A regényeiben nyelvtörténeti ínyencségeket felvonultató írónővel harmadik kötetéről Sági Varga Kinga, a Forum szerkesztője beszélgetett. Bevezetőjében elmondta, a regény tizenegy fejezetből áll, ezek fiktív dokumentumokra, levéltári jegyzetekre, levelekre, telekkönyvekre épülnek. Nagyon sajátos nyelvezettel találkozunk, a szerző érdekesen él a nyelv nyújtotta lehetőségekkel. „Eszméletlen közelségbe viszi az olvasót a nyelv működéséhez...” — idézte Barlog Károly kritikus a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet könyvajánlóján közölt véleményezését.

Vasagyi Mária elmesélte, hogy történetein keresztül a nyelv alakulásfolyamatát tárja olvasója elé 1313-mal kezdődően. Autentikus nyelvezetről nem beszélhetünk, hiszen nem tudhatjuk pontosan, milyen volt a nyelv a 14. században, vidékünkön hogyan beszélték. Ahhoz azonban, hogy egy 14. századi ember gondolatait nem reálisan, de legalább megközelítőleg reálisan írhassa le, egy, a maitól egészen eltérő nyelvet kellett alkalmaznia. A dilemmát úgy oldotta meg, hogy középkori, régies kifejezéseket használt, de az interpunkció a jelenlegi helyesírási szabályoknak felel meg. Például az első és a második fejezetben barokk nyelvezettel él.

A műben szereplő Ház ma is létezik, mindössze nyolcvan lépésnyire a bemutató helyszínétől, a Magyar Polgári Kaszinótól. Valóság és fikció ötvözete tehát a regény, amelynek történelmi szálait az irodalmi, a képzőművészeti, a zenei utalások teszik érzékletesebbé. A könyvbemutatón inkább az utóbbiakról esett szó. A házban ugyanis nemcsak Bach, Debussy, Strauss és Mahler szerzeményei csendülnek fel, hanem felhangzanak szerb hősi énekek is, valamint a háborús bűnös, Arkan Ražnatović nejének, Cecának a zenei torzszüleményei is. Hol az író édesapjának „csodahegedűje” szólal meg, hol pedig különféle zenekarok próbálnak a házban. Hangszimbolikát rejt a kötet címe is, hiszen a fá-bé-lá-dó-mi egy dallamsor. Szimbólumokban nincs hiány, a regény visszatérő motívuma a ház udvarán lévő kút, káváján az üzenettel: „Aki e kútból iszik, annak minden szavát elhiszik.” Vasagyi Mária elmondta, hogy az olvasóra bízza, mennyit hisz el a félig valóságos, félig fikciós regényből. Egy biztos, Harmath Elemér, az egyik fontos alakja a regénynek, fejezetenként, sőt fejezeteken túl is visszatér a városba, hogy ellenőrizze, hol tart a közösség műveltségi szintje, mert: „…azután is van folytatás, csak nem tudjuk, milyen. De keress a mi után olyan hangot, ami a befejezettség érzését kelti! A fá, válaszoltam. Igen, helyeselt apám, de akkor újra kezdődik a dallamsor, és sose lesz vége, tette hozzá.”

A könyv fülszövegéből vett idézetet és a teljes tartalmat ügyesen támasztja alá képileg a borító, amely Kőműves Zoltán fényképeinek felhasználásával Csernik Előd műszaki szerkesztésében készült.

Győrfi Klára előadóművész olvasott fel részletet a regényből. Sági Varga Kinga végül a készülő új kötetről kérdezte a szerzőt, sikertelenül, Vasagyi Mária ugyanis nem árult el egyetlen részletet sem arról, hogy min dolgozik, miről szól majd az új „rege”.