Krizsán V. Vilmos

- Nemrégiben Újvidéken jártam egy népesedéspolitikával kapcsolatos tanácskozáson, melynek az egyik felszólalója a válásokkal foglalkozott - mondta beszélgetésünk bevezetőjében Krizsán V. Vilmos, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének (VANCSESZ) elnöke, aki immár a harmadik mandátumát kezdte meg a testület élén. - A 2008-as adatok alapján a Vajdaságban 2516 válás volt egy év alatt, de a kimutatások szerint ezer házasságból átlagban 244 válással végződik. Ami azonban még inkább meghökkentett minket, hogy Ada van az első helyen, a második Törökbecse, majd Magyarkanizsa, Zenta és Szabadka következik. Számunkra ez azért is érdekes, mert az első öt helyen lévő község közül négyben van nagycsaládos egyesületünk. Ennek a civilszervezetnek pedig éppen az a feladata, hogy foglalkozzon a családdal, a házassággal, a gyermeknevelési kérdésekkel. Sajnos 2009-ben és 2010-ben csakis a szövetség túlélésére tudtunk összpontosítani, és a tervezettnél jóval kevesebb programot valósítottunk meg. Nagyobb baj, hogy valószínűleg az idei év is ilyen lesz, mert egyik-másik rendezvényünket már elhalasztottuk vagy átütemeztük. Azt szeretnénk elérni, hogy állandó támogatást kapjunk a tartományi költségvetésből, mert az sok problémánkat megoldaná. Kellene már egy alkalmazott is, legalább fél munkaidőre, aki koordinálná a programokat, tartaná a kapcsolatot a kilenc régi és négy új egyesületünkkel. Sőt, van hat olyan egyesületünk is, amelyben szünetel az aktivitás, de természetesen ezekben is szeretnénk feléleszteni a munkát. Egyébként gond van a családokkal is, a megélhetési nehézségek miatt zárkózottakká válnak, a nekik szervezett eseményekre nemigen jönnek el, az önkéntesség sem vonzza őket.
" Melyek az idei év legfontosabb programjai?
- Az első helyen mindenképpen a családgondozási programot említeném, melyet negyedik éve valósítunk meg. Mivel pályázati pénzekhez van kötve, csak ciklusokra bontva tudjuk realizálni. Július 31-ére tervezzük Adán az ikrek és nagycsaládosok nemzetközi találkozóját, melyre összesen hét országból (Magyarország, Felvidék, Erdély, Kárpátalja, Horvátország, Bosznia és Szerbia) érkeznének résztvevők. A családi napok az egyesületekhez fűződnek, de más rendezvényeken is ott vagyunk. A nemzetközi családnap alkalmából Kiskunmajsán segédkeztünk egy olyan háznak a rendezésében, amely táborok megtartására lenne alkalmas. Az ásotthalmiak egy volt kaszárnyát szeretnének megszerezni a szegedi önkormányzattól, náluk is több alkalommal dolgoztunk már. Az idén már hat olyan pályázat kidolgozásában vettünk részt, amelynek a megvalósítása magyarországi partnerekkel történik. Az egyik az Otthon Segítünk Alapítvány, ennek a tevékenységével a mi tagságunknak is hasznos lesz megismerkednie. Anyagiak híján nem tarthatjuk meg azt a nemzetközi tanácskozást, amely a családtámogatási rendszereket választotta volna témájául, de őszre Budapesten lesz egy hasonló összejövetel, melyen remélhetőleg foglalkoznak majd azokkal a kérdésekkel is, amelyeket mi szerettünk volna felvetni. A vezetőképző tanfolyamunkra minden második évben kerül sor, novemberben lenne az ötödik, de egyelőre nincs rá pénzünk. Pedig az új egyesületeink, amelyek Péterrévén, Hajdújáráson, Szabadkán és Palánkán alakultak meg, igényelnék az oktatásnak ezt a formáját. Nagy aggodalommal szemléljük a tartományi egészségügyi, szociálpolitikai és népesedési titkárság összevonását, mert nem tudjuk, mikor írják ki a pályázatokat.
Az adai önkormányzat az ikrek és nagycsaládosok találkozójára 80 ezer dinárt hagyott jóvá, ugyanerre a célra nyertünk a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti-közösségi Titkárságtól, valamint támogatják a nagycsaládos házunk adaptálásához szükséges tervdokumentáció kidolgozását - igaz, hogy csak a szükséges összeg felével, és még nem tudjuk, a másik felét honnan varázsoljuk elő -, azonkívül hozzájárulnak a működési költségeink fedezéséhez is. A vezetőképzőre és a családgondozásra nincs anyagi fedezetünk, ami azért baj, mert ha kilenc egyesületben megszakad a program, nagyon nehéz lesz újraindítani.
" Hogyan értékeli azt a civil összefogást, amelynek a VANCSESZ is részese?
- A Vajdasági Magyar Civil Szövetség tagja vagyunk, és nagyon pártoljuk, szorgalmazzuk a civilek összefogását. Egyrészt a válság miatt, másrészt az arra való hivatkozás miatt kevesebb a civilszervezek juttatása, és ez döcögőssé teszi a munkát. A MNT Civil Konzultatív Testületében hosszú távú stratégiai tervet dolgozunk ki, bekerültünk a Szekeres László Alapítvány kuratóriumába is, tehát valami változás van kialakulóban, csakhogy a támogatás rendszere továbbra is elég átláthatatlan és kiszámíthatatlan. A mi szervezetünkben is vannak olyan dolgok, amelyeket elindítottunk, de sehogyan sem haladunk velük, például a Péterrévén lévő nagycsaládos ház átalakítása, berendezése.
" A tisztújító közgyűlésükön Önök is meghatározták a legfontosabb irányelveket?
- A stratégiai tervünknek több elsőbbséget élvező pontja van: a nagycsaládos mozgalom további bővítése, új egyesületek, csoportok alakítása, a meglévők erősítése, a kommunikációs rendszer kialakítása a szövetség és az egyesületek között, a családgondozási program folytatása, a normatív anyagi támogatás biztosítása, a nagycsaládos házak, székhelyek felújítása, berendezése, ifjúsági táborok szervezése. 2012-ben szeretnénk megtartani az első vajdasági családkongresszust, mely felhívhatná a közvélemény és a politikusok figyelmét a problémáinkra.
Krizsán V. Vilmos végül az elmondottakat a következőképpen summázta: - Mi dolgozni akarunk, de nem nagyon sikerül, mert nincs pénz.