Kolodko Mihály környezetmentő performance-a dátumra pontosan ez év május 24-én szólította meg Vácott a közönséget a helyi Tragor Ignác Múzeumban, s a tervek szerint december 8-áig lesz látogatható. A munkahét minden napján (hétfő és kedd kivételével), 10 és 18 óra között. A kiállítás létrejöttét a Duna-Dráva Cement Kft. támogatta.

A Pannónia Ház emeleti termébe belépve a látogató „útközben” a gerillaszobrászként is emlegetett Kolodko mester alkotóműhelyébe is betekintést nyerhet. Benne megannyi köztéri és közkedvelt minifigura „ősalanyával”, melyek bronzba öntött formái idővel a közeli metropolisz, azaz Budapest utcáira, tereire, hídjaira, patinás építményeire is kiköltöztek. Ha az örökkévalóságban ugyan nem is reménykedve, abban viszont mindenképp, hogy őket azért mégsem éri semmiféle bántódás… Szerencsére és sokak örömére e karakterisztikus figurákból Vácott mindhárom megvan, s remekül érzi magát. Sajdik Ferenc karikatúrája a múzeum előtt áll, Mária Terézia a Diadalív mellett kap a szívéhez, a vasútállomás épülete előtt pedig Morzsa kutya vigyázza Petőfi „Anyám tyúkját”.

A falakra helyezett különböző formátumú és anyagszerkezetű, fénybe írt lenyomatok pedig az országban és a nagyvilágban „szana- és szétszóródott” Kolodko-alkotások (meg)létét is igazolják. Persze, a teljesség igénye nélkül.

A „Dunai cápa” specifikusan erre a kiállításra és térre készült projektum. Kapcsolódik Váchoz, a várost átszelő folyóhoz, vizsgálja az ember és környezete viszonyát és együttélését. A cápa nagy, ijesztő és ragadozó állat – és persze cápa nem él a Dunában —, idegen ettől a tájtól, ahogy a Dunától a szemét, melyet hol visz a víz, hol ott hagy a folyóparton. A művész pedig új, plasztikus formában mutatja meg a térben.

S végül néhány szót magáról a művészről is (a helyszínen fellelhető információs képtábla textusára hagyatkozva):

„Kolodko Mihály 1978-ban született Kárpátalján, Ungváron. 1996-ban végezte el az Ungvári Erdélyi Béla Művészeti Szakközépiskolát, 2002-ben szerzett diplomát a Lembergi Művészeti Akadémia szobrászati szakán. Édesanyja magyar származású, de a nyelv elsajátításában nagy szerepet játszottak számára Csukás István és Sajdik Ferenc rajzfilmjei. 2016-ban költözött át családjával Magyarországra, Vácon lakik. Első budapesti szobra is Sajdikhoz kötődik, a Főkukac a Duna-parton tekint át Pestre.

Az egyetem elvégzése és ungvári pályakezdése után a monumentáls szobrászattól elfordulva egyedi műfajt hozott létre, megteremtette a kisméretű kültéri bronzöntvények világát. Ez a formátum nagyobb teret enged a művészi szuverenitásnak. A művek mindig szoros reflexióban állnak környezetükkel és a közönséggel. Alkotásaival sokszor a hazai történelem, irodalom és kultúra területeiről idéz, olyan szerethető tréfákkal és csavarral, ami összekacsintásra késztet mindenkit. Újradefiniálja a köztéri szobrászat fogalmát, nemcsak a művek méreteivel és gerillakihelyezéssel, de a témaválasztásaival is.”

A *-gal jelölt részben eredetileg termékmegjelenítés állt, ezért mellőztük. Jegyzetünk helyszíni fotói jelen esztendő napisten havának utolsó kalendáriumi napján (június 30-án) készültek.