazdasági termékeit a Szerbia szempontjából végtelen kínai piacon. Ezenkívül informatikai és csúcstechnológiai egyezményeket is hitelesítettek. Ilyen értelemben tehát Szerbia függetlenebb lett az EU politikájától, és az egész összképet nézve politikai és gazdasági téren is növelte a mozgásterét. Vučić elnök Hszi elnökkel való hosszas kézfogása hálával teli volt.
Fotó: Tanjug
Magyarország: egy barát az EU-ból
Az elmúlt éveket figyelve Magyarország helyzete az EU-ban egészen különleges, szinte mindenben pellengérre állították, pénzügyileg zsarolták, de így is talál kiutat. Persze jó lenne belesimulni az unió politikájába, de ez lehetetlen, hiszen Magyarországon még mindig az anya nő, az apa férfi, és a társadalom alapja a család. Ezenkívül nem akar háborút, ahogy Kína sem. Magyarország nem akar kimaradni a globális kereskedelem hasznos folyamataiból sem, és Orbán Viktor miniszterelnök megfogalmazása szerint nem akar kompország lenni két tömb peremén, hanem azt szeretné, hogy Magyarországon találkozzon a Nyugat és a Kelet. Ami már részben működik is.
Érdekes megfigyelni, hogy Magyarországon is, mint egy jóbarátnál, két napig maradt Hszi elnök, és tizennyolc egyezményt írtak alá — Hszi elnököt mintegy 400 üzletember is elkísérte útjaira —, köztük olyan fontosakat is, mint a nukleáris együttműködésről szóló, de más, a szerbiai megállapodásokhoz hasonlókat is. Hszi elnök és Orbán Viktor régóta ismerik egymást, ám a sajtótájékoztatón Orbán miniszterelnök nagyon ügyelt minden szavára, semmilyen rögtönzésnek nem volt helye. Fontos volt kimondania, hogy a Kínai Népköztársaság a világrend egyik tartóoszlopa, sőt, odáig ment, hogy kijelentette: Kína meghatározza a világgazdaság és a világpolitika menetét.
A kínai és a magyarországi politika is, ami a két ország közötti kapcsolatokat illeti, teljesen racionális, kínai részről üdvözölték a magyar keleti nyitás politikáját, és több jelentős együttműködést is megemlítettek. Az egésznek a summája Kína szempontjából az, hogy Magyarország Kína barátja az EU-n belül. Az EU nem akadályozhatja meg Kína gazdasági jelenlétét, hiszen nem is az a lényeg, hogy árukat hozzanak, hanem az, hogy beruházásokat (tavaly az összes beruházás háromnegyede érkezett Kínából). Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon is rendkívül udvarias volt a kínai elnök, semmilyen nagyhatalmi nyomást nem sejtetett.
Fotó: MTI
Tehetséges politikusokra és bölcs államférfiakra is szükség van
Hszi elnök európai útja egy józan lépés volt egy irracionálisan működő világban. A franciákkal a világpolitika döntő kérdéseiről tárgyaltak, Kínában azonban képesek megérteni és elemezni a kis országok érdekeit is, aminek a következménye a kölcsönösen hasznos cselekvés, sőt, ebben az esetben Szerbia és Magyarország együttműködésének fejlődése is.
Azt hiszem, hogy Kína mint világhatalom politikája még akkor is hasznos, ha Kína nem egy tökéletes állam, és a kisebbségi jogok megléte sem tökéletes — ám ki van abban a helyzetben, hogy bírálja és kioktassa az 1,4 milliárd lakosú országot? Egy ilyen állam igazgatása hatalmas feladat. A lakosság munkához és keresethez, valamint élelmiszerhez való juttatására vajon ki jelentkezne be „szervezőnek”, azaz kormány- és államfőnek? A kínai politikai kultúra rendkívül kifinomult és mély. A világtörténelemben szinte mindig a legnagyobb, legnépesebb és legfejlettebb ország volt — a XIX. és a XX. század ebben kivételnek számított. Hszi elnök látogatása Franciaországban, valamint a Szerbiával és Magyarországgal aláírt egyezmények azt mutatják, hogy a multipoláris világ már realitás.
Fotó: MTI
