A február az év legrövidebb hónapja, mindössze 28 napból áll, ezért is tartja a mondás: minden napra álmodjunk valami különlegeset. Ilyen különleges eseményt álmodott a hónap utolsó napjára három vajdasági lány is, és a szegedi Oázis kávézóban február 28-án megnyílt közös kiállításukkal beírták magukat a város kulturális életének nagykönyvébe.

A 3an elnevezésű tárlattal Kozma Laura, Bacsa Melinda és Pesti Emma mutatkozott be a nagyérdeműnek. Mind a hárman képzőművészetet tanulnak a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karán, azonkívül a temerini TAKT Művésztelep és a tiszaszigeti Mélypont Alkotótelep résztvevői.

Ők 3an jól ismerik egymást. Laura és Emma osztálytársak voltak már a középiskolában is, majd egyazon szakra jelentkeztek Szegeden. Itt ismerték meg Melindát, aki szintén vajdasági származású. Később Laura a grafika, Emma és Melinda pedig a festészet szakirányt választotta.

A három teljesen különböző hölgy művészetének közös vonása, hogy mindhármukéban meghatározóak a gyökerek. A lányok alkotás során azonos ingerekből táplálkoznak: énjükbe a vajdasági táj éppúgy beleégett, mint a mögöttes tartalmakat kutató gondolkodás szükségessége. Ábrázolásaikkal egy áthatóbb dimenziót próbálnak érzékeltetni, ennek felismeréséhez pedig a befogadótól is aktív jelenlétet, nyitottságot feltételeznek. A hagyományos lehetőségek határait egyéni látásmódjukkal feszegetik, és ezt mind a 3an egészen más művészi eljárással vezetik le.

Emma absztrahált tájképsorozatából válogatott a kiállításra. Képein a konkrét formáktól elvonatkoztatva a foltok, expresszív gesztusok, széles ecsetvonások csupán érzékeltetik a tájkép elemeit. Újabb képein már ennél is egy lépéssel tovább megy, ösztönös gesztusfestészetébe konstruktív, mértani elemeket tűzdel. A mesterségesség hatását a szabályos geometriai motívumok alkalmazásán kívül a neonszínek használatával éri el.

Melinda művészetében a Nietzsche által megfogalmazott apollóni és dionüszoszi kettősség van jelen. Az apollóni kimért és megfontolt iránnyal ellentétben nála az érzelmekkel teli dionüszoszi hatás érezhető. Melinda az elgondolás után a tiszta érzelmeire hagyatkozik. Alkotás közben gesztusait a pillanatnyi hangulata vezérli, illetve hagyja magát általa vezetni. A tájképfestészet lenyűgöző vonzerejét a fény és a színek kölcsönhatásában lelte meg, de új dimenziók is feltárultak előtte, amikor felismerte az ebben rejlő kísérletezés lehetőségeit, így újabb képein már ő is szabadabban vonatkoztat el a konkrét látványtól.

Laura a kiállításon a grafikai alaptechnikák szinte mindegyikét felvonultatta. A tradicionális sokszorosító eljárás iránti lojalitásán kívül a témaválasztással is felhívja magára a figyelmet: tematikájának ugyanis meghatározó eleme az irónia. Azon túlmenően pedig, hogy arra törekszik, képei esztétikai értéket nyerjenek, belső szükséglet is vezérli a megfejtendő tartalom érzékeltetésére. Ezt a fekete-fehér grafikák megkomponálása közben külön kihívásként éli meg.

A tárlatot Deák Zoltán festőművész, a lányok tanára nyitotta meg Brestyánszki Dína és Brestyánszki Bernadett vajdasági zeneművészek közreműködésével.

A 3an című tárlat március 14-éig tekinthető meg a szegedi Oázis kávézóban (Kárász u. 5.), de a lányok hamarosan itthon is bemutatkoznak majd. Melinda festményeit március 8-án a topolyai művelődési házban, Emma és Laura alkotásait pedig március 20-án a szabadkai Városi Könyvtárban láthatja a közönség.