2018-ban az első eseményen 46 fiatal vett részt, az idén pedig az oktatókkal együtt 76-an választották a tábort, melynek a Kaszap István Kollégium adott otthont.

A Durmoló Téli Népzenei Tábor fő tematikája a jeles napok, népszokások és év közbeni alkalmakhoz kötött vajdasági népdalok voltak. A délelőtti és a délutáni oktatás nyolc csoportban (citera, népi ének, tamburahangszer-család, vonóshangszer-család) folyt. A rendezvényre egész Vajdaság területéről érkeztek alsósok, felsősök és középiskolások, kezdők és haladók egyaránt.

A citeracsoport

— A legtöbben a tömbből jöttek, tehát Magyarkanizsa, Zenta és Szabadka községből, de Bánátból, Törökkanizsáról, Törökbecséről, Magyarcsernyéről is szép számban jelentkeztek a fiatalok, sőt, még verseci és ürményházi résztvevőnk is van. Nagyon fontos, hogy így év elején mindannyian együtt legyünk, mert év közben erre kevésbé adódik alkalom, és tapasztalataink szerint a tábor idején kialakult barátságok a továbbiakban is megmaradnak. Sokan először vesznek részt ezen az összejövetelen, és remélhetőleg megszeretik a népzenét, de vannak visszatérő táborozóink is, akik itt tanulták meg az alapokat, sőt, oktatóink közül is többen ebben a táborban szerették meg a népzenét. Az oktatók több éve visszajáró állandó csapatot alkotnak. Flaman István és Hézső Zsolt citerázni tanítja a fiatalokat, tamburázni Bolyos Miklóstól és Szabó Andrásról tanulhatnak. Itt megjegyezném, hogy András rengeteg hangszeren játszik, a fúvósoktól kezdve a pengetősökön át a vonósokig, és már több hangszeren oktatott a korábbi években. Az idén a tamburásoknak segít, mivel mintegy 20-an választották ezt a hangszert. Kurunczi Andor és Sterbik László a hegedűsökkel foglalkozik. Ebbe a csoportba is érkeztek kisebb és nagyobb gyerekek egyaránt. Az alsósok, valamint az ötödik és a hatodik osztályosok a kezdő csoportokban tanulnak, a náluk idősebbek és ügyesebbek, akik már három-négy éve játszanak hangszeren, a haladó csoportban kapnak helyet. A népiének-csoportunkat Szabó Annamária vezeti, jómagam pedig a kísérettel foglalkozom. Az, hogy ki mennyire tanul meg egy-egy hangszeren játszani, leginkább az akaraton múlik. A táborban lehetőség van tanulni és kérdezni egymástól, mindenki nyitott a másik felé. Érkeztek olyan gyerekek is, akiknek otthon nincs hangszerük, mi ezt pótoltuk, tehát gondoskodtunk számukra hangszerről — mondta Juhász Gyula, a VMMI népzenei munkatársa, a népzenei tábor vezetője, hozzátéve, hogy a Durmoló táborban a hét év alatt több mint 200-an vettek részt, nagy részük továbbra is zenél, és saját településükön oktatják, népszerűsítik a népzenét.

Próbálnak a vonós hangszereken játszók
 

Délelőtt 9-től 12 óráig csoportos hangszeres foglalkozás folyt a táborban, déltől egy óra közös éneklés következett, majd ebéd után, 15 órától 18.30-ig újra felcsendültek a dallamok. Este különféle vetélkedőket, csapatversenyeket, kvízesteket és táncházat szerveztek, de megtekintették Juhász Gábor Az élet muzsikája… című dokumentumfilmjét is, mely a tábor életéről szól.

A moholi Gulyás Annamária korábban nyolc évet prímezett, három évig tamburabőgőn játszott, a vonóbőgővel a nyári táborban ismerkedett meg.

— Tóthfaluba szinte hazaérkezem, nagyon szeretek a táborban, jó a társaság, mindenkit ismerek, az emberek segítőkészek. A tábor vonzereje számomra abban rejlik, hogy az itt lévők, ahogy jómagam is, szeretik a népzenét, és fontosnak tartják a népzenei hagyományok őrzését és továbbadását. A táncházak különleges élmények, hiszen sokan összejövünk, és mindenki zenél, táncol. Óvodás korom óta tagja vagyok a Csobolyó Művelődési Egyesületnek, ahol szintén népzenével foglalkozom.

Munkában a népiének-csoport

A tizenöt tamburással Bolyos Miklós mellett Szabó András dolgozott a táborban.

— Nem teljesen kezdőkből áll a csoport, tehát a fiatalok némi alaptudással érkeznek, melyet fejlesztünk, új dallamokat és dalokat tanulunk, ezeket ismételgetjük, valamint a dallamismeretet is bővítjük. Bodor Anikó könyvéből dolgozzuk fel a zeneszámokat, tehát vajdasági dallamok csendülnek fel. Az elmúlt évben a tábor témája a lakodalom és az ehhez kapcsolódó szokások, hagyományok voltak, az idén pedig az év jeles napjai, és mi is ehhez igazodunk, ezt a témakört bontjuk ki. Nagy örömünkre szolgál, hogy a fiatalok ennyire fogékonyak a tamburazene iránt, mely virágkorát éli, és egyre több új érdeklődő jelentkezik, aki szeretne ezen a hangszeren játszani. A tamburazenét illetően nem kell pesszimistának lenni, jelenleg ugyanis van utánpótlás, és úgy tűnik, ez a jövőben is így lesz — hangsúlyozta Szabó András.

Varkula Anna és Hajvert Janka Bácsfeketehegyről érkeztek, ahol nagy hagyománya van a tamburazenének. Anna kiskorában gitározni szeretett volna, végül az iskolában tamburaoktatásra iratkozott, és basszprímen tanult, mely valamelyest hasonlít a gitárhoz.

— Négy éve tamburázom. A táborban nagyon jó a hangulat, sok új dalt tanulunk, és folyamatosan fejlődünk. Nagyon szeretek zenélni, sosem szeretném abbahagyni — hallottam Annától.

Janka régebben hegedült, most pedig nagybőgőn és zongorán is játszik, de a tambura sem ismeretlen számára.

— Kiskoromban nagybőgőzni szerettem volna, és már akkor tudtam, hogy ötödikes koromban tamburára is jelentkezhetek. Nagyon jól érzem magam a táborban, a szobatársak is rendesek, és sok hasznos dolgot tanulhatunk az itt töltött napokon. A zenélést én is sokáig szeretném folytatni, a tudást pedig majd átadni a fiataloknak — mesélte Janka.

Gyakorolnak a haladó tamburások

A tábor utolsó napján a Munkás Szent József római katolikus templomban zárókoncertet adtak a résztvevők, melyen bemutatták mindazt, amit a tábor öt napja alatt elsajátítottak. A Durmoló népzenei tábort a Csoóri Sándor Alap támogatta.