Mottó: magunkat adva szerezzünk örömet magunknak és mindenki másnak
Május 26-án, pénteken, az óbecsei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület zsúfolásig megtelt kistermében, mintegy száz érdeklődő jelenlétében tartották meg a Hírvivő c. katolikus hetilap első élőújságját. Óbecsét, az élőújság házigazdáját, ft. Fuderer László, ft. Pósa László és ft. Péter Antal képviselték. A vendégeket: ft. Utasi Jenő, felelős kiadót, Dobó Tibor főszerkesztőt, Kónya Lívia szerkesztőt, lektort és korrektort, valamint Kovács Szöszill újságírót ft. Pósa László köszöntötte. Mint mondta, Isten valóságát szavakban rögzítjük, Isten valóságát csak szavakkal lehet átadni. Egy katolikus hetilap a legértékesebb valóságot, magát az igazságot közli, ezért nagy felelősség terheli azokat, akik szerkesztik, közreadják. Ebben rejlik a lap és az élőújság értéke.
A Hírvivő már ötödik éve kerül minden héten az olvasó elé és nyújt betekintést az egyház történéseibe. 2002 pünkösdjén indították útjára. A média rengeteg hírrel, sok esetben szenzációs események leírásával halmozza el az olvasót. A Hírvivő pedig, ahogyan Utasi atya fogalmazott, jó híreket szeretne közvetíteni. Eredetileg folyóiratnak képzelték el, havi egyszeri megjelentetéssel, aztán mégis a hetilap mellett döntöttek, mert így frissebb hírekkel szolgálhat. Szerkesztőre, lektorra, korrektorra, a Biblia ismerőjére, Kónya Líviában találtak. Az első szám vezércikkét, Jézus, segíts! címmel, ft. Utasi Jenő írta. Visszapillantva a kezdetre és a visszajelzésekre, úgy értékelte, hogy a gondviselés vele volt. A szónak valóban nagy súlya van, az emberek értékelik.
Dobó Tibor atya szerint a lapnál a legnagyobb szerep Kónya Líviának jutott. Ő végzi el a kiadással kapcsolatos munka oroszlánrészét. A főszerkesztő a lap szellemiségére hivatott felügyelni. A szentírási olvasmányokkal kapcsolatos elmélkedésekről ír, és hétről hétre a vezércikk is az övé, melyhez a témát az életből meríti. Sajnálatát fejezte ki, hogy még mindig vannak olyan helyek, ahol a Hírvivőt nem ismerik. A paptestvérek figyelmét szeretné felhívni arra, hogy rendeljék meg a lapot, és bízzák az olvasókra létjogosultságát. A tervek között szerepel a példányszám és az oldalszám növelése és természetesen a tartalmi szint állandó emelése.
Kónya Lívia a lap felépítéséről, a szerkesztésről beszélt. Tevékenységét a Hírvivőnél Istennek tetsző munkának tekinti, és ha megterhelő is néha, szeretettel végzi, kedvet és lelkierőt az anyanyelv szeretete is ad hozzá. A lap főleg a nagybecskereki és a szabadkai egyházmegye életéről, híreiről tudósít, de betekintést nyújt az anyaországi eseményekbe, különösen az összmagyarságot érintő történésekbe és a világegyház híreibe is. Külön figyelmébe ajánlotta az olvasónak a lap második oldalát, az igeoldalt. A hazai történésekről, mint mondta, az olvasók küldenek írásokat, a megjelentetés reményében, vagy azért, hogy közöljék észrevételeiket a szerkesztőséggel.
Utasi atya az élet vidámabb pillanatait is megosztotta a jelenlevőkkel. Az újságíróknak van védőszentje, de ahogyan mondta, ördöge is. Akik írással foglalkoznak, tudják, hogy hiba pedig akaratlanul is becsúszik. Egypárat megemlített. A buzgó munkatárs pl. mozgókép helyett mozgópépet, felvétel helyett fejvételt, béke helyett békát írt a cikkébe, amelyet az olvasónak szánt. Szerencsére Kónya Lívia idejében reagált, így a megkérdőjelezhető szöveg nem került be a lapba. Dobó atya nagy szeretettel gyűjti a kis hittanosok aranyköpéseit. Sokat beszél velük, tanítja őket, szemléletes példákkal igyekszik emlékezetükbe vésni az elengedhetetlen tudnivalókat. Aztán a kis nebulók elképesztő válaszaikkal adják vissza tanítómesterüknek a megtanultakat.
A lap első élőújságjának hangulatát Lengyel Ildikó és Kovács Lilla tették ünnepélyesebbé zenével és énekkel. A hálás közönség hosszan tartó tapssal jutalmazta meg őket.