A XIX. század végén és a XX. század elején a Budapesten élő bácskaiak kedvenc találkozóhelye volt. Nevéről ítélve bácskai egylet volt, de Budapesten székelt, ahol alkalmas, népszerű találkozóhelye volt a hosszabb-rövidebb ideig ott tartózkodó bácskai üzletembereknek, politikusoknak, országgyűlési képviselőknek, de főként az ott tanuló egyetemistáknak. Őket tömörítette egy társaságba szórakozás, barátkozás, közös ünneplés alkalmával, mindemellett rendezvényeket, megemlékezéseket és zenés esteket is szervezett, sőt évkönyvet és naptárt is megjelentetett. Egy fiatal, tehetséges zeneszerzőt is affirmált, Alföldy Lászlót, akinek szerzeményeit is kiadta.

A Bács-Bodrogh Megyei Kör a Bácskából elszármazottakat tömörítette, segítve az egymás közötti kapcsolatok fenntartását és a szülőföld kulturális ügyeit. Célja Bács-Bodrog vármegye társadalmi, gazdasági és kulturális érdekeinek képviselete és előmozdítása volt, illetve a tagok származása szerinti összetartozásának erősítése.

A kör 1894. július 3-án alakult meg. A közgyűlésen Gromon Dezsőt, a megye volt főispánját, honvédelmi államtitkárt választották meg örökös, tiszteletbeli elnökévé, ezzel adózva „a megye kultúrája körül szerzett, kiváló érdemeiért”. A tömörülés elnöke Parcsetich László lett, alelnökei pedig dr. Bencsák János és Váli Ernő. Az összejövetelen bemutatták a minisztérium által jóváhagyott alapszabályokat, s arról is döntöttek, hogy a megye területén fekvő városokhoz és községekhez segélyért folyamodnak, a szegény egyetemi hallgatók megsegítése érdekében.

Még megalakulásának évében, 1894 őszén Budapesten alkalmi ünnepélyt rendeztek Gromon Dezső államtitkár tízéves jubileuma alkalmából, a megye előkelő közönségének részvételével.

Gromon Dezső

Az 1895 szeptemberében megtartott választmányi ülésen „a kör életbevágó ügyeit” vitatták meg. Néhány hónappal később a lapok már arról tudósítottak, hogy 1895 decemberének elején a kör tagjai „igen érdekes műsorral, házi-estélyt rendeztek”, és hogy a tagság meg a meghívott vendégek zsúfolásig megtöltötték a klubhelyiséget. Az alkalmi zenés program keretében Spitzer Emil néhány oboadarabot adott elő, ami után dr. Margalits Ede, a jeles egyetemi tanár a honfoglaló magyarokról tartott előadást, melyet a hallgatóság nagy tapssal jutalmazott. A műsor további részében Bériot Air varié szerzeményét Bereghi Boriska és Billitz Albert adták elő, majd Odry Zuárd népdalokat énekelt. A szervezőknek sikerült megnyerniük Heltai Jenő írót is, aki szellemes felolvasást tartott a közönségnek. Végezetül a műsor Gálfalvy Irén néhány „tréfás zeneképével” zárult, amit kedélyes vacsora követett.

A kezdeti nekibuzdulás után a kör működésében pangás állt be: néhány évre leállt a munka. Csak 1900 tavaszán láttak hozzá annak újjászervezéséhez, újjáalakításához. Erről tanúskodik a nyomtatásban is megjelentetett 1901. évi jelentés, mely beszámolt a munka korábbi megszűnésének okairól is, és egyúttal előrevetítette az újjászervezett bácskai tömörülés céljait is. Az újbóli nekilendülés dátuma 1900. március 27-e. Hosszabb idő után akkor tartottak közgyűlést a Kálvin téri Báthori kávéház különtermében, ahol a munka folytatásáról döntöttek. Hamarosan ismét beindult a tevékenység, és 1900 nyarán a Kör bajai tagjai egy jól sikerült, tánccal egybekötött hangversenyt szerveztek a Nemzeti Szálloda termében, a bevételt pedig jótékony célra fordították. Ezen a zenés rendezvényen lépett fel többek között egy zongorajátékkal a fiatal, bajai származású Alföldy László (aki a kör pénztári ellenőre is volt), s akinek szerzeményeit különkiadványban is megjelentették.

A bácskaiak e tömörülését hivatalosan „mint jótékony irányú társaskört” tartották számon, melynek székhelye az Egyetem utca 1. alatt volt, a Központi kávéházban. A kör kitűzött célja volt „a megyebeliek részére a fővárosban, közös otthon létesítése”, valamint „a fővárosban pályát végző, anyagi gondokkal küzdő bácsmegyeiek segélyezése”. Mindemellett felvállalta azt a feladatot is, hogy afféle „logisztikai segítséget” nyújtson azoknak, „akik a fővárosban, időnként valami ügyet intéznek”. Felvállalta, hogy a bácskaiaknak „a fővárosban felmerülő ügyeikben, megbízásaikra készséggel, gyorsan és díjmentesen közbenjár s arról esetenként értesítést nyújt”.

Az új nekibuzdulás a munka folytatása érdekében pedig már „lelkes mozgalommá” lombosodott, és tevékenysége is bővült. Miután a jótékonykodás volt a tagság egyik kiemelt célja, a főtitkár külön köszönetet mondott Baja, Zombor és Hódság „nemesszívű hölgyközösségének”, a jótékony alap gyarapításáért. Az új felállásban is Gromon Dezső vállalta a védnökséget, elnöke Latinovics Pál országgyűlési képviselő volt, alelnöke dr. Tatics Péter, dísztagjai pedig dr. Czorda Bódog, báró Vojnich István és Lucian Bogdanović budai görögkeleti püspök. A 181 egyleti tag Bácska városaiból származott, többségében Bajáról, Zomborból, Szabadkáról, Apatinból, Hódságról, Bezdánból, Újvidékről stb.

Latinovics Pál

Deklarált célja volt „a fővárosban tartózkodó megyebeliek részére közös otthont teremteni, a rendes heti összejövetelekkel a közhasznú elmélkedés és eszmecsere előmozdítása, irodalompártolás, tagjai irodalmi képességének serkentése, méltánylást érdemlő szerzeményeiknek pártolása, a kör kiadásában való megjelentetésével, vagy bizományban való díjtalan terjesztése, kedvezmények kieszközlése”.

A kör különféle szervezési formákban fejtette ki tevékenységét, elsősorban felolvasások, hangversenyek, táncmulatságok vagy sakkversenyek rendezésével. A klub helyiségében tilos volt minden hazárdjáték. Szombatonként tartottak összejövetelt, néha társas estélyt is szerveztek, de megemlékeztek Vörösmarty Mihályról is, a bácsalmási kerület volt képviselőjéről. A körnek könyvtára is volt, emellett két biliárdasztal is a tagok rendelkezésére állt. A vezetőség kedvezményes jegyekről is gondoskodott a tagoknak a Népszínház és a Fővárosi Színház előadásaira.

A körnek kiadói tevékenysége is volt: évente zsebnaptárt és térképes évkönyvet is megjelentetett (1500 példányban), sőt egy fiatal zeneszerzőt is affirmált: 1901-ben, első kiadói vállalkozásaként, megjelentette Alföldy László fiatal, tehetséges, bácskai zeneszerző nótáit. Erről ezt olvashatjuk az évi jelentésben: „Körünk társascéljának komolyabb irányát is megvalósította, különösen azzal, hogy Alföldy László tagtársunk Bácskai nóták című, énekhangra és zongorára alkalmazott három szerzeményét, amely a bajai hangversenyen is előadva a hangászaink által is átvéve zajos, zajos sikert aratott, valamint a zenei folyóiratban is méltó helyet talált, a kör saját kiadásában jelentette meg, melynek tiszta jövedelmét a szerző a kör berendezési költségeire volt önként szíves felajánlani.” A korabeli kritika szerint „a három magyar dal méltán rászolgál arra, hogy ezt énekesnőink mindenfelé terjesszék. Igazi magyar érzés hatja át valamennyit.”

Alföldy László

Ki is volt e fiatal tehetség? A Bács-Bodrogh Megyei Kör bajai tagja, pénzügyi ellenőre, kiváló zongoraművész és tehetséges zeneszerző. Szinte rendszeresen fellépett a kör zenés rendezvényein. Az 1900 nyarán megrendezett hangversenyen ifj. Késmárky Béla több dalát is énekelte, a szerző zongorakíséretével. Még az év decemberében a Zenélő Magyarország című zongora- és hegedűzenemű-folyóirat 23. füzete közölte Fogy a korcsmárosné bora című dalát. 1902 őszén a Bárd Ferenc és Testvére budapesti zeneműkereskedő-cég jelentette meg ifj. Leopold Lajos két általa megzenésített költeményét (Öreg cigány, Hallgatnék egy nótát), melyet a zeneszerző Hegedűs Aladárnénak ajánlott. A korabeli kritika szerint „Alföldy László, aki genialitásának és pompás zenei ötletességének nem egy ízben nyújtotta már fényes bizonyítékát, ismét kellemes meglepetésben részesítette a magyar zenevilágot. […] A hangulatos két verset poétikus, színdús hangjegyköntösbe öltöztette. Mély kedély, kiválóan finom érzék és bő zenei invenció nyilvánul meg Alföldy eme újabb műveiben, melyekkel a tehetséges szerző eddigi fényes sikereit csak fokozta.”

E szakfolyóiratban jelent meg 1902-ben az Újonc csárdás című szerzeménye is. 1903-ban zenét írt Kiss József Gedővár asszonya, 1905-ben Farkas Imre Czinka Panna, 1907-ben pedig a Kik voltak a honvédek? című melodrámához.

1904 nyarán ünnepelte a Bács-Bodrogh Megyei Kör fennállásának 10. évfordulóját. A díszközgyűléssel egybekötött házi ünnepélyt a Vadászkürt szálló földszinti helyiségeiben tartották meg, az eseményt a kör elnökének, Latinovits Pál főispánnak a beszéde nyitotta meg. Utána Piukovich Elemér főtitkár számolt be az egylet tízéves történetéről. Szó esett a jótékonykodásról is, s ezzel kapcsolatban a tervezett zombori megyei kultúrpalota céljaira 200 koronát adományoztak. Feltételezésünk szerint a kör valamikor az I. világháború táján szüntette be tevékenységét.

Ide kapcsolódik s ehhez az időszakhoz kötődik még két (Budapesten megjelenő) bácskai lap is. Mindkettőt a kör egyik választmányi tagja, Pető Lajos szerkesztette. Az első a Felső-Bácska volt 1900 táján. Jogutódja a Bácsmegye című lap volt, mely több kiadóhelyet változtatott, és melynek kitűzött célja volt a megye magyar lakosságának politikai és kulturális informálása. Mindkettő gyakran tudósított a Bács-Bodrogh Megyei Kör tevékenységéről, rendezvényeiről is.

Forrás: A Bács-Bodrogh-megyei Kör, mint jótékonyirányú társaskör 1900/1. évi újjáalakítását ismertető jelentése. Berkovits János könyvnyomdája, Budapest, 1901; Budapesti Hírlap, 1893. jún. 3., jún. 6., 1900. ápr. 1., 1904. jún. 5.; Pesti Hírlap, 1900. júl. 17., 1904. jún. 4.; Pécsi Figyelő, 1900. dec. 2.; Tolnavármegye és a közérdek, 1902. nov. 23.; Zenevilág, 1902. dec. 2.; Magyarország, 1894. okt. 21., 1902. jún. 20., 1904. jún. 4.; Corvina, 1900. okt. 20.; Protestáns Egyházi és Iskola Lap, 1903. máj. 3.; Vásárhely és Vidéke, 1905. júl. 28.; Magyarország, 1900. márc. 21., 1902. márc. 8., 1904. okt. 6.; Alkotmány, 1902. dec. 18.; Független Magyarország, 1903. márc. 26.; Magyar Szó, 1904. jún. 5.; Bácskai Hírlap, 1906. okt. 28.; Borászati Lapok, 1916. nov. 26.; Fővárosi Lapok, 1894. júl. 4., 1895. dec. 6.; Zombor és Vidéke, 1894. szept. 19.; Magyar Hírlap, 1895. febr. 15., szept. 26.