Emlékezetfrissítésként elmondhatjuk, hogy a Fortnite 2017-ben jelent meg, és már friss formájában is szép játékosközönséget gyűjtött maga köré. A két évvel ezelőtti cikkünkben 350 millió aktív játékosról számoltunk be, viszont azóta 650 millió regisztrált játékost szerzett, és egy frissebb adat szerint ez év augusztusában 222 millióan indították el a játékprogramot. A Steam webáruház a 100-200 000-es adatokat is szívesen közzéteszi a rekordszámú egyidejű online játékosról, ezt a játékszoftvert azonban átlagosan 1-től 3,5 millióan nyüstölik napi rendszerességgel. Mondanom sem kell, hogy ezek az adatok őrületesek. De hogy minek tudható be a játék sikere?

Forrás: uhdpaper.com

Nos, egy OG játékos (szleng, a jelentése original gangster, melyet azokra a felhasználókra értenek, akik az elsők között próbáltak ki egy-egy terméket a megjelenése után) azt mondaná, hogy a Fortnite-ra rá sem lehet ismerni, és hogy sokkal rosszabb, mint valaha, és egy óriási szemétrakás, hogy csúnyábbakat ne mondjunk, de nyugi, ők mondanak. Ezek a játékosok azonban folyamatosan visszatérnek, és tovább pörgetik ezt a szerintük megkérdőjelezhető minőségű játékszoftvert, ami, valljuk be, álszenteskedés. Ilyenkor jut eszembe a Counter-Strike (röviden CS) 1.6, melyben a játékosok az összes informatikaórán vagy a teleházakban csak a Dust2 nevű pályán akartak lövöldözni, és nem volt ez másként az online térben sem. A CS-t fejlesztő VALVE ezért a következő verzióba, a Source-ba is betette ezt a pályát. A játékosok örültek. Erre jött a Global Offensive, melybe ismét bekerült. Most meg már a Counter-Strike 2-nél tartunk, és ha online meccset szeretnénk játszani, akkor 80%-ban ugyanarra a pályára dob be bennünket, mert a többség a Dust2-ért él és hal. Bárcsak több ilyen egészséges kapcsolat lenne a világban, nem történne annyi szakítás vagy válás, az emberek boldogabbak lehetnének. Vagy nem?! Elnézést, ezt nem bírtam pókerarccal leírni.

A Fortnite tehát nem ilyen. A fejlesztők szezonális jelleggel dobnak be új tematikus pályarészeket, valamint más fegyvereket, járműveket, küldetéseket és live eventeket (élőben történő esemény, mely az online térben valósul meg, és csak bizonyos ideig, néha csak néhány óráig érhető el).

A Fortnite ebben jó, hogy mindig egy új arcát mutatja, a fejlesztői pedig képesek úgy variálni a fegyverarzenálon, hogy folyamatosan más és más stratégiát kelljen alkalmaznunk, hogy győzedelmeskedhessünk, bármilyen játékmódról is legyen szó. Mondjuk, itt azért akadnak gondok, hiszen olykor, ha egy teljesen új fegyverfelhozatalt kapunk, akkor előfordulhat, hogy egyik-másik erősebb a kelleténél, így a visszajelzések alapján a sebzésen és a sebességen variálnak az Epic szakijai, hogy élvezetes lehessen a többség számára az online térben eltöltött idő. És ez az egyik legnagyobb erénye a játéknak, hogy a fejlesztők igenis figyelnek az igényekre, és ha nem is azonnal, de idővel a leggyakoribb kéréseket megpróbálják teljesíteni. Mivel az OG játékosok visszasírták az első szezont, ezért például 2023 novemberében egy hónapra visszahozták a legeslegelső évadot OG néven. Mondanom sem kell, borzasztóan vártam, hogy visszatérhessünk a régi kerékvágásba… Igen, így beszél egy nem original gangsta. És ugyan miért nem tetszett az eredeti?

Kezdjük azzal, hogy a Fortnite az évek alatt egyre szebb játékká vált, hiszen egy motorcserén is átesett, így, igaz, hellyel-közzel, de stabilabb lett, és nem utolsósorban csoda szép, hiszen véleményem szerint kihozza a maximumát az animációs filmekből ismerős kinézet. Az OG-pálya pedig barátok között is csúnyácska volt, nem szép, a 2017-ből ismerős textúrákkal, sőt a játékmechanikákon is úgy variáltak, hogy visszalépésként éltem meg azt az egy hónapot. Példaként egy nemrégiben bevezetett újítást mesélnék el, mégpedig azt, hogy élet- vagy pajzstöltés közben — igaz, limitált gyorsasággal, de — most már lehet mozogni. Nos, a szóban forgó hónapban ezt kivették, mert, ismétlem, az eredeti játékmechanikai rendszer sok OG szerint sokkal jobb volt. Elég legyen annyi, hogy akkor vártam a leginkább az új, az ötödik fejezet megjelenését, és egy cseppet sem csalódtam, amikor megláttam a vadiúj mappot (szleng, a játék térképét jelenti), hiszen — bár akkor nem így gondoltam, de — a játék jobbá vált, mint valaha. A lehető legleporoltabb állapotába került, aminek köszönhetően a csapattársakkal olyan csatákat vívtunk az ellenséggel szemben, amilyeneket eddig még soha. Mondjuk, ezzel kapcsolatban azt is ki kell emelnem, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hogy a barátaim közül többen Fortnite-rajongók, sőt a kisöcsém is, így ha kell, pillanatokon belül összeáll egy képességeit tekintve néha borzasztó, de a legtöbbször fenomenális csapat. Sosem gondoltam volna, hogy én, aki mindig is az egyjátékos típusú szórakoztató szoftvereket kedveltem, egyszer csak áttérek a „sötét oldalra”. Csakhogy, mint kiderült, hozzászokott a szemem az árnyhoz, és most már tökéletesen látom, hogy erre igenis szükségem volt, hogy a barátaimmal szorosabb kapcsolatot alakíthassak ki. Ha engem kérdeznek, 2024-ben ez a legolcsóbb terápia, hogy este a munkából hazatérve zoknibábokat öldössünk a képernyőn. Na, ezt a mondatot sem értené egy 1980-ból érkező magyar időutazó, aki először a Hét Napot venné a kezébe, hogy átfuthassa a legfrissebb történéseket.

A Fortnite nem tökéletes, hiszen mégiscsak egy ingyenes játékról van szó, tehát diszkréten ugyan, de ránk próbálja sózni a portékáját. De mégis, ha valaki szereti az ilyen típusú játékokat, esetleg valaha foglalkozott játékfejlesztéssel, az nem fogja megkérdőjelezni, hogy milyen tömérdek mennyiségű munka áll mögötte, hiszen saját játékfejlesztő felülete van (a Creative és a UEFN (Unreal Editor for Fortnite)), továbbá számos együttműködési szerződést írnak alá, aminek köszönhetően Donatellóval, a Tini Nindzsa Teknőccel szembeszállhatunk Zeusszal, a görög főistennel vagy Magnetóval, az X-Men főgonoszával. És ez csak egyetlen példa volt. Mi ez, ha nem egy metaverzum?

Egy szónak is száz a vége, a Fortnite lett a kedvenc játékom, hiszen már több pozitív élmény köt hozzá, mint egy-egy közelebbi családtagomhoz.

És vajon az Epic ezt tudja? Tisztában van vele, hogy a gyermek felhasználóikat az évek alatt hűséges játékosaikká nevelik? Tegyük fel, hogy igen, de sajnos még így sem egyedüli a cég stratégiája. Gondoljunk csak vissza a Blizzard játékaira, melyek a cég csaknem harmincéves fennállása alatt most termelnek a legtöbbet (a Diablo Immortal példaként napi 1-2 millió dollárt gyűjt össze a szorgos kis játékosaitól, pedig a játék a cég történetének az egyik legrosszabb értékelésével bír, tehát tudunk a módszerekről, tisztában vagyunk az üzleti fogásokkal, de mi csak tovább lovagoljuk a hullámokat szemet hunyva minden felett).

Tehát: imádjuk tovább a kedvenc játékainkat, viszont arra kérek mindenkit, hogy legyünk tudatos felhasználók.