1456. július 4-e és 22-e között a Szilágyi Mihály vezette keresztény magyarok és szerbek közösen védték Nándorfehérvárt a török seregtől. A II. Mehmed török szultán vezette sereg túlerőben volt, de végül megérkezett Hunyadi János a maga 12 000 katonájával, valamint Kapisztrán János körülbelül 35 000 keresztes lovaggal, és közös erővel visszaszorították a törököket. Ez a csata volt a magyar—török háborúk legjelentősebb eseménye, mely a következő hét évtizedre eltántorította a törököket a további hódításoktól. A várat végül csak 1521-ben sikerült bevennie I. Szulejmánnak.

A csata 567. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete kiemelte, hogy az utóbbi több mint öt évtized jó alapokra épült, ám azért, hogy ezek az alapok továbbra is stabilak maradjanak, a jelenkor képviselőinek is tenniük kell. „Az az összefogás, amely a keresztény seregek között akkor itt kialakult, minket kötelez” — húzta alá. Mint mondta, a keresztény seregben szolgálók meg akarták őrizni magyarságukat, szerbségüket, identitásukat, és ez a ma élőket arra ösztönzi, hogy ők is tegyenek meg mindent az identitásuk, a nyelvük, a kultúrájuk és a jószomszédi viszony megőrzése érdekében.

Zimonyban 2019-ben állítottak szobrot Hunyadi Jánosnak, azóta ezen a helyszínen is koszorúznak, megemlékezve a nándorfehérvári diadalról. Madarassy István Kossuth-díjas szobrászművész alkotása a Thuróczi-krónikában fennmaradt ábrázolás alapján készült.

Nebojša Marjanović, a Vajdasági Magyar Szövetség belgrádi városi szervezetének elnöke a helyszínen közölte, a szobor és a megemlékezés is a két nép barátságának a jelképe. Hozzátette: a közös múlt hangsúlyozásával kell felhívni a figyelmet azokra a dolgokra, amelyek összekötik a szerbeket és a magyarokat, és amelyek jó alapot nyújtanak a kétoldalú barátságnak.

A szerb kormányt Nikola Selaković veteránügyi miniszter képviselte a megemlékezésen. Ünnepi beszédében felidézte a magyar és a szerb nép mintegy ezeréves, közös történelmét. Rávilágított arra, hogy mint minden családban vagy szomszédi viszonyban, így ebben is voltak hullámvölgyek, ám történelmi távlatban a két nép gyakrabban volt egymás szövetségese, mint egymás ellensége, és az a cél, hogy ez folytatódjon, vagyis hogy a jó kapcsolatok tovább fejlődjenek. A miniszter fontosnak tartotta megemlíteni, hogy külön-külön egyik fél, sem a szerb, sem a magyar nem tudta volna megállítani a török seregeket, de összefogással erre lehetőségük volt.

Kiemelte, hogy amikor 1521-ben a törököknek sikerült elfoglalniuk Nándorfehérvárt, csupán néhány évre volt szükségük ahhoz, hogy elérjék Mohácsot, majd Budát, és elinduljanak Bécs felé. „Ezekből a történelmi eseményekből a mostani Európának is le kellene vonnia a tanulságot, mégpedig azt, hogy ha Belgrád is része az egyesült Európának, akkor Európa is sokkal biztonságosabb hely lehet” — fűzte hozzá a tárcavezető, majd rámutatott, hogy ezt a szomszédos Magyarország már régen megértette.

A Kalemegdanon található emlékkövet, illetve Hunyadi János szobrát a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanács, a belgrádi városvezetőség és a szerb kormány képviselői koszorúzták meg.