A 22-es bércsapdája

A 22-es bércsapdája

A bérszint egy ország gazdasága, valamint ehhez szervesen kötődően a társadalmi lét minden területe szempontjából kiemelkedően fontos. Akármilyen irányból közelítjük meg a témát, az alacsony bérszint amellett, hogy kedvezőtlen, úgy általában is heves indulatokat szokott ébreszteni az emberekben.

Amikor megjelennek a hivatalos statisztikák, és a lapok sorra közlik, mennyi volt az előző havi átlagbér Szerbiában, a kommentelők többsége megkérdőjelezi, hogy valóban annyit keresünk átlagosan.

Az ígéretek szerint viszont az év végéig az átlagbér eléri a már évek óta sokat emlegetett, így egyfajta lélektani határrá tett 500 eurós nívót. Ezt több irányból ható erők is segítik. Egyrészt már évek óta tapasztalható egyfajta erős úgynevezett „bérnyomás”. A munkaképes lakosság egy része már nem hajlandó az itthoni átlagbérért robotolni, amikor ugyanannyi vagy esetenként kevesebb, emellett általában jobb feltételek között elvégzett munkáért az itthoni összeg háromszorosát, ötszörösét is megkaphatják. Másrészt a dinár is folyamatosan erősödik az euróhoz képest, ami ha csekély mértékben is, de szintén hozzájárul a „cél eléréséhez”.

Sokan érvelnek azzal, hogy gazdaságunk jelenlegi állapotában a bérek jelentős növekedése azt eredményezné, hogy sok vállalkozó nem tudná kigazdálkodni a magasabb bérekből eredő „pluszköltségeket”, ami miatt bezárnának vagy tönkremennének. Mindez pedig nem járulna hozzá a hőn áhított gazdasági növekedéshez, mely viszont a jövőbeli béremelkedések alapja kell hogy legyen. Így felvázolva egyfajta 22-es csapdának tűnik az egész, és ez részben igaz is. Amikor két lehetőség közül lehet választani, és különböző okokból mind a kettő ugyanolyan rossz következményekkel jár, azt nevezzük így, Joseph Heller szatirikus történelmi regénye után szabadon.

Közgazdasági axiómaként ismert tény, hogy átlagban mintegy 2 százalékos GDP-növekedés után jöhet 1 százaléknyi béremelkedés. Más esetben úgyszólván „egészségtelenül” növekednek a bérek, és ez káros hatásokkal járhat, a többi közt akár inflációt hozhat. Az egészséges alapokon nyugvó béremelkedést egyébként a termelékenység növelésével tudnánk elérni. Így a vállalkozónak is meglenne a fedezete, viszont ebben is rejlik egyfajta ellentmondás vagy csapda.

Az év vége után fog majd kiderülni, hogy az idén mekkora volt a gazdasági növekedés Szerbiában, de ez várhatóan 4-5 százalék között alakul majd, ami az említet axióma alapján 2-2,5 százalékos béremelkedést feltételezne. Ilyen jelentéktelen növekménnyel azonban lehetetlen itthon tartani azokat, akik az alacsony fizetésük miatt terveznek elmenni. Választások előtt állunk, így azon sem kell csodálkozni, hogy a politikusok viszont két számjegyű béremelést is ígérnek.

Érdekes még megjegyezni, hogy a Fiskális Tanács közzétette az állami pótköltségvetésről szóló értékelését, melyben meglepő módon gazdasági szempontból károsabb intézkedésként tekint a beígért 8—15 százalékos béremelésre, melyet túlzottnak is titulál. Azt írja róla, hogy „nem alapozza meg a gazdasági növekedést, pénzügyileg fenntarthatatlan és felelőtlen”.

Szerbiában a politikusok évek óta ígérgetik az 500 eurós fizetést. A legutóbbi ígéret szerint az idén decemberben éri el az átlag ezt a szintet. A közszférában esedékes, de januárban szokásos béremelést az idén novemberre hozták előre. Valószínűleg kiszámolták, hogy ez mennyit nyom a latban, mennyit nyom az átlagon. Az viszont máris borítékolható, hogyan fogják majd kommentelni a novemberi és a decemberi statisztikákat azok, akik nem a közszférában tevékenykednek.


A nyitókép illusztráció (Pixabay.com)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Nézőpont rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A 22-es bércsapdája
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.11.12.
  • LXXIV. évfolyam 45. szám
A 22-es bércsapdája
Nézőpont
  • Tóth Péter
  • 2019.11.06.
  • LXXIV. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink