Egeresi Sándor, a vajdasági parlament elnöke értékelte az elmúlt esztendőt a Hét Nap olvasói számára
- Az értékelést talán érdemes az idei évben előforduló problémákkal kezdeni: a legtöbb bírálatot a vajdasági parlament azért kapta, mert csak hét alkalommal ült össze az évben. Ha tehát a parlamenti munkát a parlamenti ülések számához viszonyítjuk, akkor azt mondhatom, hogy még elégtelen osztályzatot sem kaphat a ház. Ennek objektív és politikai okai vannak, melyek mindegyike főként a törvényhozó testület hatásköreivel függnek össze. Én például azt szeretném, hogy minden héten ülésezzen Vajdaság legfelsőbb politikai intézménye, de ahhoz jóval több jogkörrel kellene rendelkeznie, hogy hivatalos vajdasági politikát, stratégiát alakítsunk ki. Ameddig tehát nincs kellő számú hatáskörünk, addig sajnos marad a helyzet a régiben. Én azonban mindig is a változások híve voltam, tehát a fejlődésért szállok síkra, ezért úgy vélem, hogy Szerbiának alkotmányos reformra, új alkotmányra van szüksége. Mivel a jelenlegi alkotmány egy nagyon központosított államberendezésre ad lehetőséget, ezért kellene rajta változtatni, elsősorban önmagunk miatt, Vajdaság miatt és amiatt, hogy ez az ország versenyképesen kerülhessen be az Európai Unióba. Visszatérve az ülések számára: nemcsak a mennyisége számít, vagyis nemcsak ebből lehet a munkáját értékelni, hanem más fontos dolgok alapján is, tehát erről is szólnunk kell. Például minden hónap utolsó szombatján nyitott napot tartottunk a parlamentben, hogy a polgárok elmondhassák problémáikat, és megbeszélhessük őket. Mindig telt ház volt, Vajdaság minden részétről érkeztek polgárok ezekre az ülésekre. Minden alkalommal külön témákról vitatkoztunk, a polgárok vagy egyetemisták kérdéseket tehettek fel, sőt kezdeményezéseket fogalmazhattak meg. Ezenkívül az idei évben bejártuk a vajdasági önkormányzatokat. Én magam tíz önkormányzatba látogattam el. Volt, amikor egyedül mentem, esetleg a vajdasági parlament képviselőivel, de az is előfordult, hogy Dačić miniszter úrral. Példaként említhetném Temerint, Antalfalvát. Uzdinban fogalmaztuk meg egyébként a békés együttélésre vonatkozó indítványainkat, Temerinben pedig a konfliktusokat próbáltuk rendezni. A temerini ügyeket egyébként amennyire csak tudtuk, rendeztük, illetve csillapítottuk a kedélyeket. Nekem egyébként is a vajdasági parlament elnökeként fontos feladatom a feszültségek oldása, a nemzetek közötti viszony javítása. Az év fontos eseményei közé sorolnám továbbá a brüsszeli iroda megnyitását is. Azt szeretném, hogy jövő júniusban például arról beszélhessek, hogy milyen eredményeket hozott az iroda működése. Fontos lenne továbbra is erősíteni Szerbia európai arculatát, mi megtettük a magunk lépéseit, együttműködést alakítottunk ki Hessen és Wels tartománnyal, vagy például vajdasági napokat tartottunk Londonban. A politikai elképzeléseinkről pedig el kell mondanom, hogy továbbra is azokért az európai értékekért szállunk síkra, amelyeket még 2000-ben megfogalmaztunk. Az eurointegrációs folyamat megtorpanása érzékenyen érint mindannyinkat. Én az efféle haladást a rák mozgásához szoktam hasonlítani, tehát egy lépés előre, kettőt hátra. Az év bizonyos időszakában a pozitív folyamatok felgyorsulása volt érezhető, végül azonban mégis a hátralépések száma volt a több. Tartok tőle, hogy a kormány bizonytalansága megerősítheti az euroszkeptikusokat. Ennek kapcsán röviden kitérek Kosovóra: nemrég tartottam egy előadást Újvidéken az Európai Tanulmányok Egyetemén, és elmondtam, hogy négy éve jártam Kosovóban, és láttam, hogy mind a szerbek, mind az albánok nagyon rosszul élnek. A kisebbségek pedig, főleg a szerb kisebbség, még rosszabb szociális helyzetben van, ezért nem kivonulnia kell, hanem inkább szerepet vállalnia a kosovói intézményrendszerbe, úgy, ahogyan a vajdasági magyaroknak a mi térségünkben. Beszéltem a nemzeti tanácsok és az autonómia fontosságáról, valamint arról, hogy minden népnek jogában áll különleges kapcsolatot fenntartania az anyaországával. És fontosnak tartottam még elmondani, hogy az Európa Unió biztosan nem tud majd megoldani minden problémát. Egyébként is minden államnak szuverenitása egy részéről le kell mondania, de nincs jobb mód a gondok rendezésére, az európai út nyújt némi perspektívát. Ezért még jobban fel kell gyorsítani az EU-integrációs folyamatot. A vajdasági magyarság ügyeit illetőleg nagyon fontos volt a kettős állampolgárság intézményének a bevezetése. Én nagyon büszke vagyok rá, hogy az itt élő magyarok közül már több mint negyvenezren kérték a magyar állampolgárságot, és külön kiemelném Pásztor István elnök úr, valamint a VMSZ erőfeszítéseit és munkáját ennek megvalósulásáért, illetve a vajdasági magyarság helyzetének a javításáért. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség tagja lehetek. Az is roppant fontos volt még ebben az esztendőben, hogy a vagyon-visszaszármaztatási törvény kapcsán konkrétan megfogalmaztuk az állammal szemben támasztott az elvárásainkat. Gratulálok a parlamenti képviselőinknek azért, hogy sikerült kiharcolniuk a törvény módosítását. Ezt a törvényt tulajdonképpen a történelmi igazságtétel első fontos mérföldkövének tekinthetjük. A Magyar Nemzeti Tanács szintén rendkívül jól dolgozott, úgy működött, mint a vajdasági magyarság parlamentje, és nagyon fontos stratégákat dolgozott ki. Ezeket az eredményeket, a vajdasági parlamentben az általunk elért eredményeket szeretnénk kamatoztatni a jövő évi választások alkalmával. Mindazonáltal Szerbiának a lehető leggyorsabban ki kell dolgoznia a szegénység elleni és a gazdaság fellendítését elősegítő stratégiát. Végezetül pedig hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy minden kedves olvasónak és a lap munkatársainak is sikerekben gazdag új esztendőt kívánjak!