Az eseményen jelen volt Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, Bájity Borisz, a VMSZ alelnöke, Ótott Róbert, a Tartományi Kormány alelnöke, tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi — nemzeti közösségi titkár, Hugyik Richárd, az MNT Végrehajtó Bizottságának tagja.

A mai Híd irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat azonos nevű elődjét baloldali fiatal írók és értelmiségiek alapították. 1934 májusában jelent meg először Szabadkán, és ma már a Kárpát-medence leghosszabb ideje létező magyar periodikájának számít. Hosszas fennállását számos megújulás, újrakezdés és változás követte. Olyan neves, vajdasági magyar és anyaországi írók, költők műveit is közreadták benne, mint például Bori Imre, Fehér Ferenc, Illyés Gyula, Németh István vagy Weöres Sándor, Petri György, Esterházy Péter.

Bordás Győző, Toldi Éva, Berényi Emőke, Faragó Kornélia, Sági Varga Kinga a 90 éves Híd folyóiratot méltatták

A 90 éves jubileum köré épülő programot Sági Varga Kinga, a Híd főszerkesztője nyitotta meg. Ebben a folyóirat hosszú történetét taglalta a történelmi események és egyéb körülmények kereszttüzében.

— Hidat verünk, a régi és az új kontúrja, az idősebb és az ifjú életfelfogása közé, mert meggyőződésünk szerint az ifjúságnak nem az a feladata, hogy romboló csákánnyal rohanjon mindannak, amit a régiek építettek, hanem az, hogy a munkát ésszel és erővel, a saját és az eljövendő nemzedék igényei szerint folytassa — idézte a főszerkesztő az alapítás elveit. Lapunknak nyilatkozva a múlt eseményei mellett a jövőképét és reményeit is megosztotta velünk. — A Híd igen hosszú múltra tekint vissza. Indulásakor inkább a mozgalom jellege dominált. A II. világháború alatt megszüntették, majd a háború utáni újraindulása után, még pontosabban az ’50-es években következett be az a váltás, amelytől számítva az irodalom nagyobb térnyerése figyelhető meg a lapban. Majd később, a ’70-es években egyre több tanulmány, kritika, esszé jelent meg, mely új dimenziókkal gazdagította a korábbi, egyre magasabb esztétikai minőséget közvetítő folyóiratot. Nagyjából akkor körvonalazódott az a műfaji arculat, amely ma is érvényben van, s úgy gondolom, érdemes is megtartani, tehát az irodalmi dominanciát, megfelelő tér megadásával a művészeti és társadalmi kérdéseknek, társadalomtudományi alkotásoknak. Napjainkban régi-új problémákkal szembesülünk intézményi szinteken, a folyamatos elvándorlás demográfiai mélypontot eredményezett, mely a ’90-es évek háborújában meginduló masszív elvándorlási hullámmal kezdődött, illetve ma is jelen lévő tendencia. A fiatalok külföldre mennek, ennek pedig logikus következménye, hogy kevesebb potenciális szerzőnk marad. Egyúttal úgy vélem, az írói meghasonlások sora (emberi és politikai vonatkozásban) is kihívások elé állítja intézményeinket, folyóiratunkat. Magam is a Híd Kör, egy fiatalabbnak számító alkotócsoport tagjaként, aki tizenöt évvel ezelőtt éppen a Hídban kezdett el publikálni, azt remélem, hogy meg tudom szólítani azokat a fiatalokat, akik eddig is jelen voltak a Híd hasábjain, és kemény magját alkották a jelenlegi szerkesztőségnek és alkotógárdának, és azokat is, akik most bontogatják szárnyaikat, hiszen egy folyóirat csak akkor tud életben maradni, esztétikai és szakmai értékeket közvetíteni, ha az új és friss minőségi hangokat is bevonzza. Azt is tudni kell, hogy a Híd kiadója a Forum Könyvkiadó Intézet, és egy-egy lapszám megjelenésének anyagi vonzatai vannak. A Híd dinamikája, folyamatos megjelenése támogatások és anyagi keretek függvénye. Ha ezek rendelkezésre fognak állni, bizakodó vagyok folyóiratunk jövőjét, fennmaradását illetően.

Az ünnepi rendezvény közönsége

Ezután a Híd egykori főszerkesztői és munkatársai tartották meg előadásukat. Faragó Kornélia a folyóirat történetének változásairól értekezett. Kitért a különféle képzőművészeti és zenei irányzatokra is, valamint a magyar—szerb kulturális kapcsolatokra, illetve az új művészeti elemekre. Bordás Győző a Híd XX. századi történetének bizonyos részleteibe vezette be a hallgatóságot. Miután saját, a folyóirathoz való kötődéseit is felidézte, a jubileumokat, az újraindítást követő éveket, illetve az új munkatársak feltörését is megemlítette. Kiemelte, a Híd egyedi, hiszen Szerbia területén a folyóiratok közül elsőként tudott újraindulni, ami ma az egyetemes magyar irodalomban is kimagasló eredménynek számít. Toldi Éva pontosan negyven éve kezdte meg pályafutását a Hídban. Érdekességként kiemelte, a periodika nevét Sarló Győri Dezső művéből kölcsönözték, melynek jellegzetességeit és megalakulásának körülményeit vizsgálta beszámolójában. A kulturális fordulatok, valamint az eszmeterjesztés és a politikai szerepvállalás nagy hatással volt a folyóiratra, hiszen a II. világháború idején betiltották, s 1950 után kezdett irodalmivá válni. Az előadók közül utolsóként Berényi Emőke szólalt fel, aki a tizenöt éve megalakult Híd Kör eseményeire emlékezett. A fiatalok toborzása miatt ez kiemelkedő eseménynek minősült a folyóirat életében, hiszen ez volt a beavatásuk az irodalomba, emellett pedig a lap megmaradását is elősegítette. A Híd tehát a matuzsálemi kora ellenére belátta a változás szükségét. Az előadások közben a Híd írói és költői vers- és prózaperceket tartva olvastak fel műveikből.

A Forum Könyvkiadó Intézet évzáró ünnepségén díjátadót is rendeztek. Az egybegyűlteket Juhász Bálint köszöntötte, aki méltatta a Forum és a Híd sikereit, kiemelve annak a pályázatokon és az egyéb rendezvényeken való részvételét. A Vajdasági Magyar Művészeti Díjat Janovics Erika jelmez- és bábtervező, látványtervező iparművész kapta egyedi alkotói tevékenységéért. A Forum Képzőművészeti Díjat a törökkanizsai Kulturális Zóna civil szervezet vehette át hiánypótló szerepvállalásáért a kulturális és a képzőművészeti életben. A Híd Irodalmi Díjat Sándor Zoltánnak adták át az Apátlanok című novelláskötetéért.

A rendezvényt és az ünnepélyes díjátadót Dávid Csilla fotókiállítása, valamint Ábrahám Máté és Dudás Virág Ervin cselló- és hegedűjátéka tette felemelőbbé. A jelenlévők a Híd eddig megjelent számait is megtekinthették.