Nagy Szent Gergely pápa

Március 12-e, Gergely napja a középkorban sokfelé tavaszkezdő, melegváró nap, a Julianus naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség volt. Emellett azonban Gergely az iskolások pártfogója is. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 820-ban elődjének, az iskolák alapítójának és a gregorián éneklés megalapítójának, Nagy Szent Gergely pápának tiszteletére. Nem elhanyagolható ünnep ez számunkra, a Délvidéken élő keresztény magyarok számára még akkor sem, ha a hozzákapcsolódó tárgyi ismeretek és néprajzi vonatkozásai elhalványultak is, hiszen ennek következtében állíthatták most iskolás gyermekeink elé az életterünktől tájidegen Szent Száva példáját. Pedig mennyivel gazdagabb üzenetű hagyományt idéz a 604 márciusában elhunyt iskolaalapító patrónushoz, I. Gergelyhez kötődő ünnep. A Gergely-naphoz szerte Európában felvonulások, diákünnepségek kapcsolódtak. Nálunk, az egykori Magyarországon Eötvös József általános és kötelező népoktatásról szóló törvénye (1868) előtt nem volt kötelező iskolába járni, a tanulókat a tanítók toborozták. Ehhez fűződik tehát a mi Gergely-napi népszokásunk, ami nem egyéb, mint diáktoborzás, valamint adománygyűjtés az iskolák és tanulói számára. A diákság házról házra járva énekszóval, kántálással hívogatta társait az iskolapadba, miközben a lakosság mindenféle jó étkekkel halmozta el őket. A XVI. században már általánossá vált, hogy a diákok nemcsak maguknak, hanem tanítóiknak is adományokat gyűjtöttek.
A Gergely-járók a katonai toborzás mintájára rangot viseltek, így az egyik fiú Gergely pápát személyesítette meg. Mögötte haladtak a püspökök és a katonák. Jellegzetes ruhadarabjuk a papírból készült csúcsos süveg, rengeteg szalaggal. Kosarat, nyársat is vittek az adományok számára és buzgón énekelték a verseket, amelyeket rendre ezzel: ,,Hogyha nem adhattok/ az útra deákot/ házatokból,/ papirosra valót/ adjatok, adományt/ javatokból,/ hogy Isten áldása/ és szent áldomása/ házatokon/ maradjon mindvégig.'
A diákok életének szükségszerű velejárója volt, hogy kéregetéssel teremtsék meg tanulásuk anyagi alapjait már akkoriban is, amikor a tanévkezdés a Gergely-nap körüli időszakra esett, az őszi, szeptemberi tanévkezdés ugyanis csak az 1860-as évektől vált általánossá.
Penavin Olga 1988-ban közzétett gyűjtésének tanúsága szerint a Mura-vidéken, Göntérházán még élő népszokás a Gergely-járás. Felpántlikázott kalappal indulnak a Gergely-járók. A pántlikát a rokon lányoktól kapják. A csoport vezetője fakardot visz, melyre egy darab paprikás füstölt szalonnát tűznek. Kosarat és erszényt is hordanak magukkal. A 3-5 tagú csoport 7-8. osztályosokból kerül ki. A népszokás 1895-re nyúlik vissza, amikor bevezették a kötelező népoktatást. A korabeli tanító szervezte meg, hogy népszerűsítse az iskolát. A házaktól gyűjtött tojást a tanítónak vitték, aki rántottával kínálta a Gergely-járókat. Ma már a tanító nem fogadja el az adományokat, így a gyerekek osztják el egymás között a tojást és a pénzt.
Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére. Szlavóniában Gergely és József napja között vetették a lent. Topolyán és környékén pedig ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.