Talán éppen ezért történhetett meg, hogy néhány évvel ezelőtt kitört a ’90-es retró őrület — nemcsak a nagyvilágban, hanem Magyarországon és még nálunk is. Így ismét több ezren dúdolgatják az olyan slágereket, mint a Gonna Make You Sweat (Everybody Dance Now), a The Power, a What Is Love? vagy az Everybody’s Free (To Feel Good).
 

Sokszor a dalok szövegét sem értjük, de persze ettől még iparkodunk a nem ismert részeket halandzsamagyarral helyettesíteni. Rántsuk le a leplet néhány tipikus példáról! A Cotton Eye Joe, a Rednex 1995-ben született alkotása igazából nem úgy kezdődik, hogy perappobébo Cotton Eye Joe, hanem úgy, hogy If it hadn’t been for Cotton Eye Joe. A másik ilyen dal az Informer nem mástól, mint Snowtól, és ezt szinte mindenki úgy énekli, hogy Informer … [értelmezhetelen rész] …, majd tovább üvöltjük, hogy bom bom né! Valójában ez így hangzik: Informer, ya' no say daddy me Snow me I go blame / A licky boom boom down. Ebben a kategóriában Magyarországon egyértelműen Kozsó viszi a pálmát a Szomorú szamurájjal, melynek viszont valóban ez volt a szövege: Mha nahno mha nahna rikho! Ihni Kohei!
 

Mindez persze lényegtelen, ettől még parti van. Az egészben számomra mégis az a legérdekesebb, hogy azzal, hogy újra divatba jött a ’90-es retró, egy rakat sztár megoldotta az életét. Gondoljunk csak bele: ebből az érából vannak olyan előadók, akikhez alig fűződik néhány sláger, de ebből lassan harminc év elteltével is profitálni tudnak. Azért ez teljesítmény. Persze tisztában vagyok vele, hogy a zene világában ez nem ritka, hiszen több évtizede játszanak dalokat a The Beatlestől vagy Jimi Hendrixtől, csak hát utóbbiak és előbbiek között eléggé jelentős a minőségbeli különbség.

Az őrület azt hozta magával, hogy a rádióban, a tévében és most már az internet világában is ismét olyan reklámokat hallunk, amelyekben a La Bouche, a

vagy a Brooklyn Bounce zenéje csendül fel. S arra is térjünk ki, hogy sok esetben nemcsak a szöveget nem értettük teljesen, hanem az sem volt tiszta számunkra, hogy ki is húzódik meg a név mögött. Az előbb említettem a Brooklyn Bounce-ot. Esetében ahány klipet néz meg az ember, enyhe túlzással mindig más benne az a személy, aki éppen eltátogja a dalt. Egy biztos: a kinevezett énekes mellett mindig lennie kellett legalább két bombanőnek, és ők is szintén tátogtak valamit. Ez viszont akkora zavart okozott, hogy sokan a mai napig nincsenek tisztában azzal, hogy kiből vagy kikből áll ez a csapat, noha a dalait szeretik. Nos, a Brooklyn Bounce egy house- és trance-együttes, melyet a Matthias Menck (Double M.) és Dennis Bohn (Bonebreaker) alkotta producerpáros hozott létre 1996-ban. Őket természetesen sohasem láttuk a klipekben, vagy legalábbis nekem ez kimaradt.
 

Tény viszont, hogy egyre több az olyan parti, ahol igény van erre a zenére. És egyre több az ilyen tematikájú fesztivál is, vagy ha más nem, szinte mindegyiken van egy olyan szektor, ahol ’90-es évekbeli zene szól. Nemcsak a külföldi sztárok számítanak ismét felkapottnak, hanem a magyarországiak is. Ne menjünk messzire, nemrég Horgoson tartottak egy retró bulit, melyen Betty Love volt a főattrakció. Mondjuk, személy szerint én évek óta nem hallottam a nevét.
 

Ebben az egész őrületben csak az a furcsa, hogy amikor ezeknek az előadóknak meghalljuk a nevét, akkor az a kép ugrik be, amely még a ’90-es években rögzült róluk az agyunkban, így amikor most színpadra lép egy-egy régi sztár, egy kicsit meglepődünk, és rádöbbenünk, hogy bizony felette is elszállt az idő. Ez viszont nem számít, úgyhogy irány a következő retró parti!

Nyitókép: Rednex (Szeged.hu)